Budapesten nagy hagyománya volt a századfordulón külföldi biztosítótársaságok számára óriási palotákat emelni, amivel kifejezik sikerességüket, ezáltal fizetőképességükre vonatkozóan is tesznek egy határozott utalást. A leghíresebbek, például a Gresham vagy a New York mellett van egy mostohatestvér is, a Deák téri Anker-palota. Azért hivatkozom rá így, mert a mai napig sokan kritizálják az épületen látható stílustobzódást, és a "megalomán kupolákat". Még a tervező Alpár Ignác felesége is így kiáltott fel állítólag, amikor 1910-ben először megpillantotta a palotát: Na, de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt?

A bécsi alapítású Anker biztosítótársaság első fiókja 1864-ben nyílt meg ugyanitt, ám akkor még Gyertyánffy-házként volt ismert a saroképület, illetve később már Anker-udvarként emlegették. Így festett akkoriban:

(kép forrása: ilyenisvoltbudapest.hu)

Aztán a társaság egy meghívásos pályázat keretében új épület felépítését határozta el 1907-ben. Lechner Ödön, Alpár Ignác és Walter Sobotka nyújtott be tervet, végül Alpáré nyert. Kirívó, hivalkodó homlokzatot akartak, ami minden építészeti stílusra rímel, ezért is tetszett nekik a dór oszlopok, a timpanon és a hatalmas, funkció nélküli kupolák, előttük nagy betűkkel: "Élet és járadék AZ ANKER Biztosító Társaság". Ma már csak halványan olvasható.

1942-ben aztán le is akarták fejezni az épületet, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a környezetüktől elütő homlokzatokra rendkívül allergiás volt, így az előkelő helyen épült palota rögtön szemet szúrt. Végül a háború előzte meg a rombolást (a palota hosszabb élettörténete a szoborlap.hu-n olvasható).

Alpár Ignác tervének volt azonban egy csaknem mindenki által kedvelt pontja: az Anker köz kialakítása, egy nyitott utcácska a többi terv fedett, üvegtetős passzázsa helyett. Az utóbbi időben új élettel telik meg ez a terület, sorra nyílnak az üzlethelyiségek, egy kocsma is beszívja ide a fiatalokat esténként. Néhány éve még csupán kétféle járt ide: aki útvonalat rövidített, illetve aki itt lakott.

Több lépcsőház is nyílik innen ugyanis, többek között "Az Anker" feliratú 1-3-as szám. Kicsit kellemetlen ránézni a bejáratra, nem is csoda, hiszen Alpár egy korábbi alkotása, a Wechselmann síremlék mintájára készült. Sok híres művész járt ide haza, többek között Hofi Géza, aki 1968-tól haláláig lakott a házban.

Az épület belülről is monumentális, a lépcsőházból például félköríves, passzázsszerű nyúlványok ágaznak le, azt az érzetet keltve, mintha itt egymásra pakolt utcákat alakítottak volna ki. Ha követünk egy-egy ilyen utcát, csak akkor látjuk meg, hogy valójában hová vezetnek: ez belső udvarhoz.

A falakon a különleges mintázatú csempétől az olcsóbb fajtáig (valószínűleg egy felújítás eredménye) mindent láthatunk, de nekem leginkább a nyerstégla-burkolat tetszik.

A lépcsőházba hatalmas ablakok eresztik be a fényt.

Ezekből ilyen kilátás nyílik az Erzsébet térre.

(forrás: szoborlap.hu, Wikipedia, ilyenisvoltbudapest.hu)