A Klotild palotáról már volt szó a blogon. Megtudhattátok, hogy a 1899-ben még csak elképzelésekben létező épületpárt gyorsan felhúzták, 1902-ben már álltak az ikrek. Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezők pedig egy ritkábban használt módot találtak a szerkezet egyben tartásához: a vasszerkezetet faragott kőburkolattal takarták el. Budapesten az elsők között itt volt lift is.

Először a déli épület készült el, testvére csak valamivel később jött a világra. Ha azonban ma rájuk nézünk, úgy tűnik, évtizedekben mérhető a különbség. A nemrég még önkormányzat tulajdonában lévő, valamivel idősebb palota sötéten, koszosan mered 48 méteres tornyával az égnek.

Balázs küldött nemrég egy képet az északi testvér díszkivilágításáról is, ami még messzebb tolja őket egymástól:

Viszont ha a déli épület mögé kerülünk, bejuthatunk a több mint százéves matuzsálem gyomrába, ahol meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a pompát belül azért sikerült fenntartani.

Erre gondolok, a Váci utca 36-ra:

Amikor erre sétáltunk Csabával, láttam, hogy könnyedén besurranhatunk az épületbe, amiben természetesen nem lakások, hanem irodák vannak kialakítva. A kovácsoltvas kapu nyitva, a szélfogó másik felén található pazar tejüveg ajtó úgyszintén. Ekkor még melegebb volt az idő, talán szellőztettek.

Ahogy felnéztem, a hibátlanul felújított, faragott díszek fölött pazar üvegtetőt pillantottam meg, nyilvánvalóan Róth Miksa munkáját, aki az épületbe az ablakokat szállította annak idején.

Vörös szőnyeg ugyan nem járt, csak néhány vörös lábtörlőt helyeztek el a bejáratnál, mégis úgy éreztem magam, ahogy felfelé haladtam, mint egy báró. Mint aki hazajött, és éppen szólt az inasának, hogy a lovakat fogják be az istállóba. A kellemes félhomályban lépkedtem felfelé.

- Hé, maga. Itt nem fotózhat, lehet hazasétálni.

Szólt a velem szemben érkező biztonsági őr, aki nyilván kamerán láthatta a ténykedésünket. A bennem lévő báró darabokra tört, csörömpölve tört szét a földön, de a nagy esés ellenére megpróbáltam megkapaszkodni Ádámban. Még akkor is, ha a mondat az épület építésekor is legfeljebb a cipőtisztító suhancnak járhatott ki egy nyakleves mellé.

- Megpróbálja ezt normálisan is elmondani? - érdeklődtem, de a "húzzon el" volt a válasz, meg az integetés, amin eléggé felhúztam magam. Csaba lent nagyon jól szórakozott, élvezte a generációkon és jólneveltségi szinteken átívelő vitát, aztán én is meguntam. Leballagtam, készítettem nektek még néhány zajos fotót, és tovább sétáltunk.

Eszembe jutott egy másik biztonsági őr, egy udvarias, művelt ember, akivel a posztsorozat készítése közben Andrássy Palotában találkoztam. Elég nagy a szórás a szakmában.