Vágjuk a közepébe: a Paniniben egy zseniálisan jó reggelim volt. Tudjuk le gyorsan a kötelező elemeket: kellemes a környezet, Újlipótváros egyik legjobb részén, a Duna parton van a hely, ahol már a harmincas években is kávézó üzemelt, azt még Kolibrinek hívták. Odabent egy kis Bauhaus vár néhány otthonos fordulattal meg letisztult felülettel, plusz a városrész egyik legkedvesebb kiszolgálása.

És egy remek reggeli: sokáig töprengtem, mit egyek, mert a környező asztalokat fürkészve lényegében akármelyik fogást el tudtam volna képzelni, végül egy pástétomot kértem: a sorozat első helyszínén, a Gerlóczy-ban is azt rendeltem, gondoltam, pár hónappal később újra érdemes megpróbálkozni vele.

Szóval. Ez a pástétom egyszerűen remek volt. Van egy elég nagy lista az étlapon a pástétomokból, de általában ezeknek csak a felét készítik el reggelente, ami eleve jó jel: minden nap változik a kínálat, és ez egyfajta garancia is a frissességre, meg arra, hogy valódi munka van benne, nemcsak lefejik a trutyit valami gyárban.

Ennek megfelelően a csirkemájpástétom íze valami zseniális volt, olyan boldogan kentem rá a meleg baugette-re, hogy sokszor konkrétan mosolyogtam evés közben. Sokat segített ebben a tányérra dobált könnyű saláta, ami tökéletes ellenpontja volt a nehéz pástétomnak, amit ezek együtt műveltek a számban, az olyan, mint egy titkos pornófilm a hatalmas Arnold Schwarzenegger és az apró Sarah Jessica Parker nászáról.

És a végső megdöbbenés: a pástétomért, a salátáért, a baguette-ért és a narancsléért összesen 1000 forintot fizettem. Rákérdeztem, hogy biztosan nem tévedés-e, de nem, ennek ennyi az ára.

Decemberben a közelbe költözöm, ha már nem lesz mellettem a Manga Cowboy, szerintem a Paninibe fogok járni.