Múlt pénteken már írtam, hogy Ádámmal lényegében egyszerre töltöttük be a harmincat, én aznap, ő egy nappal korábban. Hétvégén megünnepeltük az esemény, kivonultunk Dóra családjának nyaralójába, meghívtunk vagy másfél tucat embert, ettünk, ittunk, röhögtünk, én megszúrattam a lábam egy méhvel (ő járt rosszabbul), és Ádám megjegyezte, hogy csak egy jó nap volt az élétében, az első, amikor én még meg sem születtem.

Szóval remekül sikerült a grillparti, az esemény azonban talán akkor érte el csúcspontját, legalábbis a blogrelevancia szempontjából, amikor megérkezett Szandra és Dávid, és átadták az ajándékot.

Ebből a fotóból talán már kiderül, hogy valami nagyon komoly dologról lehet szó:

De akkor nem titkolózom tovább, inkább megmutatom, mi volt a dobozban:

Az ország talán legjobb kézműves csokigyártában, a Rózsavölgyiben készült csokoládéváros. Már írtam róluk, fantasztikusak a bonbonjaik, a hozzáállásuk, a szakmai alázatuk, mielőtt dolgozni kezdtek volna, bejárták a fél világot, hogy megismerjék a csokikészítés minden titkát, így ma már nemcsak finom, de látványos desszerteket is tudnak készíteni.

Szóval így történt, hogy a bulin felbukkant az Egy nap a városban is csokoládéformában, és ugye senkinek sem kell felhívnom a figyelmét a házszámra sem?!