Imádom az érdekes árukapcsolásokat, a hagyományos élményeket meglepő környezetben. Ezért is neveztem be a Budapesti Állatkert Zenés Állatkerti Esték programján egy koncertre, kíváncsi voltam, milyen lehet egy ilyen környezetben hallgatni a muzsikát.

Kinéztem Lajkó Félix koncertjét, pontosabban a Lajkó Félix Duó és Dresch Mihály előadását. A fél kilenckor kezdődő koncertre már hétkor lehetett érkezni, másfél óráig be lehetett járni az állatkertet. Igaz, hogy a legtöbb helyre nem jutottunk be, az állatok nagy része már elvonult aludni, azért tanúi voltunk egy férfioroszlán elgyötört tekintetének, ahogy panaszosan nyög két nősténnyel összezárva, akik egyfolytában egymás haját tépik. Aludt volna már ő is szívesen, de láthatóan erre kevés alkalma volt a csajok mellett. Ébren volt még néhány kenguru, madárféleség és egy fóka, a többiek hédereztek.

Azt vettem észre magamon, hogy nem a koncerthez, hanem inkább az alváshoz jött meg a hangulatom, kedvem lett volna befeküdni a jegesmedve mellé, és áhítattal nézegettem minden viszonylag puha és vízszintes felületre.

A Nagy-tó mellett a székeket már kikészítették, a koncert lassan elkezdődött. Az egyébként tényleg festői környezetben felbukkant Lajkó Félix, és határozottan elkezdett reszelni, a lószőr szinte felgyulladt a húrok smirglizésétől, igazi lajkós kezdést kaptunk tehát. A koncerten egyébként nem nagyon volt show-elem, a zenészek leültek a székre, és hibátlanul eljátszották, amit akartak. Lajkó Félix nem jött nagyon révületbe, nekem viszont eszembe jutott egy emlék. Amikor gyerek voltam, és édesanyám este még mosott, a mosógép hangjára voltam kénytelen elaludni. Ebbe a hangba mindenféle dallamokat képzeltem bele, ahogy egyre jobban elnyomott az álom. Ez jutott eszembe, és miközben jobbra mellettem a hatalmas tavi szökőkút vize megállás nélkül susogott, a fejem lehanyatlott, és majdnem elnyomott az álom. A zenészek néha megbontották a ritmust, ettől felkaptam a fejem.

Szerencsére eszembe jutott, hogy sétálni kellene egyet. Évivel körbementünk a tó partján. Én egyébként is élvezem, amikor egy koncertnél nem muszáj egy helyben ülni végig, Varnus Xavér orgonajátékának is adott ez egy kis pluszt számomra (persze amikor olyan darabot játszott, moccanás nélkül hallgattam a székemen).

Vida Pétert, aki a borait kóstoltatta a koncert előtt, már nem találtuk itt, csak az üres üvegek mutatták, mennyi italt tüntetett el a közönség. Bevallom, én egy kortyot sem ittam, valamiért nem szeretem az egyébként többnyire kitűnő minőségű Vida borokat. Először egy csónakba ültünk be a parton, onnan hallgattuk a zenét:

Majd a túloldalon megtaláltuk, amit kerestünk. A tökéletes VIP-helyet, egy padot, ahonnan egyszerre látod a zenészeket a túlparton, a pelikánokat a tóban, ráadásul itt az akusztika is jobb volt, mint a nézőtéren. Körülöttünk egy teremtett lélek sem volt. A koncert hátralévő részét innen néztük végig.

Még három koncert lesz a Zenés Állatkerti Esték programsorozatban, a Hot Jazz Band, a Budapest Bár és a Budapest Klezmer Band játszik augusztusban, én azt javaslom mindenkinek, hogy a VIP-helyen kezdje, hacsak nem ragaszkodik a testközelben muzsikáló zenészekhez. Az állatkerti koncert meg egy remek ötlet, bár ha az állatokat kérdezzük meg, akiket évente hétszer keltenek fel ilyen módszerekkel, biztos nem lennének ugyanezen a véleményen.

Szerettél volna előre tudni erről a koncertről? Csatlakozz facebookos csoportunkhoz, hogy minden írásról értesülj, és lásd, mire érdemes elmenni, mitől érzed jobban magad Budapesten.