Ha a legjobb budapesti kínai étterem kerül szóba, egyesek Wangra, mások a Taiwanra és a Hongkong étteremre esküsznek. Wang már elkápráztatott minket néhányszor, itt volt tehát az ideje, hogy behatoljunk a másik szentélybe.

Ahogy Wang esetében, ezúttal is egy Lucullus-lakoma keretében látogattuk meg a helyet, mert így vehettük biztosra, hogy azokat kóstoljuk, amiket érdemes, és rengeteg fogást kipróbálhatunk. Így amikor később visszalátogatunk, már tudjuk, mit rendeljünk.

A Taiwan étterem megjelenésében a hagyományos kínai éttermek díszeit sorakoztatja fel, csak épp halmozottan. Buja műarany sárkányok, és ezer olyan aprólékos díszítés, ami a mi szemünknek már rég túlzás, mégis egyből megadja az alaphangulatot. Az étteremben asztalról asztalra sétál egy szimpatikus, mosolygós, hózentrógeros kínai, úgy tartva a cigarettát, mint Karádi Katalin. Ő Tao, az étterem tulajdonosa, aki 1989 óta él itt, 1991 óta vezeti a Taiwant, és leginkább angolul lehet vele beszélgetni. Egy jelenség.

És akkor a konyháról. Wang mester és a Taiwan összehasonlítása azért érdekes, mert noha például Csaba állítása szerint Sencsenben és Sanghajban nem evett olyan jót, mint Wangnál, a Magyarországon élő kínaiak szerint egyértelműen a Taiwan a jobb.

Az ellentmondás oka a kínai konyha sokszínűsége, tagoltsága, az a tény, hogy kínai konyha önmagában egy szinte értelmezhetetlen fogalom. És noha nem lehet azt mondani, hogy a két étterem közül egyik ennek, a másik annak a tartománynak az ízeit kínálja kizárólag, alapvetően mégis megfigyelhető, hogy Wang a szecsuáni konyha, a Taiwan pedig Peking, Sanghaj ízeit favorizálja, és általában azokat a területeket, ahonnan túlnyomórészt a Magyarországon élő kínaiak származnak. Hát ezért favorizálják ők inkább a Taiwant.

Most én is megtapasztaltam a különbséget, a Taiwan sokkal egyszerűbb, "alacsonyabb dimenziószámú" ízeket kínál, de azokat remekül elkészítve, igen magas minőségben. Nagyjából 16 fogást ettem végig, ezeket képekkel illusztrálom (ahol készült), de először is a hely specialitásának felszolgálását nézzétek meg:

A pekingi kacsát mindig az asztalnál bontják szét, hogy nehogy kihűljön, mire elér a vendégekig. A fogásról itt olvashattok egy remek írást, a lényeg, hogy csíkokra vágott újhagymával, nyers uborkával és mandarin palacsintával kell fogyasztani, összetekerve, nyakon öntve egy spéci mártással. A legizgalmasabb fogás volt. És akkor lássuk a többit:

Dél-kínai erős-savanyú leves - ízletes és sunyin csípő, váratlanul támadó fogás, egy jó kezdés

Bambuszleves - a visszafogottabb ízek kedvelőinek

Pálcikán sült fokhagymás garnélarák, ízletes fogás, hagyták érvényesülni a rák természetes ízét

Fokhagymás uborkasaláta, mint amolyan foghagymás uborkasaláta

Csavart reteksaláta, kemény, roppanós, friss, szintén visszafogott

Édes-savanyú oldalas - ez már határozottabb, a csontokról a fogunkkal fejtjük le a lényeget

Speciális Pekingi kacsa - a kacsát már láttuk, a fogás többi alapanyaga:

Osztrigaszószban párolt királyrák, csak egy kis része fogyasztható, de az intenzív fűszerezésű, odacsap

Marhaszeletek brokkolival elkészítve - a marha a már megszokott édes-savanyú kiképzést kapta, a brokkoli a többi felszolgált zöldséghez hasonlóan friss, nyers, roppanós

Gung-Bao csirke

Kínai hagymás csirkedarabok

Rostlapon sült báránycomb zöldségekkel

Sült tészta zöldséggel

Összességében tehát én - Csabához hasonlóan - továbbra is Wanghoz megyek, ha kínaira vágyom, annak ellenére, hogy a Taiwan étterem minősége kifogástalan, és érdemes kipróbálni annak, aki tovább ismerkedne a távol-keleti konyhával.

Ha szeretnéd tudni, mik a legjobb helyek Budapesten, hol érdemes asztalt foglalni és mit érdemes elkerülni, csatlakozz facebookos csoportunkhoz, ahol minden fontos írásról értesülsz.