English

Egy nap a városban

Olcsó ebéd menő helyen: Kínai-Koreai-Ételbár

Magyarósi Csaba 2011 január 10.
Címkék: étterem ebédmenü

Dani már április vége óta próbál rávenni arra, hogy menjek el vele valamikor a hatodik kerületben található Kínai-Koreai-Ételbárba. Kissé rideg, nem túl szép kockás-terítős hely, ahol azonban fantasztikusan főznek, valami ilyesmit mondott. Valószínűleg inkább azt mondta, hogy kurva jól főznek. Aztán elült a téma, egy ideig békén hagyott, egészen addig, amíg meg nem jelent az írás a Thai nagykövetség ünnepi estjéről és vacsorájáról, amire a következő emailt kaptam:

kis koreaiba mikor mész el?

ne ilyen buzi posh legyen a blog, hanem bányászati.

Dani azt szeretné, ha bányászati lenne a blog, ha lemennénk az utcára és nemcsak a Michelin-csillag közeli helyekről írnánk, hanem az elérhető, megfogható gasztronómiáról is. Ugyanezt akarjuk mi is, ráadásul a hívást tekinthetjük Dani utolsó kívánságának, mielőtt elhagyná az országot, és egy jónevű piackutató cég londoni szakemberévé válna, így a napokban ellátogattunk az étterembe.

Kívülről tényleg inkább egy bánya, mint egy jó étterem jutna eszembe róla, hát még rendes neve sincs, nemhogy formavilága, esetleg hívogató bejárata. Két garázs közé ékelve a tükröződő üvegnek hála még azt sem nagyon lehet tudni, mi van odabent, az meg tényleg eszébe sem jut a gyanútlan járókelőnek, hogy a Zichy utca kilencben a város egyik legjobb koreai étterme működik.

Belépünk, piros kockás műanyagterítő, jellegtelen berendezés, majdnem telt ház, jókedvű, fele részt ázsiaiakból álló vendégsereg, meg a már-már legendás koreai tulajdonosasszony, aki állítólag az év körülbelül nyolcezer órájában képes kedvesen állni a pult mögött.

Dani diktál, forró adagedényben tálalt marhahúsos, tojásos, zöldséges rizst rendelünk, amit állítólag a saját frissessége visz el a hátán a gasztro-mennyországba. Amíg várunk, kapunk ajándékba némi banchant, az apró tányérkákban különböző zöldségeket hoznak, például uborkát meg kimchi-t, csípős-fűszeres savanyított-erjesztett zöldséget, ami a koreai konyha egyik jellegzetes szereplője. Erős ízű falatok ezek, amiket az étkezések között vagy után szoktak befalni, mi azonnal rávetettük magunkat a pálcikáinkkal, hogy kibírjuk valahogy a főfogás érkezéséig hátralévő időt.

Aztán megjött az is. Amikor kihozták, a hús és a tojás még nyers volt az adagedényben, de ez nem hiba: a vendégnek magának kell megsütnie a hozzávalókat kevergetéssel, ennél frissebb nem is nagyon lehetne a fogás.

Engem már ekkor sikerült levenni a lábamról, mert nagyon tudom értékelni az ilyen jellegű sajátságos elemek magyarországi felbukkanását. Hát mennyivel izgalmasabb már végignézni az étel sütését, mintha készen hozták volna ki elém?!

Volt egyébként már hasonló élményem a Nobuban is, ott a bélszínt adták félig átsütve azzal az ajánlással, hogy ha well done szeretem, dobjam a húst a forró agyagtányér szélére, ahol egy pillanat alatt megsül. Na de a Zichy utcában található étteremben egy teljes menüt végigeszem annyiból, amennyiből a Nobuban egyetlen fogás ára jönne ki. És itt is jól esik, amit eszem.

Az étel ugyanis nemcsak friss, nemcsak látványos, de valóban kiváló is egyben. Jó arányban vannak benne a zöldségek, a rizs meg a hús, egyáltalán nem nehéz a fogás, de mégis erősen fűszeres, azonban mégsem annyira, hogy az a magyar gyomor számára emészthetetlen legyen: a kihozott koreai kaja sem keményebb, mint egy erősen paprikázott-borsozott szalonnás-kolbászos lecsó, csak másként. Nem állítom, hogy sosem esett még jobban ázsiai étel, Wang néhány túlzóan fűszeres és azonosíthatatlan ízvilágú, belsőségből készült fogása nekem jobban bejön, de az átlagos magyar gyomor talán könnyebben beveszi ezt az egyébként minden elemében kiváló koreai ételt, ami ebédidőben remek választás lehet.

És akkor az árakról: a sorozatban ugye 900-1900 forint közötti ebédeket keresünk, követve nagyjából azt az árat, amennyiért egy gyorsétteremben tud megebédelni az ember. A Kínai-Koreai-Ételbár ezen a skálán azért nem tud győztes helyet kivívni magának, mert nincs is igazi ebédmenüje: a nap bármelyik szakában ugyanazokat az ételeket kapjuk, nincs óriási akció, learázás délidőben. Így nézve viszont nem is olyan drága ez az 1500 forintos fogás, mert friss, mert jó ízű, mert autentikus, és mert délutánig akár jól is lakhat vele az ember úgy, hogy a gyomorsav sokkal egészségesebb ételt kezd el emészteni, mintha egy zsömlét meg némi fagyasztott-felolvaszott marhahúst küldünk volna le neki.

Ha érdekelnek a színvonalas ebédelőhelyek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan az Egy nap a városban minden fontos írásáról értesülsz.

· 2 trackback
süti beállítások módosítása