Főleg főiskolás koromban fordult elő, hogy hentesnél, talponállóban, hurkát, kolbászt ettem. Olcsó volt, friss, és viszonylag kellemes. Piacokon, strandokon a mai napig hasonlókat lehet kapni, bár ritkábban találkozunk már a jelenséggel, főleg a régen megszokott minőségben. Ahogy az átlaghenteseknél…

Oké, kezdjük ott, hogy imádom a smoothie-t. Meg a turmixokat. Gyakorlatilag mindent, amiben friss gyümölcsök és zöldségek vannak beledarálva, zúzva, keverve. Nagyon jól esik néha kihagyni a nehéz, fajsúlyos étkezést, de sokszor nem tudok helyette semmit kitalálni. Ilyenkor általában semmihez sincs…

Én már lassan feladtam. Van egy erős, egyre erősebb kézműves pékközösség Budapesten, akik nemcsak ismerik a jó kenyér elkészítésének menetét, de hajlandóak is annyi ideig készíteni egy veknit, amennyi idő alatt tökéletes lesz. Etetni a kovászt minden nap, megvárni a kelést (nincs kelésgyorsító),…

A hagyományos, középszerű éttermek - tehát a 95% - egyik általános tulajdonsága, hogy nem engednek egytálételeket, főzelékeket vagy hasonló galádságokat az étlapra. Nyilván a vendégek óhaját tükrözik a sült húsok és köretek permutációja, amikor a legnagyobb fantáziát az jelenti, ha valamit baconbe…

Ma már felmérni is óriási munka lenne, hány minőségi, speciality, újhullámos kávézó nyílt a fővárosban, ahol jó gépeken, jó darálóval jó kávét készítenek, és a kapuccsínót hírből sem ismerik. Annyira nagy a verseny, hogy egy-egy egység már különálló szolgáltatásokat, tevékenységet is kínál az italok…