Főleg főiskolás koromban fordult elő, hogy hentesnél, talponállóban, hurkát, kolbászt ettem. Olcsó volt, friss, és viszonylag kellemes. Piacokon, strandokon a mai napig hasonlókat lehet kapni, bár ritkábban találkozunk már a jelenséggel, főleg a régen megszokott minőségben. Ahogy az átlaghenteseknél kapható húsok minősége csökkent, és már válogatni kellett közülük ahhoz is, hogy ne a szupermarketes hígalevét kapjuk, úgy csökkent a vágyam ezzel kapcsolatban.
Ági azonban elvitt egy henteshez, ahol olyan élményben volt részem, aminek nemhogy helye van a mai budapesti gasztronómiában, de könyörgöm, hozzuk vissza ezt a műfajt.
A Petró nevű hentesüzlet a Széll Kálmán téren régi motoros, az itt lakók jól ismerik a sarki bejáratot, ami a Fény utcai piac közelsége ellenére tudott egy igen népszerű célpont lenni. Gondolhatjátok, mivel sikerült ezt kiérdemelni.
Igen. Húsokkal.
Ágival, az Egy nap a városban túraszervezőjével épp a környéken jártunk, a Pivo Halléban próbáltunk megkajálni, de miután senki nem kérdezte meg jó sokáig, mi járatban vagyunk, és a konyhán sem láttunk senkit sürgölődni a mérgezett egérként rohangáló, valamivel nagyon foglalatoskodó pincéren kívül, inkább eljöttünk. Ági ezt mondta:
“Te, mindjárt zár a Petró, nekem megvan az üzlet száma. Felhívjam őket, hogy rakjanak félre valamit?”
És így lett, Ági felhívta a henteseket, és melegen tartást indítványozott oldalas, hurka és csülök tekintetében.
Áginak az egyik törzshelye, én, bevallom, most voltam itt először. Az üzlet szakasztott olyan, mint egy hentesüzlet a gyerekkoromból, az árak piros filccel vannak felírva egyéb színnel keretezett papírlapokra, a tejespultban roskadásig rakva a Ráma - közvetlenül a zsír felett -, alul zacskós kakaó. A pult mögött a hentesek, magasak, szélesek, többnyire bajszosak. Kéken fogó toll a fül mögé tűzve.
Balra, egy három négyzetméteres üvegketrecben, a kassza mögött a tulajdonos ül, nála kell fizetni. Kikéred a húst, megkapod a jegyet, jegyre fizetsz a főnök úrnál. A főnök úr, Petró József pedig, kézhez kapva az összeget, a szemedbe nézve, hosszasan köszöni meg a vásárlást. Már elkapnád a szemed, de látod, hogy ő még tartja, és mondja, és udvariasan te is válaszolsz. Bár nincs meg a szókincsed ahhoz, hogy viszonozd, hiszen már sok éve csak néhány szót vakkantasz ki, válaszolva a kivakkantott gesztusokra.
Távozáskor a tulajdonos feláll a székéből, és úgy búcsúzik el, további köszöneteket kifejezve. A záróra után két perccel.
És hiába vagy az utolsó vendég, mindenki udvarias, és ami fontos: nyugodt. A műszak végén a hentesek úgy sétálgatnak a pult mögött, mintha csak most érkeztek volna. Persze a derűs arcuk, a széles mosolyuk köszönhető Áginak is. Ide érdemes csinos hölggyel érkezni - már amennyiben nem a párunk -, mert garantáltan megismerhetjük a régies udvarlási gesztusokat, amik sosem lépnek át egy határon.
"Köszönöm, kisasszony, bearanyozta az estémet a szépségével!"
“Már zárunk, de Önnek itt maradunk éjfélig is. Kisasszony, nézzen rám. Tényleg, komolyan mondom. Éjfélig.”
És hasonlók.
És még egy szót sem szóltam a húsról, amit kaptunk. Fantasztikus élmény volt, semmi finomkodás, kérésre széttrancsírozott csülök és oldalas, remek véres hurka - ebből a nagyapámnál ettem utoljára ilyen jót -, szuper kenyér (nem kézműves, de jó állagú, vastag héjú, tömör és finom), kicsapva egy papírlapra házi torma, mustár, és fantasztikus ízű cseresznyepaprika. Nem úgy finomak ezek együtt, mint egy fenszi húsos bisztróban, hanem épp úgy, mint a falusi nagyszülőknél voltak, disznóöléskor.
Látszólag ugyanaz, beleharapva azonban élmény. Ketten hülyére ettük magunkat kétezer forintért. Ebben a mutatványban segítségünkre voltak az árak:
Ahogy kiléptünk, lecsukódott mögöttünk a roló. Előtte még nagy üdvözlések voltak. Nem tudom, vajon Ági nélkül is ekkora élmény lett volna a dolog? A hús biztosan ugyanaz lett volna, a tulajdonos udvariassága nekem is szólt. De a szépségemre vonatkozóan biztosan nem kaptam volna megjegyzést, és ez így is van jól.
Nem menő hely. Nem PC hely. Nem szép hely. De jófajta nosztalgiát ébreszt, ami teljesen átitat itt mindent: a vevőkkel történő kommunikációt, a berendezést, a sültek ízét, frissességét, egyszerűségét.
Vegán-teszt: ne vicceljünk. Mint korábban már írtam róla, igyekszem mérsékelni a húsfogyasztásomat a Föld tehermentesítése érdekében, a fenti poszt azokra az alkalmakra tipp, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább, és csapunk egy hedonista, retró zabálást.
Petró hús-hentesáru
Cím: 1024 Budapest Margit körút 105.