Az utóbbi időben két új kínai étterem is nyílt Budapesten. Az egyik a Made In China a belvárosban, a másik a Spicy Fish a nagyonnembelvárosban. Mindkettőt megkóstoltam, és hát hú.
A Made In China inkább volt fura.
A kényelmes, kínai lakomáknak megfelelő kör asztalra csak úgy pakolták kifelé a lakománk fogásait, amik ugyan érezhetően tiszta és friss alapanyagokból készültek, mégis alig volt íze valaminek. És nem kétlem, hogy - ahogy a magyar üzletvezető állította, aki bevallása szerint végigkóstolt egy csomó kínai fogást a munkakezdés előtt, de még mindig a magyaros kajákat szereti inkább - a kínai tulajdonos az étlappal megvalósította az édesanyja konyháját hűen visszaadó ízeket, de ezek az ízek biztosan nem valók mindenkinek. Aki viszont annyira unja már a mainstream finomságokat, itt megmerítkezhet a gasztronómia (inkább érdekes, mint izgalmas) undergroundjában.
Egy párbeszéddel szeretném megvilágítani az itteni élményünket:
“Senki ne egyen a tofuból, nincs íze”
“Miről beszélsz, a tofu már rég elfogyott”
És így tovább.
A mainstream rohadtjó kínai konyhához utazni kell még innen picit.
A Spicy Fish a kőbányai Jegenye utcában van. Aki megbizonyosodna arról, hogy valóban létezik kínai negyed Budapesten, ebbe az utcába kell eljönnie, olyan a környék, mint a józsefvárosi kínai piac akármelyik belső területe. A Facebookon és Google-ben ráadásul az étterem neve is így kezdődik: 沸腾魚乡 布达佩斯, és csak utána jön a Spicy Fish. Minden szempontból annyira egzotikus tehát a hely, amennyire csak lehet.
Az étterem ugyanúgy kereskedőházként funkcionálhatott, mint a környéken bármelyik épület: hatalmas belső tér, amit ügyesen és sok pénzből igyekeztek otthonosabbá tenni a tulajdonosok. Az egyikük minden bizonnyal az a kosztümbe öltözött, kisminkelt kínai hölgy, aki az egyik hátsó asztalon formázza a tésztabatyukat két fiatal kínai lánnyal. Elém rögtön egy magyar srác siet, akiről ekkor még nem tudom, hogy az ebédem vége előtt hazamegy, így ott maradok a személyzet többi tagjával, akik közül az egyik tud nagyon mérsékelten magyarul.
De ekkor még ment a kommunikáció.