Fagyiban nehéz újat mondani. Ha megvan a megfelelő technológiád, és nem spórolsz az alapanyagokon, jó fagyit adsz. Ha nem, nem adsz jó fagyit. Hogy ennek milyen anyagi megfontolásai vannak, arról itt írtam bővebben.

Na, a zinges Susánszky Ádámnak sikerült.

A nitrogénes fagyi Magyarországon tökéletesen ismeretlen az átlagember számára, de még Európában is ritkaságnak számít. Berlinben egy, Londonban két helyen találkozott vele Ádám, innen jött az ötlet, hogy elhozza Budapestre. A lényege, hogy a fagyit akkor készítik el, amikor kéred, tejszínt és mindenféle alapanyagot és ízt összeöntenek, majd mindezt leöblítik folyékony nitrogénnel, intenzív keverés mellett. Ezt addig folytatják, és az alapanyagokat olyan sorrendben és idővel adagolják, hogy a végén egy nagyon tömör, de krémes, izgalmas összeállítást kapsz a poharadba.

Nem kell elhinned, mi van a fagyiban, mert látod. Nem kell elhinned, hogy nem dúsítják levegővel a gombócokat, mert látod, hogy nem.

Mostantól a Karavánban is kipróbálhatod, milyen az, amikor előtted készül a rendelésed, és hat percet vársz a fagyidra (szeretnék levinni a szintidőt másfélre). Vagy milyen az, ha a keksz csak egy perce került a fagyidba, és ropog, nem ázik szét, mint az előre elkészített verzióknál.

Először is választasz egy ízkombót. Van itt popornos vajas keksz, gorgonzolás - áfonyás körtedió és még sorolhatnám. Az árak az alapanyagok értékében változnak, amiket láttok, az egy pohárra érvényesek. Ami 200 gramm, tehát 3-4 gombóc fagyinak felel meg. Súlyra - térfogatra már inkább csak két gombócot mondanék, ennyit számít a levegős "lazítás" nélkülözése. 

Én egy Chucky Chew-val indítottam, ami természetesen egy tejszínes alappal nyit, amibe belekockáznak egy banánt. Aztán a szirupot. Felteszik a keverőgépre.

Elkezdik adagolni a folyékony nitrogént, egy különálló tartályból, különálló csövön. A füst száll ki az edényből, a jég pattogzik le a csőről.

Jön bele még mogyoró, karamell és még néhány összetevő, hogy a végén megkapjam ezt:

Az állaga tömör, de krémes. A belepakolt szilárd anyagoknak köszönhetően, na meg az alacsony hőmérséklete miatt van tartása, és Ádám mindig fáradhatatlan kísérletezésének hála az ízkombinációk is nagyon ott vannak. Térfogatát vizsgálva nem tűnik olyan nehéznek, amilyen nehéz, ebből is látszik a mokány természete.

Kóstoltam még a Brownie Blisst is, ebben brownie, egy jó adag karamell és Smarties drazsé is található széttörve. Utóbbi már-már idézi a Budapesten thai fagyiként is ismert, “pakoljuk bele a közért édességeit, hátha attól jobb lesz“ felfogást, kicsit tartottam is tőle. De nem volt gáz: a Smarties alapvetően csokis édesség, a ropogós cukormáz héj azonban olyan állagot és roppanósságot ad az egyébként félig-meddig karamellállagú fagyinak, hogy rögtön helyrebillenti a mérleget.  

Elsőre drágának tűnik az ezer forint körüli adagár, azonban ha meggondoljuk, mennyi és miféle alapanyagokat pakolnak a pohárba, már azt mondjuk, oké. Ha még azt is hozzávesszük, hogy egy adaggal egy ember hat percet dolgozik, akkor már egyáltalán nem tűnnek soknak a számok. A legdrágább erőforrás az ember, és míg egy átlag fagyizóban a fizetés intézése nélkül 10 másodperc alatt kiszolgál téged egy eladó, addig itt itt ez sokkal tovább tart. Harminchatszor több órabért fizetsz az alkalmazottnak per ügyfél.

Ne lepődjetek meg, ha váratlanul megjelennek később mindenfelé, nyilván terjeszkedik majd a Rocket Ice. A hétvégén a győri édességnapokon is felbukkannak például. A Karavánban pedig állandó résztevők lesznek.

Rocket Ice
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy u. 18. 
Nyitva: Cs-Szo 11:30 - 02:00, V-Sze 11:30 - 00:00