English

Egy nap a városban

A fordítva megült ló esete

szucsadam 2016 július 01.

Az Egy nap a városban pozitívblog. Rengetegszer elmondtuk, de most egy félmondattal újra, hiszen fontos kiindulópontja minden eseménynek, ami velünk kapcsolatos: nem mindenről írunk jót, hanem az életünkben felbukkanó jó dolgokra figyelünk, és ezeket osztjuk meg itt. De ezt a mai posztot olvasók 99 százaléka már nagyon is jól tudja.

Ennek ellenére nem tudunk nem figyelni azokra a jelekre, amiket röviden összefoglalva úgy lehetne jellemezni (és amiért elnézést, hogy felhozom, de fontos lesz a blogon látható jelenségek megértése miatt):

VÉSZTERHES IDŐK.

A magyarországi általános helyzeten kívül van már nekünk egy feltörekvő Trumpunk, egy Brexitünk, de említhetném a fülöp-szigeteki mészárost is, akit szerintem részben azért választottak meg, mert egy mérges és veszélyes kis ember, akivel remekül lehet szelfiket készíteni. Egyik esemény sem volt elképzelhető még tíz éve. Egyik sem elképzelhető abban a világban, amit az X, Y ésatöbbi generáció ismert meg.

Mindegyik mini-katasztrófa visszavezethető ugyanis arra a tényre, hogy az információáramlás végérvényesen megváltozott. Mindenféle szűrés nélkül ömlik az emberek fejébe a közösségi oldalakon megosztott kamuhír és politikai propagandahalmaz-tömeg, és az ezek alatti először bérkommentekben, majd lassan sajátvélemény-kommentekben megerősítést nyernek a fent nevezett hazugságok, hiszen nincsenek ott azok, akik cáfolni tudnák az állításokat. Máshol olvasnak, mást.

Ennek a következménye, hogy egészen hangosak lettek azok a téveszmékre fogékony tömegek, akik korábban elrejtették a véleményüket, vagy nem is jutott el hozzájuk ilyen mennyiségű agyzsibbasztó csemege. Ma már simán megteheti valaki, hogy amúgy tökre hisz az evolúcióban, de a Földet laposnak gondolja, így is végtelen órát tölthet el marhaságok tanulmányozásával, és doktorátust szerezhet a Téveszmék Egyeteme szakoktatói kurzusán. Hogy létezik-e ilyen egyetem? Akkorra már teljesen mindegy lesz.

Ennek a folyamatnak számtalan, egyébként nagyon is hasznos törekvés, erőfeszítés és tény is áldozatul esik, Trump, a Brexit csak a jéghegy csúcsa. Ennek az erőnek, ha elszabadul, végül minden normális és jóérzésű kezdeményezés kárát látja, hiszen 

maga az önmagától és beavatkozás nélkül terjedő dezinformáció.

Mi is látjuk a blogon a hatását. A Wang mester szerény adakozásáról, valamint a lillafüredi pisztrángról szóló poszt alatt is jött valaki, aki szerint a blog a mélybe tart, amiért ilyen PR anyagokat tesz ki, mindkettő fizetett hirdetés, és így tovább.

screen_shot_2016-06-30_at_20_06_41_1.png

screen_shot_2016-06-30_at_11_12_34_1.png

Nem először vádolnak azzal, hogy PR blogot írunk. Alapvetően megértjük a gyanút, sajnos a hazai blogoszféra jelentés része működik bújtatott reklámokkal, de mi épp ez ellen küzdünk. Rendszeresen adunk elő konferenciákon, ahol elmondjuk, hogyan lehet ezt tisztán csinálni. Azért kell kábé három másik tevékenységet fenntartanunk a blogolás mellett, hogy egyrészt a független tesztekre meglegyen a pénzünk, másrészt hogy azért meg tudjunk még élni, úgy általában. Persze senkit nem kényszeríthetünk, hogy ezt elhiggye nekünk.

Akkor már csak egyet nem értek:

mi a baja valakinek a jótékonysággal?

És most nem arról a jótékonyságról beszélek, hogy mindenféle támogatásokat, civil, pályázati és vállalati pénzeket bevonunk, és abból egy nagy szervezet fenntartására költjük a pénz nagy részét. Egy hasznos alapítványnál ebben sincs semmit, de könyörgöm,

a Város Hőse tényleg abból áll, hogy két blogger fogta magát, és a munkaidejének egy részét arra áldozta, hogy megteremtse a feltételeit egy "örökmozgó adakozásnak", ahogy Török András írta, hogy a végén a gyerekek járjanak jól.

És minden forintot kajavásárlásra költenek, nincs működési költség. Ami költség pedig a rendszer működtetésével kapcsolatban adódik, azt mi fizetjük, saját zsebből.

7_3_1.jpg

Hogy említést kapnak azok a helyek, akik beleállnak ebbe, és feláldozzák a nyereségük egy részét a jó ügyért? Hát persze. De továbbra is etikusan, előre jelzett PR anyagok (videók) formájában. Ha történetesen jót eszünk egy étteremben, ami egyébként Város Hőse tag, akkor nem ez utóbbi dönt a poszt születéséről. Nincs befolyása ránk, immár hat éve dolgozunk az átlátható és tisztességes elvek mentén, nem is tudnánk máshogy: arról írunk, amiről érdemes, és arról nem, ami szerintünk felejtős. Nekünk ez hozta meg a sikert, ezért nem tűntünk el a süllyesztőben, és még ha hirtelen átváltoznánk elvtelen tollforgatókká, akkor sem érné meg nekünk aláásni hat év munkáját.

De! Ha egy hely Város Hőse tag, és jobb pisztrángot adnak, mint a pisztrángtelep, és ennek a bemutatása esetleg javíthat a pisztrángtelep színvonalán, akkor

csak azért nem fogunk hallgatni erről, mert az étterem történetesen Város Hőse tag, és az éhező gyerekeken segít.

A fenti állítással, azt gondolom, úgy kiemelve a szövegkörnyezetből mindenki egyetért. Nehéz lenne belekötni. Logikusan jutottam pedig el idáig, egyik lépés a másikat követte, míg a végén rátapintottam az ellenünk alkalmazott nyakatekert gondolatmenet nyakára.

Higgyétek el, én sem örülök neki, hogy évente kell írni egy ilyen, a küldetésünket megerősítő posztot, vagy hogy ki kell írnunk még mindig a tesztelős posztok alá, hogy bejelentés nélkül mentünk, a saját zsebből fizettünk. Ezt is felrótta nekünk valaki, hogy mennyire szerénytelen, és nem kéne ezt tolni. De, sajnos, kell. Sajnos ez úgy működik, hogy ha neked elveid vannak, azokról beszélni kell, különben simán ugyanolyannak látszol, mint akinek nincs. Ebben a mostani információs hangzavarban a csendet büntetik. A csend még annál is rosszabb, mintha elvtelen lennél: az olyan, mintha meghaltál volna.

Ha pedig hallatod a hangod, előbb-utóbb megjelennek azok, akik szerint hazudsz. Ezeket kezelni kell, leginkább azzal, hogy addigra már mindenki tudja körülöttünk, hogy ez úgy megy, mint az oviban:

éppen az a hazug, aki mondja.

Monofu: hogyan csinálj tuti desszertezőt egyféle desszertből?

Magyarósi Csaba 2016 június 30.
Címkék: gasztro

Akkora mostanában a zaj Budapesten, annyi jó hely nyílik, hogy elég nehéz új szereplőként szóhoz jutni. Néhány éve még elég volt jó minőséget adni, ma már  inkább valami kiválót kell letenni az asztalra, és kell még egy ötlet. Szuper cukrászdád van? Remek, tépj egy sorszámot és állj be a sorba.

Nyilván persze egy jó minőséget kínáló sütiző még most is nagy dobás tud lenni Budapesten, de a Monofu tulajdonosai érezték, hogy ennél több kell, szóval kitaláltak egy izgalmas koncepciót is a színvonal mellé: mindig csak egyféle édességet készítenek, persze azt számos ízesítésben, de itt vagy ez van, vagy az, egymást váltják a sütik és sosincs egyszerre dobos torta, rigójancsi meg rákóczi túrós.

dsc02043_1280.jpg

Már csak azért sem, mert a Monofu (a név egyébként a Monofoodból, szóval egyféle kajából származik) inkább franciás sütiket készít, méghozzá zseniális minőségben. Amikor két hete voltunk, épp éclair futott és amennyire látom a facebookos kommunikációból, még mindig ez a süti van, azelőtt brülék voltak és így tovább.

dsc02040_1280.jpg

dsc02035_1280.jpg

Az éclair 19. századi francia süti, megtöltve és megkenve valami finom krémmel, aztán jól lehűtve. A tészta ugyanaz, mint a profiterole-nál, az ízesítés meg százféle lehet, amit pont a Monofu bizonyít, sütinként haccázé.

Itt legalábbis van ananászos sóskaramelles, mangó-passió-mogyorós, eper-rebarbarás, madagaszkári vaníliás, málna-licsis, sós pisztáciás, feketeribizlis ibolyás, és kábé ennyit sikerült felírnom, pedig volt még bőven.

dsc02041_1280.jpg

dsc02042_1280.jpg

És nyilván fantasztikus volt mindegyik. Hármat kértünk ki, ebből kettőt sikerült lefotóznom még a felfalás előtt: a tészta könnyű, kívül nagyon enyhén roppan, belül puha, a krémek kívül-belül fantasztikusak és jó ízléssel készítették őket: nincs bennük semmi émelyítő, gejl, kiváló ízpárosítások jöttek létre, hogy a végeredmény egy tök jó, könnyű nyári desszert legyen, ami harminc fok fölött is jól tud esni.

És ez csak most van: jövő hónapban új kaja jön és így tovább, hogy mindig legyen okod visszalátogatni.

Monofu
1027 Budapest, Margit krt. 62.
H-P: 10-19
Sz-V: 12-19

A legjobb dolgok Lisszabonban 2.

Magyarósi Csaba 2016 június 29.

Folytatódik a nyaralós sorozatunk: tavaly megnéztük, hogy mit ad Firenze, London, Párizs, Madrid, Róma és Andalúzia, idén tovább utazunk és újabb európai városok legjobb izéit válogatjuk ki nektek. Kezdtük Barcelonával, aztán jött Lisszabon első része, most meg itt folytatás titkos temetőkkel, ahol láthatod a koporsókat! Titkos étteremmel, ahol egy mogorva néni és egy kedves bácsi készíti a legjobb lazacot. De mit keres a San Francisco-i Golden Gate és a riói Krisztus szobor a városban?

Az összes hely a térképen:

A hangutómunka itt készült. A Youtube csatornámra itt tudsz feliratkozni.

Egymilliót adott az éhes gyerekeknek Budapest legmenőbb kínai séfje

Magyarósi Csaba 2016 június 28.

Wangról többször írtunk már, mert olyan jó kínai ételeket készít, hogy ha egyszer beszabadulsz hozzá, elkezdesz enni és nem tudod abbahagyni. Az ő felbukkanása jó tíz évvel ezelőtt azért volt fontos pillanat Budapesten, mert a legtöbben csak az olcsó kínai büfékből ismerik a kínai kaját, amik se nem jók, sem nem autentikusak így sokaknál a kínai étel a hitvány vacak szinonimája lett. Pedig egy hihetetlenül izgalmas, alapos, mély konyháról beszélünk, tele fantasztikus fogásokkal, amik évszázadok, évezredek alatt nyerték el mai formájukat. És ezt a formát Wangnál kiválóan megismerheted.

Wang azonban nemcsak remek séf, de nagyvonalú adakozó is, aki azonnal csatlakozott az éhező gyerekeket támogató projekthez, a Város Hőséhez, amikor megkerestük, így az éttermében minden támogató tag tíz százalékos kedvezménnyel tud fogyasztani.

_rew0826.jpg

De Wang mester nem állt meg itt: amikor indult a projekt, egyből jelezte, hogy szeretne a legmagasabb, 7,5 ezer forintos havi díjjal beszállni klubtagként is (így már kedvezménnyel fogyaszthat a saját éttermében), és nemrég kiderült, hogy egy még nagylelkűbb gesztussal is támogatta a projektet: adott egymilliót a Város Hőse éhező gyermekeinek, amit mint rendesen, a Gyermekétkeztetési alapítvány juttatott el élelmiszer formájában a rászorulóknak.

Wang egyébként a nyereményét adta át a gyerekeknek: még tavaly indult A milliomos szakács című TV2-s főzőműsorban, amiben egyebek között Széll Tamás zsűrizte az ismert séfek fogásait, a nyolcadik epizódot meg szép alaposan megnyerte Wang, és a dicsőség mellett egymillió forintot is bezsebelt. Az örömködés benne is van a műsorban, azt viszont már ügyesen kivágta a TV2, amikor Wang felajánlotta a nyereményét az éhező gyerekeknek. Én sem tudtam róla, amíg a Gyermekétkeztetési Alapítvány nem jelezte, hogy érkezett egy nagyobb összeg a számlára, és el nem kezdtünk nyomozni, hogy honnan.

varos_hose_logo_for_house.png

A TV2-től vagy egy hónapja próbálom elkérni a kivágott részt, de a jelek szerint ott most fontosabb dolgok is vannak ennél, meg éhező gyerekek azt hiszem, hivatalosan nincsenek is, úgyhogy az őket támogató Wangról készült képsorokat nyilván nem szívesen mutatják meg.

De attól még tény: Wang behozta az éttermét a Város Hőse projektbe, egyúttal klubtag is lett, aztán rögtön felajánlotta az egymilliós nyereményét is, amiből nagyon sok kisgyerek tud jól lakni, kevés magyar születésű vállalkozó szokott ennyire nagyvonalú lenni.

Amúgy te Város Hőse tag vagy már? Ha nem, nézd meg, miről szól ez az egész!

Pisztrángot, egyenesen a vízből? - Lillafüredi pisztrángtelep és erdei halsütöde

szucsadam 2016 június 24.

Évi szervezett nemrég egy rendezvényt Lillafüreden, a Palotaszállóban, és én elkísértem. Korábban már jártam itt, és már akkor is lenyűgözött a környék, ahogy Miskolctól néhány kilométerre, egy mesebeli kis völgyben felbukkannak a tornyok, amik előtt függőkert épült, mögöttük meg a kisvasút pöfög. 

Ebédidőben autóba ültem, mert tudtam, hogy egy kilométerre onnan található a "lillafüredi pisztrángtelep és erdei halsütöde". Elég régóta: 1933-ban érkezett ide, a Garadna-patak völgyébe az első pisztrángikra-szállítmány, és az 1944-es halállomány-megsemmisülést leszámítva mindig is voltak itt folyami pisztrángok. A tavakban sebes pisztrángot, szivárványos pisztrángot és pataki szajblingot nevelnek, évente fél millió ikrát keltetve.

Két dolgot nem lehet itt megkérdőjelezni: az egyik a frissesség, hiszen a tányérra kerülés előtt nem sokkal még úszkált a pisztráng, amit kapunk. A másik a minőség, hiszen a Bocuse d'Or versenyre készülő magyar csapat is használta az alapanyagot a felkészülések során. 

Van azonban egy harmadik dolog, amit megkérdőjelezhetünk.

Amikor odaértem a halsütödébe, az ott lévő hölgyek széttárták a kezüket. Igen, a honlap szerint nyitva vannak, és volt is sütés, de épp most mentek el a büfében dolgozók. Ez még épp a szezon elején volt - nyáron már alig lehet leülni, úgyhogy esélyünk sincs lyukra futni -, nem hibáztattam őket. Megkérdeztem, hol lehet még a környéken kapni a pisztrángból. Eligazítottak egy másik büféhez. "Az étteremben, amit út közben lát, ott nem árulják a pisztrángunkat" - tudtam meg. Érdekes, gondoltam, hogy egy lillafüredi étterem pont ezzel nem foglalkozik. Mindegy.

A másik büfét a kisvasút állomása mellett találtam. Kapásból egy rekorddal indítottak: soha nem láttam ennél több táblát egy helyen. 

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása