English

Egy nap a városban

El sem hinnéd, mennyi tejet és tojást eszel egy nap (és ami rosszabb, más sem)

szucsadam 2019 január 08.
Címkék: gasztro
Megint meghalt egy fizetővendég - dörmögte maga elé a konyhafőnök, kissé kedvetlenül. A séfhelyettes gyorsan reagált: fene a finnyás mindenét.

Olvashattunk tavaly híreket arról, hogy ételallergiában szenvedők haltak bele egy éttermi látogatásba. Olyat is olvashattunk, hogy egy étterem az első haláleset után nem sokkal egy második allergiást is képes volt megmérgezni, azzal a trükkös módszerrel, hogy a szóban forgó allergént nem tüntette fel az összetevők között.

Ezek a megmérgezett emberek korábban sikerrel ellavíroztak a gasztronómia világában, valószínűleg számtalanszor ettek étteremben is, hiba nélkül. Az ég tudja, miféle módszereik voltak a túlélésre, de saját tapasztalataim alapján, Budapesten és Magyarországon tesztelve az éttermek figyelmességét azt gondolom: taps mindenkinek, aki akár súlyos, akár könnyebb allergiával képes ellavírozni. Könyvet írhatnátok a megpróbáltatásaitokról, mindannyian.

Hogy miért írom ezt? A kislányom tej- és tojásérzékeny, ezért a feleségemnek is tej- és tojásmentesen kellett étkeznie az elmúlt két évben. Ha könyvet nem is, egy posztot meg tudok tölteni a tapasztalatainkkal, amik időnként tragikomédiába fulladtak.

Kezdjük ott, hogy mire is gondolunk akkor, amikor tej- és tojásmentes diétára gondolunk. Nincs rántotta, bundás kenyér, nincs vajas süti és tejeskávé. Ugye? Mi is így kezdtük. Nem nagy dolog, annyi minden ennivaló van még. Meg hát ugye látszik az:

dsc08437_1.JPG

Az a meglepő helyzet, hogy a helyzet sokkal drámaibb. Az csak egy dolog, hogy kiesnek az olyan ételek, mint a rántott hús, croissant, sajtos pizza, meg mindenféle hagyományos krémleves, ezt is túléltük volna, de az élelmiszerrel foglalkozó helyek versenyeznek azon, mennyi mindenbe tudnak becsempészni valami kis tejet, tejszínt, vajat, tojást. Akár por formában, kis mennyiségben, alig észrevehetően.

Ebbe bele kell érteni a sima bevásárlóközpontokat, alapanyagokat. Májkrém, szalámi, ropi, tészta, étcsoki, kenyér: nem gondolnád, de kell válogatni, hogy ne legyen bennük tej vagy tojás. Margarin! Alig van elvileg növényi alapú margarin, amiben ne lenne egy kis vaj becsempészve. És nem úgy, hogy nyomokban tartalmazhat. Rendesen, szándékosan, tartalmaz.

dsc03008_2.JPG

(azt hiszed, ezekben biztos nincs semmi?)

Az éttermekben pedig még egy fokkal nehezebb a dolgunk, annak ellenére, hogy az étlapokon egyre több helyen lehet olvasni az ételekben található allergénekről. Nem csoda, hogy feltüntetik: a lányom fehérjeérzékenysége az orvosok szerint egyre gyakoribb. Egyre több gyerek mutat ilyen tüneteket, ami miatt az őket tápláló anyáknak is tartani kell a diétát, ha nem akarja, hogy a gyereke véresre vakarja magát. És mondom, az allergének feltüntetésével elkezdődött valami lépés az irányban, hogy könnyebb legyen a helyzet, de ez még nem elég.

El sem hinnétek, milyen nehéz választani: egy sima sült hús + krumpliban lehet tej, tejpor. A szakács használ valami fűszerkeveréket hátul a konyhában, eldobja a csomagolást, és kész: ő ugyan nem tett bele tejet. Ja, hogy abban a zacsiban tejpor is volt? Nem egyszer kértem, hogy ugyan halásszák már ki a szemetesből a papírt, és vessenek rá egy pillantást. Előfordult olyan is, hogy egy szálloda svédasztalos vacsorájánál lazán szedek a főtt rizsből, de azért biztonság kedvéért rákérdezek. Hátramennek, előjön a szakács, igen, kibéleltük vajjal az edényzetet a rizs alatt. A főtt rizs - tejes.

És ez még a jobbik eset. A rosszabbik, amikor a pincér bizonytalanul válaszol: nincs benne tej, tojás. Ilyenkor visszakérdezek: biztos? Szerintem nincs - jön a még bizonytalanabb válasz. Megkérdezzem a szakácstól? - jön a megoldási javaslat. Ez a jobb megoldás, rosszabb esetben simán bemondják, hogy van benne tej, “mindenben van”, kész, menj haza.

Laktózmentes.

A kedvenc szavam. A pincérek nagy része szinonimaként használja a “tejmentesre” és fordítva. Így aztán simán megetetnek, ha rajtuk múlik, egy laktózmentes tejben, tejszínben bőven tocsogó étellel, ha nem ismernénk fel már az étel színén a tejet, és nem kérnénk meg újra a pincért, hogy ugyan már egyeztessen a szakáccsal újra. Ja, tényleg, mégis van.

És ha azt gondoljuk, hogy a tolerancia lineáris a felszolgálókban: egy gödöllői gluténmentes étteremben a pincér türelmetlen lett, amikor szóba hoztam a tejérzékenységet. “Mi a gluténmentességre nagyon figyelünk, erre már egyszerűen nincs több kapacitásunk” - mondta. Pedig a gluténmentesség a konyhán óriási kihívás, e mellé ezek szerint egy kis többlet-odafigyelés már sok. Ez a felszolgáló simán kiadott nekünk laktózmentes tejszínnel készült ételt, nála ez tejmentes volt.

Tőgymentes - szoktam mondani, már a legelején. Erre felfigyelnek, elgondolkoznak. Megértik, mit akarok.

img_4215_1.jpg

(egy látszat ellenére tejmentes étel)

Én nagyon udvariasan tudok rendelni étteremben, tíz év szakmai múltja, ami során feltűnés nélkül kellett kipuhatolnom minden részletet a helyről, megtanított, hogyan kell ezt csinálni. Sosem rendeltünk pikírt módon, sosem voltunk kioktatóak, mindig elmondtuk előre, hogy mi a helyzet, és erre keresünk megoldást. Elmondom a reakciókat az evolúció szerint javuló sorrendben (sajnos ma még mindegyik reakció egyformán jelen van):

  1. Szerintem az jó lehet
  2. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács sem tudja, de mond valamit
  3. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács sem tudja, és bevallja
  4. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács tudja
  5. Hát nem tudom, oda van írva a lapra, ha van benne valami allergén
  6. Sorolom a megfelelő ételeket
  7. Az alábbiak kivételével bármit kérhetnek, a szakács ki tudja hagyni a többiből ezeket az összetevőket

Az utolsó nagyon ritka. Legutóbb a budapesti Palettában futottunk bele ebbe, örök hála minden ott dolgozónak, hogy végre nem éreztük önjelölt különcnek magunkat. Mert általában ez a helyzet: a felszolgáló arra gondol, hogy na már megint ide jött valami vegán világmegváltó, és nekem kell megfelelni az ő finnyás ízlésének. És noha én azt gondolom, hogy valaki a saját döntése alapján is bátran kérheti, hogy ne egyen sehol tejet, sokan nem így vannak vele, és nagy különbséget tesznek az intoleranciában szenvedők és a meggyőződéses táplálkozók között. Elnézést kérnek, ha az utóbbi csoportba sorolták az előző csoportba tartozókat.

Végül sokszor vegán éttermekben kötünk ki. Sokkal könnyebb egyből ott kezdeni, nincs kérdés, nincs félelem, nincs az a bizonytalan, távolba révedő tekintet, hogy “biztos nincs, de azért megkérdezem”. Természetes, hogy figyelik az alapanyagok összetevőjét is, természetes, hogy pontosan tudják, miben mi van - illetve mi nincs.

A személyes véleményem az, hogy nem kellene ennyi mindenbe tejet rakni, ahogy nem kéne ennyi mindenbe cukrot meg édesítőszert sem pakolni. De a személyes véleményem nem számít, mert a poszt nem erről szól. A minimum viszont, ami elvárható, hogy minden étterem minden felszolgálója tisztában legyen az alapanyagokkal, mert ez a munka nehezebbik része, nem a tányér szállítása. És ha mégsincs tisztában, soha, semmilyen körülmények között

ne tippeljen!

Aki megkérdezte, nem viccből kérdezte. Nem számít, hogy csak egy kicsi van benne. És nem azért, mert a kicsi lehet halálos is (bár ez egy erős visszatartó erő lehetne). Azért, mert

a vendég történetesen nem kíván olyan összetevőt enni, kicsit sem.

A másik lehetőség, hogy a helyek kiakaszthatnak egy táblát: ételérzékenyeknek és alapanyag-válogatóknak tilos a belépés. És akkor megnézem, meddig maradnak nyitva, tekintve a trendeket.

Mit várhattok az Egy nap a városban blogtól 2019-ben?

szucsadam 2019 január 03.
Kevesebb hús

2019 gasztronómiai fókusza nem a Michelin-csillagos éttermek végletekig polírozott, ékszerjellegű fogásai, igaz, az elmúlt évek sem erről szóltak. Miután az haute cuisine kiemelte a magyar / budapesti gasztronómiát a romló alapanyagok mellett romló színvonallal jellemezhető medréből, és először a streetfood, most pedig a magyaros fogások kezdenek megtelni új erővel, úgy ez az év a növényi alapú ételek fejlődéséről fog szólni.

dsc02728-1.JPG

Végre megtanuljuk, hogyan kell finomat készíteni, tisztán növényi alapokra helyezve.

Ez a vegán életforma terjedésével lesz egyre erősebb, de a nem vegánok is profitálhatnak belőle. Felelősek vagyunk ugyanis azért, mit eszünk, és nem csak a saját testünk miatt, de sajnos a helyzet az, hogy a bolygónk sincs túl jó bőrben. Ha mindenki visszatérne a néhány évtizeddel korábban mindennapos - régebben meg pláne - szokásra, hogy történetesen nem napi háromszor eszik húst, napi harminc dekát - fél kilót mondjuk, hanem ugyanennyit először két nap, majd három, végül egy hét alatt fogyaszt el, drámai mértékben könnyebb lenne a Földnek. És a testünknek is.

A vegán mozgalmaknak, aktivistáknak vannak megkérdőjelezhető kezdeményezései, a személyes véleményem az, hogy leginkább ők maguk lassítják a fenti, húsevés-csökkentő folyamatokat. Azzal, ahogy bűntudatot próbálnak gerjeszteni, negatív érzelmekre hatnak, elítélik a húsevőket, és förtelemnek állítják be azt, ahogy ők is akár még pár hónappal korábban éltek, és van rá esély, hogy “kitérőként” pár hónap múlva szintén élni fognak. Ne törődjünk ezekkel a negatív erőkkel, mi csak koncentráljunk arra, amit mi tartunk helyesnek.

Együnk kevesebb húst, igyunk kevesebb tejet. A blogon természetesen marad mindenféle étel, de az arányok változnak, egyébként meg mindenki maga tegye ezt meg, felelősen.

És ami nagyon fontos: tanuljunk meg egyre jobb növényi kajákat készíteni! Idén nagyon fogjuk díjazni azokat, akik ebben utaznak. Ez többet ér, mint bármilyen erős érvelés.

Építkezések Budapesten

A tervek szerint sok minden valósul meg Budapesten ebben az évben. Az Építészfórum cikkében található egy átfogó lista, ebből válogattam ki, ami leginkább érdekel engem.

Nagyban zajlik például a Nemzeti Múzeum kertjének átalakítása, a terv a Petz Ármin-féle kertet idézi vissza, viszont figyelve a modern igényekre. A Múzeum körút felőli sövény eltűnik, a múzeum előtt gyep lesz, maga a kert pedig többfelé is nyitott, be lehet sétálni bárhol.

12872602_ab369d1c4d8ab8b0ab7fe9f81c829c57_wm.jpg

Innen csak egy ugrás a Károly-Csekonics palota, ami az érdeklődő szemek elől elzárva őriz egy hihetetlenül szép neobarokk lépcsőházat. Minket Ági, az Egy nap a városban túraszervezője vitt be egyszer, így mi is megcsodálhattuk élőben az addig csak képeken látható fantasztikus építményt. A palotát a Károli Gáspár Református Egyetem használja majd, remélhetőleg a lépcsőházat így már könnyebb lesz meglátogatni.

budnews_karolyi_csekonics_rezidencia_hall_07_1.jpg

Mostoha sorsú állami gondozásban sínylődő épület volt a Párisi udvar is, bár én imádtam abban a sötét hangulatában is, amiben korábban láthattuk. Idén várhatóan átadják a Párisi Udvar Hotelt,a tervek szerint a passzázs közterület lesz, így bárki számára látogatható. Mint ahogy a budapesti szállodák lobbija egyébként is látogatható bárkinek, noha kevesen mernek bemenni.

A Millenáris park bővítése is lezárulhat idén, aki járt arra 2018-ban, különös formákat láthatott kinőni a földből. A Széllkapu elnevezés, ami a fejlesztést kíséri, nem véletlen: egyrészt a közeli Széll Kálmán térre utalnak vele, másrészt az elbontott Ipari Minisztérium épületével kicsit fellélegezhet a környék, jobban el tud távozni a szmog. Mi a több szinten bejárható függőkertet várjuk nagyon, hogy láthassuk.

dsc01340.JPG

Megnézzük majd a felújított Vörömarty teret, bár itt nagy látványosság nem lesz, legfeljebb a Vörösmarty szobor körül gyepes felület kelti fel majd az érdeklődésünket. 23 milliárd forintból az Operaházat is felújítják, a homlokzat is kap egy alapos kipofozást.

A szintén méltánytalanul elhanyagolt Olof Palme házból 2019-ben Millenium Ház lesz, és persze nem csak a neve lesz új. Az Építészfórum szerint “a századforduló időszakát eleveníti majd meg egy állandó kiállítással, de helyet kap benne egy kulturális rendezvényeknek otthont adó kávéház is... Az épület főbejárata visszakerül az eredeti, Hermina út felőli oldalra, mely elé a park tájépítészeti megújításának részeként egy rózsakertet is kialakítanak, továbbá a különleges Zsolnay-kerámiákat is restaurálják majd”.

Mivel szeretem figyelemmel kísérni a külső kerületekben zajló fejlesztéseket is, így érdekel a Bosnyák téri Mundo Center építése is, különösen, hogy a Bosnyák térre bármilyen modern fejlesztés ráfér. És ha már rosszul kihasznált terek: a Blaha Lujza tér környéke is átalakításra kerül várhatóan, újragondolva a funkcionális egységeket, és rendeznék a zöldfelületet. Fákat is bően láttam a látványterveken.

ke_pernyo_foto_2019-01-03_9_48_53.png

Több csapatépítő, több tudás Budapestről

Csapatépítő túráink közös eleme, hogy sosem gyártjuk őket futószalagon. Több közös eleme nincs: most már hét éve szervezünk a városban céges összeröffenéseket, ahol a csapattagok jól érzik magukat, és egyébként kapnak egy elég erős ízelítőt a városból.

Noha minden túránk egyedi, azért mégiscsak ki kell dolgozni előre néhány csapásvonalat, és 2018 végén ágival közösen le is fektettük az új túráink alapköveit, az új weboldal készül (itt a régi). Lesz itt sportos nap a városban, húsevőknek szóló vegán kóstolások - tényleg csak a legjobbaknál, meg fogtok lepődni, ha jöttök -, sőt, terveztünk egy egész különleges vidéki túrát is, lovakkal, megmérettetéssel, álruhába bújt királynővel, aki végül felszáll a Budapestre tartó járatra, nem is akárhol.

Én személy szerint szeretném idén végre teljesen elolvasni az évek alatt a Múzeum körúton vásárolt Budapest témájú könyveimet, és a céges túrákon Ági mellett személyesen is több történetmesélést átvállalni a városról, legyen szó történelemről, vagy jelenkori trendekről.

karacsony02.jpg

Jobban megválasztott színházi élmények

Régen írtam a blogra színházi posztot. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy elég rosszul és kapkodva választottam az utóbbi időben, másrészt annak is, hogy soha nem látott módon elkapkodnak minden jegyet, mindenhová. Noha az a személyes véleményem, hogy úgy általában a felhozatal a darabok tekintetében gyengébb, mint néhány évvel ezelőtt, de a kereslet talán még nagyobb is. Ha kétszer ennyi előadás lenne, akkor sem lehetne kielégíteni a kultúrára vágyó budapestieket.

Csak győzzük foglalni előre a dolgokat.

Több spontán séta

Továbbra is állítom, hogy Budapest úgy ad igazi élményt, ha semmit nem várva, de mindenre készen sétálunk benne egy pár órát. Az így szerzett élmények nem tervezettek, nincsenek velük szemben elvárás, viszont mégis a legmeglepőbbek, amiket el lehet képzelni.

Sajnos 2018-ban kevés ilyen sétám volt, de idén többet tervezek beiktatni. Sőt, bármilyen lehetetlennek tűnik is, szerintem sikerült megalkotnom ennek a túrás verzióját is, persze a kísérőn kívül csak egy résztvevővel indítva.

Valódi értékek keresése

Az Egy nap a városban blog indulása óta olyan jelenségekre fókuszál, amik valódi hozzáadott értéket tartalmaznak a város számára. Idén sem fog ez változni, bár tény, hogy a kínálat erősen átalakult, a verseny - és a helyzet - fokozódik. Ezredik kötelezőt hozó hamburgerest, harmadszor újranyitott pizzást, flegma tulajdonosok odavetett koncát nem fényezzük, nem állítjuk be a fotókon úgy, hogy van, ami nincs. Hogy fényesebb a láncnál a kard.

A helyzet az, hogy ahogy a kínálat megváltozott, és az éttermek tulajdonosai költenek molinóra, logóra, weboldalra és esetleg szövegíróra is, függetlenül a konyha hűtőszekrényekben tárolt dolgok illatától, és az új helyek minősége meglepően gyorsan képes változni - általában lefelé. Közben meg a teljes piacot érintő átlagminőség azért mégiscsak nő, egyre nehezebb kiválasztani azt, akiről érdemes írni.

Így aztán, mivel nem írunk sok helyről, az összes valamirevalóról meg végképp nem szeretnénk, az igazi gyöngyszemekre koncentrálunk. Az ilyen posztoknál valamilyen módon jelezzük is: ez bezony gyöngyszem.

A blog továbbra sem kap támogatást sehonnan, ami bevételt termel, azt fizetett jellegüket feltüntetett PR cikkek, bannerek és céges csapatépítő túrák formájában szerzi, így próbál fennamradni. Így ha támogatni akarsz minket, szeresd ezt a csomagot így, ahogy van, és olvass minket minél többet.

És mindenkinek hasonlóan mozgalmas 2019-et, mint ami minden jel szerint előttem áll.

Ha újévkor virslit ennél, itt vegyél - Szomor Farm

szucsadam 2018 december 28.
Címkék: hentes szilveszter

Van ez az újévi szokás, hogy éjfélkor virslit eszünk. A minőségi húsevés igénye és a virsli azonban nehezen összeegyeztethető, még akkor is, ha egyébként már lehet magas hústartalmú példányokat kapni a szupermarketekben is. A virsli azonban mégiscsak virsli maradt, amiben “van valamilyen hús”, meg egyéb dolgok.

Amióta egyszer vásároltam egy igazán minőségi virslit, használjuk az agyonhasznált szót: kézműveset, azóta keresem a jó fellelőhelyeket. Az elsőt még a Bálna Budapestben találtam, aztán megszűnt a hely. Most, gondoltam, hogy közeledik a szilveszter, megint megpróbálok felkutatni valami jót. Úgyhogy keresésbe kezdtem, és találtam is egy ígéretes helyet. A Szomor Ökofarm standját a Lehel piacon.

dsc04727.JPG

Szomor Dezső kiskunsági farmján szürkemarhát, bivalyt és mangalicát tenyészt (bővebbet itt találtam). A mintaboltja pedig a csarnok földszintjén, a Nyugatihoz közelebbi oldalon található, ahol mindenféle adalékanyag-mentes húskészítmény, meg húsdarab közül válogathatunk. Vittem egy rakás dolgot, köztük húson, vízen és fűszeren kívül mást nem tartalmazó párizsit, virslit, májast, tepertőkrémet vettem, de van náluk vastagkolbász, szalámi és nyers hús is.

A párizsi nekem nem jött be az ízesítése miatt, de ez csak ízlés kérdése. Viszont a virsli

eszméletlen jó.

dsc04805.JPG

Intenzív fűszrezésű, kicsit csíp is, ezért sajnos kisgyereknek annyira nem jó - nincs feltüntetve, hogy csíp, nem is mondták -, viszont baromi finom, tömör, szuper cucc. Ugyanígy tudok áradozni a tepertőkrémről és a májasról is, mindegyik adalékmentes, tiszta anyag, ha szeretitek az ilyeneket, itt vegyétek.

Ennél minőségibb virslit nem tudok ajánlani nektek szilveszterre.

Szomor Ökofarm
Cím (bemutató üzlet): 1134 Budapest, Váci út 9-15.

Egy étterem, ahol a rászorulóknak mindig jut valami - Faház étterem

szucsadam 2018 december 20.

Előszeretettel kutakodok Budapest külső kerületeiben különleges éttermek után. Sok a lyukra futás, de azért nagy öröm, amikor mégis találok valami gyöngyszemet, Legyen szó a Kemencésről, az Egyelek megről, a Pirog Dáról vagy a Cafe Memories-ról.

Most még a fentieknél is távolabb merészkedtem, a Faház önkiszolgáló étteremhez, Óbudára.

dsc04840.JPG

Igazából nem is kulináris élmény miatt jöttem, inkább olyan tippet kaptam, hogy az itteni tulajdonos életszemlélete, emberekhez való hozzáállása más, mint amit megszokhattunk. Például minden vasárnap vendégül lát egy családot a környékről - a rászorulók kiválasztásában egy helyi szociális területen mozgó szakember segíti -, számukra pedig ezután minden nap felajánlja, hogy minden nap zárás előtt kiosztja a túlfőzésből származó ételadagokat. Azt, amit más helyen a szemétbe dobnak.

Egy tekintélyes méretű faházról beszélünk, egy tízemeletes panel árnyékában. Ebédidőben vagyunk, a hely majdnem tele: áll a sor a pult előtt. Van napi ajánlat, és gyorsan egyértelmű lesz számomra, hogy itt minden ár nyomott. A levesek 440 forintosak, a főzelékek 120 / 10 dkg-on mennek, a húsos ételek 240 - 330 forint / 10 dekával. Nincs nagy meglepetés a kínálatban, sültek, brassói, székelykáposzta, pörkölt, tokány, csirkemell, de látványra és a próba után is azt mondom, becsületesen elkészített, ízletes dolgokat árulnak. Csak azért nem mondom, hogy átlagos önkiszolgáló, mert legfeljebb tíz-húsz éve volt ez átlag kifőzdékben, az alapanyagok minősége azóta sokat esett. Szóval itt frissebb, szebb dolgokkal, klasszikus lambériás hangulatban.

dsc04825.JPG

A málnaszörpből három deci 150 forint. Már ezen a ponton lehetett látni, hogy a hely nemcsak a vasárnapi ebédeltetéssel, és a túlfőzés kiosztásával lett szociálisan érzékeny, hanem az alapárak meghatározásánál sem a magas árrésben hisznek. Tömegesen adnak enni a környékbelieknek.

dsc04827.JPG

Miután végeztem, megkerestem a hely tulajdonosát, végül pár perc múlva megjelent Pethő László, egy egyenes, nyílt tekintetű, segítőkészséget sugárzó ember. Sportolókra emlékeztető arcvonásait látva nem is maradtam sokáig kétségek között: László NBI-es labdarúgó volt a 70-es, 80-as években, majd 35 évesen elkezdett shotokanozni. Jelenleg egy danos karatemester, és szívesen mesél Európa-bajnok második helyezéséről, a Masters-en elért eredményeiről, meg arról, amikor egy hat danos óriást vert el a maga kábé 60-70 kilójával.

dsc04836.JPG

Egy küzdőszellem. Hajnalban kel, a saját maga épített pajtában edz, utána gyorsan az étterembe, ahol a feleségével és két gyerekével együtt késő estig dolgoznak. A hét minden napján, az januártól decemberig, időnként egy-egy hosszú hétvégét engedve maguknak. Most először zárnak be tíz napra, erre hat éve nem volt példa. A jelentős svájci frankos devizahiteléből egy hosszú és bonyolult módszerrel keveredett ki, mára már azt is a háta mögött tudja. Emellett fontolgatja, hogy indul a Masters-en, mert ismét meghívták.

Kiderült, hogy a Vasárnapi ebéd kezdeményezéséhez már több mint egy tucat étterem csatlakozott, akik szintén kiosztják a feleslegessé vált ételeket a nap végén. Van olyan cég, aki dobozokat ajánlott fel, hogy aki nem tud ételhordót hozni, el tudja vinni a meleg ételt.

És hogy honnan a szociális érzékenység, a segíteni akarás? - kérdezem. Laci azt válaszolja, nagy szegénységben nőtt fel, Angyalföld hírhedt Tripolisz részén. Volt egy rokona, Henrik bácsi, aki rendszeresen segítette őket, önzetlenül és kedvesen. Ennek hatására akart ő is adni másoknak, még ha sokszorosan meg is haladta már Henrik bácsi örökségét. Így lesz a jóból még több jó.

dsc04831.JPG

Mondanám, hogy ez egy karácsonyi történet, mert tényleg olyan. De László számára ez a mindennapok része lett. Nagy taps neki és boldog karácsonyt!

Faház étterem
Cím: 1038 Budapest, 1038, Nád u. 4.

"Hétköznapi példaképek" témájú rovatunkban legutóbb Sándort és Józsi bácsit ismertük meg. Ha ismersz még hozzájuk hasonlóan lelkes embereket, írjatok nekem a jobb hasábban látható email-címre.

Ez a kávézó egyre menőbb, most már Képregénykönyvtár is van benne - Nem adom fel

szucsadam 2018 december 18.

A Nem adom fel kávézó és étteremről itt írtam korábban. Baromi jó kezdeményezés, hiszen fogyatékkal élők számára adja meg a lehetőséget, hogy elhelyezkedjenek, nem is akárhol. Egy versenyképes, kellemes, tágas kávézóban. Itt mindenki megváltozott munkaképességű, de sikerült úgy szervezniük a munkát, hogy mindenki a képességének megfelelő pozícióban dolgozhat, és nincs fennakadás.

 

Csakhogy a hely a nyolcadik kerület kevésbé frekventált részén található. Igaz, egy köpésre van az Óbudai Egyetem Kandó-épülete, meg szerintem a kerület egyik nagyon fontos fejlesztéseként felfogható sétálóutca, de azért mégiscsak - az egy viszonylag nagy köpés. De mivel ők nem adják fel, ezért folyamatosan fejlesztenek, szerveznek, hogy a kávézó még több legyen. Tegnap este például a MÁV Szimfonikus Zenekar öttagú kamarazenekara adott elő egy Bach koncertet. Csak úgy, a tea mellé, ingyenesen.

Ami miatt viszont elmentem most a helyre, az a képregénykönyvtár. Magyarország első képregénykönyvtára állítólag, úgy működik, hogy odamész, iszol valamit, leemelsz a polcról egy képregényt, és elolvasod. Elvinni nem lehet, hozni adományt szabad. Sőt, abból állt össze a mostani gyűjtemény is, és itt ne arra gondoljunk, hogy agyonolvasott képregények vannak a polcokon. A legtöbb képregény újszerű.

Elöl az éttermi asztalok, hátul a kényelmesebb, besüppedős, hosszú teázásokra és kávékra szakosodott egység található, itt nem egy, de legalább három Jóbarátok-fotel is kínálgatja magát.

Én pedig beültem az egyikbe, leemeltem egy angol nyelvű sci-fi képregényt, és belemerültem egy rövid történetbe. Ebben az emberiséget leigázta egy földönkívüli, rákszerű civilizáció, akik lemásolták a kultúránk digitálisan elérhető szeletét. Otthon aztán rájöttek, hogy arra nem gondoltak, hogy a kultúránknak vannak tintával növényi lapokra nyomtatott verziója is, ezért visszajöttek értük, de addigra az emberek már eldugták a könyveket, mindenki néhányat, hogy megőrizzék maguknak azt, ami csak rájuk tartozik. Az utolsó dolgot, amit nem vehetnek el az embertől.

Ebben a hangulatban dolgoztam tovább, a kiszolgálók végtelenül udvariasak voltak, a répatorta finom. Menjetek el, ha van kedvetek képregényt olvasni, vagy bekuckózni egy meleg helyre, egy kényelmes fotelbe, vagy meghallgatni valamilyen zenés vagy beszélgetős műsort. Ma este például Roma irodalmi est lesz. Nagyon fontos hely ez.

Nem Adom Fel Kávézó és Étterem
Cím: 1086 Budapest Magdolna utca 1.