A vegán sütemények problematikája rámutat arra, hogy miért nehéz ez a műfaj. Nem, nem a hús elhagyása miatt, hanem épphogy a tojás és a tej, illetve tejpor kiküszöbölése a legkeményebb ebben az életmódban. Mivel a lányaim tejfehérje-érzékenyek, ezért ezzel a problémával mi gyakran szembesülünk, ellenben a feleségemnek van már egy rakás isteni vegán süteményreceptje, saját fejlesztés, és baromi jók.
Ja, úgyhogy mégsem értem annyira a problémát.
A tejszín egyértelműen a sütemények hozzávalói közül az, ami túlmutat az anyagmegmaradás törvényén, mivel egy grammnyi alapanyaghoz tíz grammnyi élvezetet ad hozzá. Lehet helyettesíteni növényi tejszínekkel, és egész jó eredményeket lehet elérni, persze csak egy bizonyos szintig. De vannak olyan édességek, amikhez egyáltalán nem kell tejszín, mégis jók. Igen, a kürtőskalács ilyen. Nem kell hozzá sem tojás, sem tej, mégis ugyanolyan jó példányt lehet készíteni, mintha lenne benne. Semmit nem ad hozzá a két alapanyag, vagy csak nagyon kicsit.
És a család szereti a kürtőskalácsot. Úgyhogy már évek óta rendszeresen kérdezgetem mindenhol, hogy van-e vegán? Van-e vegán? A válaszok a nem tudomtól a nincsig tartottak általában, néha kellemesen csalódtam.
Itt volt például az a Váci utcai hamburgeres, aki néhány éve átnyergelt a vegán vonatra. Az eladók nem annyira bizalomgerjesztő fickók, mégsem okozott nekik problémát vegán kürtőskalácsot készíteni. Elég drágán persze.
A legérthetetlenebb jelenséggel mégis a Fővárosi Állatkertben találkoztam, a Vitéz kürtőskallácsosnál, akiknél van ugyan vegán kürtőskalács, de - figyelem - csak szerdánként.
Szerdánként.
Mire számítanak? Hogy a vegánok meg a tejérzékenyek majd szerdánként járnak emiatt állatkertbe? Hogy beírják a naptárba, és akkor feltorlódnak a bejáratnál? Miért nincs a többi napon? Nincs rá elég nagy kereslet? Akkor be kell szüntetni, mert ha szerdánként árulsz, akkor sem lesz nagyobb a kereslet. Pontosan nulla ember fog azért állatkertbe menni, mert aznap épp van vegán édesség, vagyis szerdán pont annyi vegán lesz az állatkertben, mint kedden (oké, az utcára is nyitottak, de szerintem így sem lesz zarándokhely).
Aztán nemrég belefutottam a Ferenciek terénél ebbe:
A Pichler fagylaltozó és kürtőskalácsozóban mindenféle kürtőskalács van, és mindenfélével megtöltik. Van, aki gőzölgő forrócsokit kér bele, valaki fagyit, valaki csak úgy, vagy színes cukorfeltéttel. Itt minden kürtőskalács (nyilván töltelék nélkül), a hét minden napján vegán. Mert, igen, itt rájöttek, hogy ez nem nehéz. Megoldható, és ugyanolyan jó marad a cucc.
A hely egyébként tele van, méghozzá turistákkal. Nem lehet leülni. Jobban hasonlít az egykori Jégbüfére, mint az új Jégbüfé, a nagy ablakok, az ablakban majszoló emberek látványa éppen az, ami hiányzott a környékről. Hogy Gelateriának hívják, meg szinte csak külföldiek vannak bent? Változnak az idők. De a hangulat kellett ide.
Szóval én őszintén nem értem ezt a lustaságot a kürtőskalácsozók részéről. Miért kell ragaszkodni tök fölöslegesen a tejporhoz meg a tojáshoz? Elég baj a tejérzékenyeknek - egyre többen vannak -, hogy alig kapni felvágottat, ropogtatnivalót, csokoládét, péksütit tej nélkül. Elég baj, hogy aki egy korty tejet, tejfölt, vajat vagy joghurtot sem eszik, mert mondjuk ezzel járul hozzá a szarvasmarhatenyésztés visszafogásához, ezzel pedig a CO2 kibocsátás csökentéséhez, az is literszám kapja a szájába a tejet, tejport, mert azzal teszik finomabbá, lágyabbá a dolgokat. Igen, a húst, májast is. Nem kell ezt a dolgot azzal tetézni, hogy még arra sem vagyunk hajlandóak, hogy mindenki számára ehető terméket készítsünk, mikor az nem is áll semmiből.
Gelateria Pichler
Cím: 1053 Budapest Kossuth Lajos u. 4