English

Egy nap a városban

Végre kiválthatok egy étkezést kizárólag smoothie-val! - Home of Franziska

szucsadam 2018 október 03.
Címkék: gasztro

Oké, kezdjük ott, hogy imádom a smoothie-t. Meg a turmixokat. Gyakorlatilag mindent, amiben friss gyümölcsök és zöldségek vannak beledarálva, zúzva, keverve. Nagyon jól esik néha kihagyni a nehéz, fajsúlyos étkezést, de sokszor nem tudok helyette semmit kitalálni. Ilyenkor általában semmihez sincs kedvem, ha de a préselt levekhez még ilyenkor is van.

Így amikor megláttam, hogy a Home of Franziskában lehet tállal venni smoothie-t, mintegy levesként, ráadásul kókusztejjel készítve (tej nélkül), már ott is voltam. A Batthány tértől nem messze, az utcassarkon, ahol már jó pár édesség- és alternatív ételkészítő megbújt.

dsc02704_1.JPG

A Home of Franziska azonban mindegyiknél szebb enteriőrrel csapott le itt nemrég:

Ha jól láttam, Franziska korábban paleo kekszeket meg hasonlókat árult webshopon keresztül, igényes csomagolásban, most történt először, hogy saját üzletet nyitott. Nem vegán, nem mentes, nem túlszabályozott elgondolás mentén, bár nyilván van vegán és mentes étel is. Meg tejes, meg húsos, ha az kell. Nem tudom, jól jött-e át az üzenet, de úgy tűnt, hogy náluk a cél általában, hogy szakszóval

legyen, amit adnak. Meg életerő. Meg felelősséget vállaló. Hogy bízhass az alapanyagokban, meg az újrafelhasználásban, meg a jószándékban. Bocs, ha félreértettem.

Szóval a tálban smoothie, lássuk:

dsc02728.JPG

Gyönyörű. Műalkotás. És nem csak kinézetre, a sűrű, kókusztejes lé olyan, mintha egy jó zsíros tejjel készítették volna el, egy maréknyi gyömölccsel összeturmixolva, amibe egy másik maréknyi gyümölcsöt szórtak volna. Higgyetek nekem, az utóbbi két évben kóstoltam bolti zabtejet, mandulatejet, kesudiótejet, mogyorótejet, rizstejet, kókusztejet, egyik sem emlékeztetett a tejre. Ez - házi - erősen. Amúgy meg minden friss, életteli, roppan (a ribizliszár különösen, de azt vegyétel ki). Sűrű, laktató. Csodálatos.

Egyébként speciality kávézó is a hely egyben, remek kávét is adnak, meg kérésre szódát, az isten áldja meg őket.  Jó, nem olcsó, a presszókávé árát most először láttam 5-ös számmal indítani (utána még két 0, szóval ne legyünk nyápicok, 490-es hely van épp elég), de a lokáció, meg az életvidámság nagyrészt igazolja ezt. Teákat a Zhao Zhoutól vesznek, erről itt írtam. De az itallapon fellelhető kókuszvíz, uborkás víz, minden típusú borból egy-egy fajta (habzó, fehér, vörös, rozé), különféle Spritz-ek, délelőtt reggeliket, déltől ebédeket is választhatunk.

Az egész étlap szimpatikus, modern, és ha a fenti példából indulunk ki, valószínűleg jó is. Mert hát ez a cél, nemde?

Vegán-teszt: a poszt címében is szereplő étel vegán, ezen kívül krémes zabkása kérhető még, amiben nincs állati eredetű cucc. A napi leves meg attól függ, mit adnak épp.

Home of Franziska
Cím: 1011 Budapest, Iskola utca 29.

Kipróbáltam az autizmus-kompatibilis bevásárlást, nagyon megnyugtató

szucsadam 2018 október 01.

A Decathlon a mai nappal indította el a „Csendes nyitvatartás” kezdeményezését, ami annyit tesz, hogy mostantól minden hónap első hétfőjén 10 és 12 óra között különleges szabályokat vezetnek be.

  • nem szolgáltatnak zenét
  • csökkentik a világítást
  • a hangosbemondókat csak biztonsági esetben használják
  • a kasszasoroknál előre engedik az érintett vásárlókat és családtagjaikat

Én is elmentem ma délelőtt, hogy megtudjam, milyen egy áruház, amikor halk és sötét. És noha a Decathlont sosem gondoltam egy kimondottan harsány bevásárlóhelynek, inkább egy halk zenével megtámogatott raktár ugrik be róla, azért biztosan érzékelhető lesz a különbség, gondoltam.

És az is volt.

dsc02847.JPG

dsc02849.JPG

A képek alapján semmi. Mi van, ha videón nézzük meg ugyanezt, egy horrorfilm atmoszféráját kölcsönözve?

Amíg el nem mész egy ilyen konstellációra, nem is érted meg, mennyire befolyásolnak téged is ezek a dolgok. A sok fény, az ugribugri zene mind egyfajta tudatállapotba hoz, amit lehet, hogy sokan szeretnek, de nyilván sokan egyáltalán nem. Milyen egy ilyen nyugis időszak? Egy köhintés balról, polcszerelés ismétlődő hangjai szemből. A légtechnika állandó zúgása. Valaki leejt egy kulcsot. A hangok önmagukban értelmezhetőek, nem valami mellékes kiegészítésként egy háttérzene mellett. Azt vettem észre magamon, hogy elkezdek nagy belső nyugalommal körülnézni, válogatni. Beszippantott.

Persze az egész nem miattam van. És még az autistáknak sem egy általános recept. „Sokan azt gondolják, hogy a probléma a zajok megszüntetésével és a fényhatások csökkentésével egy csapásra orvosolható. Az autizmus, vagy ahogy más néven hívjuk spektrumzavar azonban ennél összetettebb és egyénenként változó.” – mondta Kővári Edit, az Autisták Országos Szövetségének elnöke, aki közösen dolgozott az áruházzal a Csendes nyitvatartáson. De az akció érzékenyítette az ott dolgozókat, és végül is sokkal könnyebb így a bevásárlás spektrumzavarral is.

Aztán visszakapcsolták a lámpákat. Nem volt sokkal fényesebb az áruház, de jobb volt előtte. Elindult a zene, nem hiányzott. Megállapítottam, hogy a Csendes nyitvatartás sem egy félhomályos teázói hangulat szantálfa-illattal, nem egy meghitt nyugalomszigete, de sokkal jobb, mint a hétköznapi változat.

Na végre, egy újabb elhivatott pékség - Le petit boulanger

szucsadam 2018 szeptember 28.

Én már lassan feladtam. Van egy erős, egyre erősebb kézműves pékközösség Budapesten, akik nemcsak ismerik a jó kenyér elkészítésének menetét, de hajlandóak is annyi ideig készíteni egy veknit, amennyi idő alatt tökéletes lesz. Etetni a kovászt minden nap, megvárni a kelést (nincs kelésgyorsító), dagasztani, és így tovább. Elutasítani minden adalékanyagot.

Ezek a pékek már csoportba is szerveződtek, és egységet alkotnak. A legjobbak neveit, az á table-t, az Artizánt, a a Jaques Lisztet, a Marmorsteint, a Panificio il Basilicót, a Pékműhelyet, a Pipacs pékséget már három-négy éve ismerjük legalább, és ez alatt a három-négy év alatt ők terjeszkedtek valamennyire, de új szereplő alig bukkant fel (azért akadtak, például a Három tarka macska, a Kiskovász vagy a - reméjük most már tényleg - nemsokára nyíló Nor/ma, amiről majd írok tesztet). Pedig a piac kong az ürességtől, úgy értem a kenyeret szerető embereknek, hacsak nem Budán laknak, sokszor kilométereket kell megtenniük egy igazi kovászos, liszt-víz-só triumvirátusért.

Pedig annyira van igény erre, hogy tízszer ennyi pékséget is elvinne a város.

Most a Mészáros utcában - megint Buda, természetesen -, nem messze a város legszórakoztatóbb, Karinthy lelkületű zöldségesétől nyílt egy hely, A kis pékinas. Hát lássuk.

dsc02768_1.JPG

Látványpékség látható a bejárattól jobbra. A pult mögött egy érett korú férfi, a kiállásából nyilvánvalóan következik, hogy a cégkönyvekben is említik a nevét. Kérdésemre (“Ön a pék?”) el is árulja gyorsan, hogy az egyike a tulajdonosoknak, akik korábban a szálloda-vendéglátóiparban dolgoztak. “A kovász ott van valahol hátul?” - jöhet a kovászos kenyerek szerelmeseinek következő beugratós kérdése, ha új helyre mennek. Persze, ott van, etetjük naponta, akkor is, ha szabadnapos a pék.

The beginning of a beautiful friendship.

Tovább olvasom

Rejtett szigetek Budapesten - Krúdy negyed

szucsadam 2018 szeptember 26.

Budapest rejtett szigetei számomra az egyedi, erős, és a környezetükbe nem illeszkedő hangulatú helyek, amiket általában kevés ember látogat. Gyorsan kedvencekké válnak: akik egyszer felfedezték, és ráéreztek az ízére, onnantól törzshelyként látogatják, és az ismerőseiknek mesélnek róla. Sok év alatt nekem is lettek ilyen kedvenceim, amiket most összeszedek egy sorozatban.

Óbudának van egy olyan arca, ami a legtöbb átsuhanó emberben megmarad. A véget nem érő Szentendrei út, a kis házacskák és a panelek váltakozása, a Fő tér romantikája, a Kolosy tér műviesen régies házai, dobálgató macskakő, és egy ház, ami az istennek sem adja meg magát, és inkább összedől, minthogy másé legyen.

 

Van azonban egy része Óbudának, ami megmaradt olyannak, amilyennek Óbudát a régi leírások alapján képzeljük. Nincs annyira szem előtt, noha pont olyan messze van az Árpád híd budai oldalán lerobogó autóktól, mint a Fő tér, csak épp a másik irányban.

p1320278_1.JPG

p1320277.JPG

p1310996.JPG

p1320280.JPG

A Korona tér - Mókus utca egy kis ékszerdoboz, egy igazi időutazás, erre a kis területre mindjárt három intézményt felsorakoztatva. Ez a három intézmény (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Kéhli Vendéglő, valamint a Mókus Sörkert), plusz az Óbudai Társaskör nevezte el ezt a területet Krúdy-negyednek 2013-ban, annak tiszteletére, hogy Krúdy utolsó éveiben itt élt.

Nem mintha itt akart volna élni, csak akkor már nem volt pénze jobbra.

Ezidáig hotelekben lakott, ezenkívül imádott enni, és tudott is ételt rendelni (meg persze fröccsöt, lásd 9 bor : 1 szóda), úgy, ahogy mi már rendelni rég elfelejtettünk. Kereskedelmi és vendéglátóipari szempontból Krúdy egy igazi kincsesbánya volt, gyakorlatilag azért élt és dolgozott, hogy a vendéglátóipart támogassa. Élete végén, amikor már munkáival nem tudott előállítani kellő forrást a vendéglátóiparnak, kiutaltak neki egy szerény kétszobás lakást itt, a mostani múzeum földszintjén, ahol most Krúdy kiállítást találunk.

A múzeum egyébként az egyik legérdekesebb hely, ahová el lehet menni körülnézni. Főleg azoknak, akiknek vannak saját emlékeik a rendszerváltás előtti boltok kínálatáról.

p1320074_1.JPG

Aztán azok, akik élőben is kipróbálnák Krúdy egyik kedvenc éttermét, a túloldalon a Kéhli vendéglőbe sétálhatnak át. Ez a hely nem kevésbé időutazás: a vendéglátás régi eszközeivel élnek itt, a pincérek talpraesettek és határozottak, miközben értik a dolgukat, az ételek hagyományosak, de laktatóak és ízletesek. Nem léphetsz be úgy, hogy azonnal oda ne forduljon hozzád valaki, és nem mehetsz el úgy, hogy ne köszönjenek nagyokat. Íme egy jó régi vacsorám képei itt, de egy 1899 óra nyitva lévő helyhez képest tök mindegy, hogy elkéstem egy-két évet a publikálással.

Tovább olvasom

Merjen főzeléket rakni az étlapjára egy komoly éttermes? - Zuzu

szucsadam 2018 szeptember 24.
Címkék: gasztro étterem

A hagyományos, középszerű éttermek - tehát a 95% - egyik általános tulajdonsága, hogy nem engednek egytálételeket, főzelékeket vagy hasonló galádságokat az étlapra. Nyilván a vendégek óhaját tükrözik a sült húsok és köretek permutációja, amikor a legnagyobb fantáziát az jelenti, ha valamit baconbe is göngyölnek, meg túróval is megtöltenek egyszerre.

Vannak szerencsére annyira régi helyek, ahol a pacalpörkölt vagy a töltött káposzta is ott viríthat az étlapon - a nyolcadik kerületben és a Nyírségben futottam bele ilyenekbe, általánosabb jelleggel -, de mondjuk a főzelék akkor is necces téma.

És ami tabu, az egy útját kereső új étterem számára, ami szeretne tabukat döntögetni, igencsak jó célpont. Az Ez is Budai étteremben nemrég már volt szerencsém kikérni egy borsófőzeléket rántott párizsival, és el voltam ájulva. A saját anyaggal sűrített, friss, krémes-roppanós vonalat, aminél még a párizsihoz, a feltétek legcinkesebbikéhez is hozzá mertek nyúlni, nagyon jó iránynak tartottam.

Nemrég pedig Huszár Krisztián is új helyet nyitott, a régi Tanti helyén. A Pesti István séf vidékre - Tatára - menekülése után összeszottyadt, majd bezárt étterem lokációja inkább a hegyvidéki lakókat célozta, és így tesz a Zuzu is nyughatatlan, izgő-mozgó, vagány szakácsával. Ameddig kitart itt.

dsc02142_1.JPG

Aki egy olyan étlapot készített, hogy mégis úgy éreztem, el kell jutnom a Zuzuba, ha törik, ha szakad. Pedig eredetileg nem akartam sietni az üggyel.

Töltött paprika.
Pacal.
Tatár.
Lecsó.
És persze: sárgaborsó főzelék, fasírt, pörkölt szaft.

Mindegyik étel újraértelmezett formában található meg a helyen, szóval ne várjuk az ismert állagokat és ízeket. A legbevállalósabbat, a főzeléket próbáltam ki. Meg a sárgadinnye krémlevest.

dsc02146.JPG

A leves előtt megkaptam az egyik legszebb meglepetést, amit kaphat valaki étteremben. Amuse bouche-ként, vagyis üdvözlőfalatként pirítós és zsír jött tépett oldalassal. Ez a legtöbb helyen vaj és friss kenyér, itt pirítós és zsír minden mennyiségben.

dsc02149_1.JPG

A leves gyönyörű. A lé szinte jégkása, természetesen semmi tejszármazék, az íze üde, a benne úszkáló pirosbogyósok robbannak. Remek példája annak, hogy egy képzett séf hogyan tud vegán ételhez nyúlni úgy, hogy a végeredmény jobb lesz, mint a vegán helyeken kapható dolgok túlnyomó része.

dsc02153_1.JPG

A főzelék meg tele van meglepetéssel. Ki merne egy hasáb alakú fasírtot készíteni, fasírttól szokatlan fűszerezéssel, miközben a főtt tojást csak úgy mellédobja, mintha felrobbantana egy Stefánia szeletet? Ki merné mindezt egy pörkötszafttal meglocsolni. hanyagul? De a titkos fegyver a főzelékbe rejtve látható, és ehhez Krúdyt kell idézni (vagy Latinovitsot, ha Szinbád):

- De nem addig van az, Vendelin barátom; hol maradnak a különböző mustárok? Én például nagyon szeretem a csípős házimustárt, amelyet a jó gazdasszonyok otthon maguk készítenek, de nem vetem meg a francia mustárt sem. Az angol mustár pedig a kedvencem. Elő a mustárokkal, Vendelin barátom, de ne legyen beszáradva az üveg.

Merthogy mustár van a főzelékben, piszok jó fajta, és az egész fogást az dobja fel. Az összkép pedig legalább annyira különleges és idegen, mint amikor Huszár Krisztián még keleti fűszerek után is nyúlt a konyhában. Most ezt nem teszi, és mégis. Ez a főzelék ugyan kicsit kiforratlan még, az ízek össze-vissza szaladoznak, nincs meg a közös cél, de mindenesetre főzelékszeretőknek különleges élmény. Fasírtkedvelőknek is. Mustárkedvelőknek is.

Szeretném még kiemelni a felszolgálást a helyen: kifogástalan. Mintha ide nem ért volna el a munkaerő-válság szele, a pincérek iszonyú profik, pincérhez méltóan tartják magukat, miközben türelmesek, felkészültek és kedvesek voltak. Megoldották a szódát is a helyen, ami nagy dolog, különösen hogy nem akartak kitenni az asztalra egy ormótlan szódásüveget (bár egyébként simán elférne az is). Ehelyett Thoreau üvegben hozzák ki az bubis ivóvizet, az üvegen lévő felirat pedig tájékoztat minket, hogy ki is volt Thoreau, és hogy az üveg dizájnja Svédországból származik, a víz pedig helyi.

Sokat gondolkoztam ezen, hogy miként lehet eladni világszerte egy szép üveget, ha a belevalót már rábízzák a helyiekre (és hogy mennyi fizetek a végén én ezért Svédországnak), míg rájöttem, hogy a szódagép is ettől a cégtől lehet.

Szóval a hely izgalmas, miközben nagyon is hagyományosnak tűnő magyar ételeket helyez ki az étlapjára. A fogások az elegáns és a rusztikus közös metszetét adják, ez a kettősség annyira jelen van, hogy a karcolós buborékú szóda felszolgálásánál sem érezték helyénvalónak a szifont.

Vegán-teszt: a helyen kizárólag a gyümölcsleves vegán, minden más tejterméket vagy húst tartalmaz. A leves viszont remek.

Zuzu
Cím: 1124 Budapest Apor Vilmos tér 11.