English

Egy nap a városban

Egy bácsi, aki már 20 éve vigyáz a gyerekekre az egyik budapesti zebránál

szucsadam 2018 december 05.
Címkék: emberek városkép

Egyik zebra olyan, mint a másik. Van azonban egy olyan zebra, a Dohány utca és az Alsó erdősor utca kereszteződésénél, ami más, mint a többi.

 

E mellett ugyanis ott áll minden tanítási napon Sándor. Hét és nyolc óra, negyed kilenc között, ha a zebrát megközelíti valaki, különösen egy a közeli iskolába tartó gyerek, láthatósági mellényben kimegy az úttestre, megállítja a forgalmat, majd amikor már biztonságos, széles mozdulatokkal továbbengedi az autókat.

dsc03963_1.JPG

Minden nap, ha tanítás van, ő ott áll. Ha ő nem megy, valaki mást kér meg, a polgárőrségtől, ahol önkéntesként dolgozik. Hibátlan frizurával, megborotválkozva - a velem való találkozásnál külön röstellkedett, hogy most elmaradt -, szép ruhában. Megadja a módját. Mosolyogni egyébiránt nem szeret.

dsc03977_1.JPG

De nem csak a forgalmat irányítja, hangosan köszön mindenkinek. Azoknak, akiket ismer, külön mond egy-két kedveset, vagy érdeklődik felőlük. Csak annyit, amennyit megállás nélkül lehet társalogni, csak épp annyi figyelmet mindenkinek, ami azért elkíséri őket egy-két órára. Ha a diákok nyolc előtt három perccel még a bolt mellett beszélgetnek, barátságosan odaszól, hogy nem kellene-e még elindulni. Nem parancsol, nem cseszeget, csak udvariasan érdeklődik. Nemsokára szedik a sátorfát a diákok, ebbe a kérdésbe még csak tinédzserként sem lehet belekötni.

Nyolc óra előtt öt perccel különösen éber lesz, nagyon kapkodja a fejét. Az elkésők miatt: ők az utolsó pillanatban úgy kirohannak az útra, mint a sicc.

dsc03971.JPG

Sándor szerint, akit a környékbeliek már jól ismernek, ebben a világon semmi nincs. Amikor megkérdeztem, mióta van itt minden reggel a zebránál, azt válaszolta, évek óta. Amikor rutinosan visszakérdeztem, hogy kettő vagy három, legyintett. Mondjuk, hogy húsz - mondja.

El tudjátok képzelni? Hogy húsz éven keresztül úgy kezded a napodat, hogy egy óráig vigyáztál gyerekekre, kedves voltál? Milyen lehet így a nap többi része? Ha akármelyik terméketlen, vagy rossz napom elé odaképzelem ezt az indítást, akkor máris úgy érzem, ja, így mindjárt más.

Sándor jól érzi magát ettől, egyébként polgárőrként máshol is segíti a rendőrök munkáját, biztosítja a terepet, nyitva tartja a szemét. Mindenki más is jól érzi magát attól, hogy Sándor ott van, és óriási lelkesedéssel végzi a munkáját, amit ő választott magának, és nem kap érte fizetséget. Ennél nagyobb win-wint nem lehet elképzelni.

"Hétköznapi példaképek" témájú rovatunkban legutóbb Józsi bácsit ismertük meg, a legendás mekis takarítót. Ha ismersz még hozzájuk hasonlóan lelkes embereket, írjatok nekem a jobb hasábban látható email-címre.

A legizgalmasabb budapesti lakópark elért a csúcsra

szucsadam 2018 december 04.
Címkék: városkép hirdető

Megnéztük magunknak a város jelenlegi legizgalmasabb lakópark-projektjét, a budapesti függőleges erdőt, a Metrodom Panorámát. A lakóház-együttes homlokzatán több mint 200 fa és három kilométer sövény lesz. Felértek a 17. emeletre, úgyhogy körülnéztünk:

A videó támogatója a Metrodom Panoráma

Zseniális thai wok zabálás ott, ahol nem számítanánk rá - Kao Niaw Ping Kai

szucsadam 2018 december 01.
Címkék: thai

A Kao Niaw Ping Kai színes ledekkel szegélyezett táblájával a buszon ülve találkoztam, a Rákóczi úton, közel a Keleti pályaudvarhoz. Nem a gasztronómiájáról híres környék, egyik pályaudvarunk környéke sem az. Valami mégis vonzott: ha egy olyan hely megél itt, aminek a neve Kao Niaw Ping Kai, akkor az tudhat valamit.

Belépve, ha szerencsések vagyunk, elolvassuk a kis táblát, hogy önkiszolgálás zajlik, vagyis oda kell mennünk a fiatal hölgyhöz, aki udvariasságnak a nehezebben értelmezhető jeleit mutatva felveszi a rendelést. Az italunkat kivehetjük a hűtőből, a konyhából kikiabálnak, ha kész a kajánk. Sima átlag thai wokbar tehát.

A thai bácsi az üvegfal mögött mosolygós, a kamera láttán máris megmutatja a fogait, pózol, élvezi a munkáját. A konyhában nincs az az őrült kapkodás, darálós kajagyártás, mindenki úgy mozog és beszélget odabent, mintha otthon lenne.

dsc03890.JPG

És az étel, amit adnak: friss. Nem tudok rá jobb szót. Csodálatosan friss, legfeljebb ezt. Persze minden étel szereti a frissességet, a harcsapaprikásnak sem árt, ha nemrég fogott harcsából van, de azért a thai konyha különösen meghálálja a dolgot. Így lehet igazán értelmezni. Ezen a helyen megtörténik.

dsc03893.JPG

dsc03895.JPG

Ettem egy tom yum levest és egy zöldséges sült rizst. Nem nagyon mertem beleválasztani, elsőre óvatos voltam - meg nem is kívántam a húst épp -, de így is zseniális volt. A zöldséges rizsért korábban a Kis Parázsba jártam, már évek óta nem, de itt újjáéledt a szerelemem a tányérral kapcsolatban. A leves meg harsogott.

Ja, és van cukormentes jeges tea. Mármint NEM műcukros, hanem nincs benne. Tök jó.

Kao Niaw Ping Kai
Cím: 1081 Budapest, Rákóczi út 69.

Kipróbálnád, milyen lehetett az Ős-Budavára? Itt tudod megtenni, ma, Magyarországon.

szucsadam 2018 november 28.

Az Ős-Budavára a budapesti történelem egyik legendás gyöngyszeme. Nem tudom, van-e még egy hely, ahová ennyire szeretnék csak öt percre visszalátogatni, mint ez. Hihetetlen volt az egész, döbbenetes, hogy egy ilyen ötlet végül nem a süllyesztőben végezte, hanem megvalósult.

Fotó: Budapest Főváros Levéltára / FORTEPAN

Arról szólt, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségekre a mai Állatkert területén felépítettek egy komplett mulató negyedet, a török hódoltság korába tett időutazás jegyében. Korhű épületek komplett utcácskákkal, fogadókkal, minaret saját müezzinnel, mecset, török bazár. Ha bementél egy épületbe, különféle italokat és ételeket vehettél magadhoz, vagy megnézhettél néhány freak show-t, törpék, óriások, szakállas nő, fakír, féltestű szépség, koplalóművész. Belépő is volt, 30 korona, napi 20 ezren látogatták. Nagyon ment.

Egy ilyen pénzzabáló ötlet azért nem valósult meg azelőtt, és azután soha, mert nem érheti meg üzletileg. Felépíteni egy kisvárost, egy városon belül? Utána ezekre az épületekre fizetni a rezsit, megtölteni alkalmazottakkal, akik nem csak az italt tölik, de szórakoztatják az embereket, lesik azok minden óhaját.

Hogy végezte az Ős-Budavára? Csődbe ment. (Mondjuk nem kizárt, hogy azért, mert szétlopták, sőt)

Sosem hittem volna, hogy még egyszer valaki megvalósíthatja az Ős-Budavárát. Különösen azért nem, mert ami a Milleniumra, a dübörgő gazdaságban, az épülő paloták korában, a tömegesen dolgozni, pénzt keresni akaró melósok korában jó ötletnek tűnhetett, az a 27 százalékos ÁFA, a magas bérjárulékok, a munkaerőhiány, az építkezési nehézségek és megemelkedett általános költségek korában semmiképp nem tűnhet annak. Valaki elhatározza, hogy felépít egy művi várost, ahol alkalmazottak szórakoztatják, szolgálják ki a vendégeket, miközben a vendégek egy komplett középkori település atmoszféráját szívhatják magukba?

Egy Westworld nevű sci-fi szól arról, hogy egy csoportnak valamiért megéri egy ilyen szórakoztató centrumot létrehozni, tele élethű robottal, de még ők sem a belépőért csinálták.

Na, akkor térjünk rá azokra, akik megcsinálták.

dsc02551.JPG 

Bikalon jártam a családommal. A kislányunk - és az ő bizarr alvási szokásai - miatt egy ideje olyan szállásokat nézünk, ahol van nyugalom és wellness, és ahonnan nem nagyon kell kimozdulni az egy hét alatt: minden helyben van. Kellően nagy park áll rendelkezésre a sétához, játékhoz, van beépített játszótér. Nem kell autóba ülni. Végre az összepakolás, bepakolás, öltöztetés, kipakolás szekere helyett nyugiban ülhetünk a seggünkön.

“Tartozik hozzá valami középkori élménypark” - mondta Évi, még otthon. Erről fogalmam sem volt, mit jelenthet, de azt válaszoltam: az jó. Egy kis élménypark sosem árt, legalább lesz hol sétálni.

A bikali Puchner kastélyt kellett keresnünk. Puchner Antal 1841-ben kapta meg a császártól a három faluból álló uradalmat, ahol természetesen egy előkelő kastélyt is épített az egykori főparancsnok. Én arra készültem, amire ilyenkor számítani lehet: kialakítottak egy 20-25 szobás szállót a régi épület két szintjén, félház lesz, nyugi.

Először megláttam a parkolót. Nem tudtam értelmezni. Több mint száz autó elfért a birtokon belüli parkolóban. Aztán megkerestük a recepciót, ami egy külön épület volt, előtte egy hatalmas rózsakerttel. Értitek, a recepció akkora volt, mint máshol egy panzió.

 

“A reggeli a kastélyban lesz, a vacsora a palotában, a lovagteremben. Ebédet nem kértek, de az egyébként az élményparkban lehet kapni, az ottani étteremben.” - sorolta a hölgy, elém téve egy térképet, amin egy kisebb település képe rajzolódott ki. “Ez Bikal?” “Nem, ez a szállás maga.” Rajta volt egy rakás épület, egy 14 hektáros területen (a lenti tékép jobb oldalának nagy részét ez teszi ki). Aki nem tudja elképzelni, ez mennyi, annak elárulom, hogy a Városliget 100 hektár, ebből az Állatkert valamivel több, mint 18 hektár.

Egy ekkora területen bőven elfér 1067 állatfaj körülbelül tíz és félezer egyede - köztük az egyszínű kuszkusz, az ecsetfarkú patkánykenguru, a Lyle-repülőkutya és a síkföldi tapír -, gondozókkal, utcákkal, étkezőkkel, takarítókkal és egyéb személyzettel, valamint egy 2000 különféle fajból álló növénygyűjtemény.

Elfoglaltuk a szállásunkat a Fürdőházban, a birtok _egyik_ wellness-részlege mellett. Innen nem messze volt a kastélyépület, ami szintén tele volt szállással. Ahogy elkezdtünk sétálni, lépten-nyomon faházakba botlottunk, meg furcsa szobrokba, nem is akármilyenekbe. Komolyan mondom, néha kiállításon éreztem magam, főleg ha Gácsi Barna szobrászművész egyébként jelöletlen, odavetett alkotásai mellett sétáltam el.

dsc02492.JPG

Elkeveredtünk, két hosszú épület között egy kis térre tévedtünk. Az egyikben bowling-pálya, a másikban konferenciatermek. Innen nem volt tovább, egy tó, hattyúk, és egy cölöpkerítés állta utunkat. A hattyúk átbújtak a cölöpkerítés alatt, így mi is átsandítottunk. Odaát középkorinak tűnő házak. Az lehet az élménypark-rész. Megkerültük az épületeket, és bementünk a kapun, ide:

 

Kacskaringós utcák, vagy harminc épület, köztük szállások, boltok, pékség, kézműves ház, kovács, és így tovább. A városnak még két bejárata volt, mindegyik hatalmas, tégla városkapuval, amire felkaptatva kilátást kaptunk a birtokra. Bár az elejétől a végéig nem láthattuk sehonnan. Az egyik városkapu a lovagi küzdőtér, valamint a HÁROM lovasszínpad felé vezetett - itt vacsoráztunk később -, a másik egy kis faluba vitt, ami kábé olyan volt, mint egy skanzen.

Falusi házak, benne meglepetések (boszorkány háza, a festő háza, akit foglyul ejtett a saját képe), és így tovább. A házak mellett egy hatalmas udvar, tele állatokkal, szamarakkal, tyúkokkal, ludakkal, vaddisznóval. Estére mindegyiket bezárták a saját istálló-részébe, nappal simogatni, etetni lehetett őket.

Egyébként az egész teljesen elhagyatott volt, az itt megszálló vendégek közül bukkant fel néha-néha valaki - mások az élménybirtokon belül kaptak szobát -, a néhány embert simán elnyelte a 14 hektár. A hétvégére kinyitották az érdeklődők előtt is a területet, ilyenkor megnyitottak az egyébként zárt részek, indultak kézműves foglalkozások, megnyitott a jelmezkölcsönző és az étterem.

És ahogy elkezdtünk sétálni a birtokon, úgy jöttem rá lassan, hogy hol is vagyunk. Hogy ez éppen az a hihetetlen méretekkel operáló hely, az a korhűnek látszani akaró, de azért esetlen historizáló műtelepülés, amiről olvastam. Különös módon ugyanakkora a méretük is: az Ős-Budavára és a Puchner Élménybirtok is 70 ezer négyzetméter körüli, csak Bikalon még kábé ugyanekkora terület tartozik a szálloda épületeihez és egyéb, hozzá tartozó területekhez. Igaz, az Ős-Budavára a török korát idézte meg, ez meg Mátyásét. De a lényeg ugyanaz: valakinek az volt az álma, hogy létrehoz egy ilyet, és megtette.

És tudjátok mi a legfurább? Nyereségessé is tette. A birtok az eleje óta nyereséges a tulajdonosok elmondása szerint, az építkezésre kezdetben saját erőforrásból merítettek, később számos pályázat állt már rendelkezésre. A tulajdonos (Kollár László) Spanyolországban tett látogatásakor több hasonló tematikus parkot fedezett fel, amik mély benyomást tettek rá - írták nekem később levélben. Itt van egy összefoglalója a park történetének, az építkezés képeivel. A hely 1994-ben kezdett épülni, és szinte egyfolytában építik azóta. (Amúgy nem látszott rajta a kifejezett pénztermelés, napi 20 ezer vendégről semmiképp sem beszélhetünk, pedig az is kevés volt az Ős-Budavára csődjének elkerüléséhez. Valami máshogy működik itt.)

Nem mondom, hogy nagy nyugalomban pihentünk itt, ami leginkább a szállásunk feletti hatalmas gesztenyefáról lepotyogó, és a csekély szigeteléssel ellátott tetőn éjszaka is hatalmasakat csattanó csonthéjasoknak köszönhető. Nem is ez volt a legkifinomultabb szállás, ahol voltam. De fantasztikus volt a meglepetés, amit ez a véletlenül felfedezett Ős-Budavára méretű és elgondolású birtok okozott, hogy igenis lehetséges ilyet építeni, és nyereségessé tenni.

(Bikal 17 négyzetkilométer, a birtok a falu majdnem egy százalékát teszi ki. 100-150 alkalmazott dolgozik itt, szezontól függően, miközben a településen összesen 729-en élnek. A szálloda honlapja itt érhető el)

Ezek a látássérült gyerekek jobb kenyeret sütnek, mint a legtöbb pék

szucsadam 2018 november 26.
Címkék: pék pékség

A Vakok Intézetét mindenki ismeri az Ajtósi Dürer soron, Budapest egyik nevezetessége az a figyelmesség - köszi Zsófia, Habsburg főhercegasszony -, aminek köszönhetően egy ilyen csodás szecessziós épületben gondoskodnak a látássérültekről. Kevesebben tudják, hogy itt iskola is működik, egyrészt ápolásra oktatják a segítőket, ápolókat, hozzátartozókat, vakokat, másrészt szakmát tanítanak az azt elsajátítani képes látássérülteknek.

A tapasztalatok szerint azonban ezekkel a szakmákkal - kosárfonó, kefekötő stb. - kevesen tudnak elhelyezkedni. Idén azonban egy hiányszakmát kezdtek el tanítani. Pontosabban kezdett el tanítani Bíró Csaba gyógypedagógus, a megálmodó, és Laci.

dsc04039_1.JPG

dsc03996.JPG

Cukrászként végzett, aztán tanár lett. Aztán beleszeretett a kenyérbe. Aztán kitalálta, hogyan tudná ezt a három területet ötvözni, végül pedig ide jött, a Vakok Iskolájába - a vakodába, ahogy az itteniek hívják -, és Csabát segítve elindította az első évfolyamot. Beszereztek egy beszélő mérleget, amit egy Bluetooth-os hangszóróra kötöttek, így a teljesen vakok is tudnak kimérni lisztet, vizet.

 

“Magyarországon ilyen képzés nincs még egy, de azt gondolom, hogy Közép-Európában is egyedüli” - mondja Laci. Igazat mondhat, a profi beszélő mérleget külön nekik fejlesztette az EMALOG, nagy, kontrasztos kijelzővel, és beszélő funkciókkal. Nem lehetett kimondottan nagy igény rá eddig (beszélő mérleget szereztek korábban, csak az  pontatlan volt). A cég most feljeszt egy hordozható példányt is.

Dagasztanak. Kiflihez készítik, tekerik a tésztát. Kimérik az alapanyagokat, összegyúrják. Laci kérdez valamit, felmondják a leckét. A sütőt Laci kezeli, mert bár el lehet képzelni olyan sütőt, ami akadálymentes, nekik nem áll rendelkezésre ilyesmi. A látássérülteket egyébként sem teljesen egyedül dolgozó péknek képzik, hanem segédnek, akik a tésztával foglalkoznak.

Ha eltekintünk attól, hogy a diákok látássérültek, két dolog fantasztikus ebben a csapatban.

Az egyik, hogy nagyon komolyan veszik a tanítást, többen vidékről ingáznak minden nap, de ott vannak, akarnak, kérik Lacit, hogy adjon nekik munkát, gyakorlatot. Joggal gondolhatják, hogy használható szakmát szereznek, ugyanis a kézműves pékek körben is iszonyú pékhiány van, alig találnak olyat, aki hajlandó lenne minőséget tartani, időben munkába érkezni és így tovább.

A másik, hogy baromi jó dolgokat sütnek. Laci a város szerintem legjobb pékévé avanzsált Fekete “Artizán” Gergőnél, Széll Tamás kenyérbeszállítójánál is tanult, és ezt a tudást adja tovább a gyerekeknek. Ez már önmagában több, mint amit egy szakiskolában kapni szoktak a péktanoncok, ott az adalékanyagok kimérése szinte minden egyes gyakorlatnak része - állították már nekem többen, akik elvégezték.

dsc04081.JPG

Kovászos kenyeret sütnek. Liszt, víz, só, a pult alatt etetett, életben tartott, valódi kovász. A liszt jó minőségű, osztrák és prémium magyar malmokból. “Próbáltunk változó minőségű lisztet is, de miután egyszer kelés helyett ellapult, felhagytunk vele. Lisztjavítókat ugye nem használunk, így legfeljebb linzerként végezhetné - cukrász koromban járt így az olyan liszt, ami semmi másra nem volt jó.” - árulta el Laci. Ebből a mondatból pedig látszik, mennyire más képzést kapnak az itteni tanulók. Akár a vizsga után kezdhetnek egy minőségi kézműves pékségben, kevesebbet kell nekik magyarázni, mint egy “hivatalos” péknek. Több diáknak máris van helye a gyakorlati időre: a Panelpék felajánlotta, hogy három diákot foglalkoztat majd nyáron, valamint a Szabó malom is felajánlotta a gyakorlati helyet.

dsc04068.JPG

Baromi fontos dolog történik tehát itt. Sajnos, ebből sokat nem tapasztalhatunk egyelőre, hiszen az iskola nem adhatja el az elkészült termékeket, így kóstolóra nem ugorhatunk be. Ha részesei szeretnétek lenni a bent folyó munkának, látogassátok gyakran a Pék tanműhely Facebook oldalát ahol profi fotókkal, saját profi logóval, sztorikkal, tanoncbemutatóval bombáznak minket. Aztán, ha végez az évfolyam, remélhetőleg már vásárolhatunk is az általuk készített kenyerekből, kifliből, briósból, kalácsból.

Ti pedig, ha tudtok helyet nekik, ahol elhelyezkedhetnek nyári gyakorlatra, feltétlenül írjatok nekem, boldogan összekötöm a pékséget az iskolával.