English

Egy nap a városban

Nem nehéz észrevenni, hol a két Városliget határa

szucsadam 2018 július 04.

Múlt héten autóztunk a Városliget mellett, amikor a lányunk határozott hangon megállította az autót, hogy kiszállhasson labdázni. Ez azért volt különös, mert másfél éves. Mi pedig sodródtunk az árral, dobáltuk a labdát a kitaposott fű helyén lévő sima földdarabon, a leharcolt focipályán. Néztük a focizó gyerekeket, a deszkásokat, és végül találtunk egy hatalmas kutyafuttatót. A lányom nagy örömére, ugyanis egyszerre szereti a kutyákat, és retteg tőlük. Egyelőre távol voltak, szerette őket.

A kutyafuttató láthatóan nemrég készült el - gyorsan utánanéztem, májusban adták át. A kerítés nemcsak jó minőségű, de még vicces kutyás jeleneteket is hajlítottak rá fémből, odabent sétányok, szép fű, fák, és kutyáknak való mindenféle játéklehetőség. Nem is kutyafuttató ez, hanem kutyás élménypark. Ezt tudtam meg a kifüggesztett házirendből(!).

Ami érdekes volt, az a kerítés mellett, kábé három méterre látható, határozott demarkációs vonal.

dsc00672.JPG

Itt találkozik a telepített, szuperzöld gyep és a Városliget egészében látható gyér, elhanyagolt gazos izé. Elég konkrétan látni, azt hiszem, az új és a régi határát. És ez az új AZ az új, tehát itt mutatkozik be először az új Városliget. Ez a kutyafuttató stabilabb és elmozdíthatatlanabb intézmény lett, mint mondjuk egy Közlekedési Múzeum. Ez biztosan itt lesz évek múlva is, a múzeumról csak sejtettük - míg ki nem derült, hogy mégsem.

Amire én gondoltam a kép láttán - és amiért ezt a posztot innentől fogva csalódottan olvassák majd tovább a netet aktívan fürkésző Liget Projekt munkatársak -, hogy wow. Micsoda hely lehetett volna a Városliget, ha a megérdemelt figyelmet kapja az elmúlt évtizedben. Nem kellett volna múzeumi negyedet ideálmodni, meg feltétlenül túlgondolni ezt az egészet, egyszerűen csak mondjuk füvesíteni, locsolni, a burkolatokat helyrerakni, amikor szétestek:

img_4637.jpg

Az ilyen beruházások elenyésznek a Liget Projekthez képest, viszonylag olcsók, csak rendszeresen kell vele foglalkozni. Vagy mondok egy még szembetűnőbb különbséget. Régi Városliget:

img_4636.jpg

Új Városliget:

dsc00686.JPG

A két kuka egymástól látható távolságra, az út két felén található. Nem azt akarom mutatni, hogy az egyik szelektív kuka, a másik kutyapiszoknak van, és nem arra használják, mert ez is gond. Viszont az egyiket láthatóan ürítik, a másikat láthatóan nem. Ez még jobban mutatja, amit mondani akarok:

ha alapvető dolgokban is elhanyagolják a Városligetet, nem adtják meg neki a kulturált környezetet megillető legkisebb odafigyelést, akkor a gigaberuházás természetes velejárójaként érkező odafigyelést hálával fogadjuk.

Annak ellenére, hogy több évtizedes lemaradást pótolnak vele, egyetlen, egyszeri alkalommal, és csak a remény marad, hogy a hegyomlásnyi közpénz elvonulása után marad abból az odafigyelésből néhány morzsa.

Sokszor a vegán helyek rettentenek el a növényevéstől (ahogy ez teszi)

szucsadam 2018 július 02.
Címkék: gasztro vegán

Nincs nekem semmi bajom a húsmentességgel, sem a vegán létformával. Egy jó rizses lecsó például tud annyi örömöt adni, mint egy steak, és van nekünk már egy Matrjoska Kroshkánk is a Kálvinon, ami az első vegán hely húsevőknek. Mert annyira elképesztő dolgokat tudnak kihozni tej, tojás és hús nélkül.

De akartam mutatni egy nagyon jellemző, számomra inkább negatív példát. Hogy meg tudjam mutatni mindenkinek, szerintem hol megy félre ez a vegán dolog. A vegán ügy.

A vegán aktivisták célja az, hogy mindenki vegán legyen, és ne öljünk le és használjunk ki állatokat nagyüzemi szinten. Amellett, hogy ez szimpatikus igény, véletlenül fenntartható is: a tudományos felmérések is épp arra a következtetésre jutottak, hogy a húsevés drasztikus csökkentése lehet a kulcs a túlélésünkben. A jófejség és a gyerekeink számára is élhető bolygó tehát egyazon akcióban találkozik.

Viszont ahogy nő a vegán helyek száma, és térnek át egyre többen a vegán létre, úgy hallom ismerősöktől, hogy sokan fel is hagynak az egésszel. Túl nagy a vállalás, túlságosan nehéz fenntartani a dolgot, egyszóval nagy változás az életben. Ezt nem lehet egyik napról a másikra, legalábbis nem ajánlott.

Én is elmentem például a 827 nevű új vegán helyre, azzal a határozott szándékkal, hogy a viszonylag új helyen pozitív benyomásokat szerezzek.

Szeretném, ha a vegán szakácsok olyan képességekkel bírnának Budapesten, mint a “mindentfőzők”, így ha alkalmam van, teszek egy próbát. Hátha tudok örömködni nektek egyet. Például ezzel a vegán sonkával:

dsc09891.JPG

Mondjuk azt nem értettem, miért kell leutánozni egy állat főtt izmának formáját és állagát egy vegán helyen, de itt ez történt, méghozzá élethűen. Sőt, az állag is stimmelt: egy rágós sonkára hasonlított a cucc, de az íze valami egészen másra hajazott. Először az a benyomásod, mintha valami régen állott húst rágcsálnál, aztán az agyad benyomja a vészkapcsolót: ROMLOTT, ROMLOTT! Lenyugtatod, hogy ez nem az, mire az ízkép belesimul egy állott káposzta aromába, és ebben is marad.

A csülök pékné módra hasonló képességekkel bírt, mint ahogy általában minden, ami húsra akart hasonlítani. A rántott répa egész jó volt, a Waldorf saláta is többé-kevésbé önazonos módon állt bele a vegán kérdésbe. Minden máshoz sok hagyma és torma fogyasztása javasolt.

dsc09905.JPG

A vegán Facebook-csoportokban azt írták, ez a hely ajánlott. És én nem szeretném senki ízlését véleményezni, elhiszem, ha ősvegánosként valakinek bejönnek ezek a cuccok (egyébként a szejtánból, tofuból és hasonlókból készült, húsra emlékeztető kajákat lehet jól is elkészíteni, nem egy helyen volt már pozitív élményem). Csak jelezni szeretném, hogy ez nem jó irány a vegán ügynek: ahhoz, hogy kevesebb állatot öljenek le a világban, egyrészt ennél sokkal szélesebb körben finomnak gondolt dogokat kell főzni, másrészt elnézőbbnek kell lenni. Ha mindenki először csak egy napot nevez ki a héten, amikor egyáltalán nem eszik állati dolgokat, már akkor is sokat léptünk előre. Ha ezt később kettő, majd három nappá növelnénk, mindjárt többet tettünk az asztalra mint a vegán sonka.

Nem tudom, mi a rosseb ez a hely, de bizarr módon tetszik - Édes Érzés

szucsadam 2018 június 29.

Vannak olyan helyek - ahogy vannak olyan zenék, filmek és blogposztok is -, amik sosem érnek el a mainstreambe. Egyszerűen azért, mert nem hordozzák magukon azokat az értékeket, amik ehhez kellenek, tudniillik közérthetőség, egyszerűség, kiforrottság, felfelé törekvés.

Csak úgy vannak, és csinálják, ami jólesik nekik.

És én egyébként nem is hibáztatom őket ezért. Sőt, valahol jó nekik.

Bartók Béla-i értelemben vett kirándulásom alkalmával találtam egy ilyen helyet. Na nem egy új valamiről van szó, simán elmentem már mellette hatszázszor, de most bementem, azzal a határozott szándékkal, hogy megértem. Mert volt egy olyan érzésem, hogy a közérthetőséget, egyszerűséget, kiforrottságot, felfelé törekvést nehezen találom majd meg egy olyan kávézóban, aminek az ablakában stroboszkóp villogtat, odakint meg ilyenekre lehet leülni:

dsc00295.JPG

dsc00333.JPG

Valami nem stimmelt, de odabent a zavarom egyre csak nőtt, és gyakorlatilag minél többet tudtam meg a helyről, annál nagyobb bajban voltam a definícióval. Mintha egy ember fejébe pottyantam volna be, és próbáltam volna összerakni a mozaikokat, egy budai John Malkovich-menet.

Mondjuk lehetett volna, hogy megkérdezem, a lauenstein-i bonbonosdoboz és a kávéscsésze között mit keres a szerzetesről készült kép (annyira ismerős, de az agyam egyfolytában Assisi Szent Ferencet dobja ki, úgyhogy nem jut eszembe jobb update: Szántó Tibor csokoládémesterről készült a portré), mint ahogy utánajárhattam volna, miért vannak más emberek névjegykártyái az asztallap üvege alatt, pofával felfelé, de úgy gondoltam, még nem érett meg a helyzet. Ezek csak félinformációk lennének, tovább kell tanulmányoznom a hely általános természetét.

dsc00330.JPG

dsc00331.JPG

Nem segített sokat, hogy az igénytelen kinti szakasz, majd a félig igénytelen, ámde meglepetésekkel teli középső tér után, a pult mellett egy igényes csokoládékkal, jó középkategóriás borokkal és kiváló magyar pezsgőkkel telerakott polcokat találtam. Annyira meglepődtem, hogy vettem egy kézműves magyar csokitáblát 1900 forintért, mert azt mondta a srác, hogy bean to bar módszerrel készült, vagyis a kakaóbabból készült a tábla idehaza, amit a Rózsavölgyin kívül kevesen (valaki egyáltalán?) valósítanak meg.

Kértem egy cortadót, meg egy brownie-t, és már meg sem lepődtem, hogy csúnyának nevezhető dolgokat kaptam, amiket mintha egy nagyi adott volna elém, viszont érdekes módon finom volt a kávé. A brownie-ban mintha kristálycukor recsegett volna, nem tudom. Csupa ellentmondás.

Rendszeresen tartanak Bingó-estet, júliusban pedig lesz náluk egy Legalja Fesztivál, amikor a lehető legrosszabb zenéket teszi fel a DJ. Hát nem tudom, menjek?

Ez tehát az Édes Érzés, nem sikerült megfejtenem. Bocs. Viszont ingyen van a szóda, amit megint nem értek, de a Bartók Béla úton ez a második hely, ahol ez megtörténik.

Édes Érzés
Cím: 1114 Budapest Bartók Béla út 37.

Ha azt gondoltad volna, a gin+tonic egyszerű ital - Good Spirit Bar

szucsadam 2018 június 27.
Címkék: alkohol gasztro

dsc00660.JPG

Na, erről a helyről már vagy másfél éve tervezek írni nektek, de valahogy sosem sikerült megragadnom az alkalmat. Lévén egy olyan vendéglátóegységről beszélünk, ahol négy méteres polcokon állnak hosszan az egytől egyik különböző üvegek, tele valami különleges minőségű párlattal, amiből ezerféle koktélt készítenek a bartenderek, egy átfogó véleménycikk elkapkodott lett volna. Folyamatosan, másfél éve.

dsc00605.JPG

Úgyhogy mit tesz ilyenkor a blogger? Egyszerűsít!

dsc00627.JPG

Nyár van, beültem csapatmegbeszélésre Ágival, aki rögtön rendelt nekem is: gintonik (nála így megy). Nem, nem ez a hely specialitása, hanem a több mint 700 féle whisky, és még ki tudja mennyiféle mindenmás, amiket sokszor olyan dolgokban tálalnak elénk, mint a gumiflamingó vagy a fürdőkád. De komolyan:

Tovább olvasom

Ez volt nekem idén a Múzeumok Délutánja

Ági és Ráró 2018 június 25.

Fogadjátok szeretettel Ági és Ráró közös posztját. Hogy ki Ági, nem kell már leírnom, megtettem három éve. Azóta az Egy nap a városban csapatának tagja, és a csapatépítő túráinkat szervezi nagy profizmussal és odaadással. Hogy ki Ráró, azt lent láthatjátok. Ma Ági ír posztot, aminek nagyon örülök, mert hiányzott már egy női hang az Egy nap a városbanról. Ágiról és Ráróról készült képpel indítunk.

309338_10150372545703243_1273464721_n.jpg

Van évente két olyan kultúrprogram, amely olyan nagy flash számomra, hogy ehhez igazítok mindent. Az egyik a KÖN, azaz a Kulturális Örökségnapok, ami minden évben szeptember 3. hétvégéjén kerül megrendezésre, a másik pedig a Múzeumok Éjszakája. Ez utóbbi mindig a Szent Iván-éjhez legközelebb eső szombaton van. Idén a városi berregéssel egy időben, így hát csütörtökön elszöktem a redbull elől vidékre, de szombaton visszajöttem,

direkt a Múzeumok Éjszakája miatt.

ÉJSZAKÁJA: ott van a nevében, még a rövidítésben is: muzéj. Hagyományosan 18:00-02:00 között tart ez az esemény, kivéve a zsidó vallási intézményeket, ahol megvárják, hogy véget érjen a Szombat, és csak utána nyitnak ki este 10-kor. Az elmúlt években már 1-2 múzeum hamarabb elkezdte a programokat, hogy mindenki sorra kerüljön.

Ehhez képest idén a rendezvény weboldalán nincs kiírva semmi:

1_1.png
Jó, hát akkor biztos mások is már fejből vágják a program idejét.

Az elmúlt hetekben nagyon sűrű napjaim voltak, így nem volt időm megtervezni ezt a különleges éjszakát, ahogy a korábbi években tettem. Pedig egyre több helyen látni már regisztrációhoz kötött programokat – ezek általában a legérdekesebbek, viszont több héttel előre már betelnek. Délután pár órát szundikáltam is, hogy rápihenjek a fárasztó ÉJSZAKÁRA, majd lelkiismeretesen végignéztem a weboldalon

mind a 61 budapesti múzeumos aloldalt és kiírtam egy papírra, ami érdekel.

Tudom, van az app, de azzal is kábé ennyi idő lett volna (1,5-2 óra), és mi van, ha az éjszaka közepén lemerül a telefonom? Ezért az oldschool módszer. Ezt kérem szépen meg kell okosan tervezni, hogy ne utazással teljen az egész éjszaka. Mondom: éj-sza-ka. Érdemes az egy kupacban lévő programokon részt venni. Fél éjszaka Buda, másik fele Pest, és mindig kimarad a betervezett programoknak legalább a fele így is. Elmentem még egy társasjáték klubba (szombati kihagyhatatlan programom), utána felpattantam Ráróra...

307607_10150371911273243_462334490_n.jpg

...és eltekertem a Clark Ádám térig. Bicó le, Siklóval gyorsan fel a Budavári Palotába, Széchényi Könyvtár, Nemzeti Galéria, utána a Várkert Bazár által szervezett „Nyugati pincerendszer és a mikve” túrára is odaértem, hurrá, ezer éve terveztem már. Jöhet a pesti oldal.

Ekkor hívott egy barátom, hogy becsatlakozna, gyere, persze, előttünk van még az éjszaka. Innentől nyilván igazodok, jó társaságért cserébe kompromisszumot is hoz az ember lánya. Menjünk valami zsidó helyre, - javasolta ő. Jó! Bár minden héten megfordulok a Dohányban, de szívesen megyek oda ilyenkor is. Meglepett, hogy fél 12-kor már nem volt az a nagy tömeg, ami a korábbi évekre jellemző volt, de gondoltam, hogy a nagyja már nyitáskor ott tolongott. És valljuk be: az időjárás sem vonzotta annyira az embereket, hogy cidrizzenek a kultúráért egész éjjel. Egyik zsinagóga a másik után, de most már együnk is valamit, mert éhen pusztulunk. Praktikusság-alapon választottunk lángost és sült édesburgonyát, de megfeküdte a gyomrunkat. Mindent a gyorsaságért és a kultúrárt!
00:45 Ági, mi van még a listádon? Gyors tervezés, majd a Liget felé vettünk az irányt. Ekkor ért a sokk:

Mindenhol bezárt ajtókat, sötétbe burkolózott épületeket találtunk

és nulla kiírást a nyitvatartást illetően. Az elsőnél még csodálkozás, majd futás a következőre. Ott is. Mással is összefutottunk, aki ugyancsak a kerítéstől sóvárgott befelé. És így tovább, amíg hajnal kettő nem lett, vége a Bezárt Múzeumok Éjszakájának, lehet menni haza aludni. Katarzis? Hát az nagyon elmaradt. Biztosan voltak olyan múzeumok és intézmények, amelyek lelkiismeretesen végig nyitva voltak. Pechünkre nem azokat választottuk, rosszul priorizáltunk.

Másnap délelőtt mivel még mindig ezzel a csalódottsággal ébredtem, újra rámentem a webodalra, hogy megnézzem, mennyire voltam hibás a dologban. Ha egy konkrét múzeumra mész rá, akkor ezt látod:

2_3.png

A programok pontos időpontját kiírják, de az állandó/időszakos kiállításét nem, hiszen az folyamatosan nyitva van az esemény ideje alatt, folyamatosan látogatható.

Ha még ez sem elég neked és rákattintasz a múzeum nevére, akkor is ennyi infót kapsz – nyitvatartás nuku:

4_2.png

Ebből számomra az jön le, hogy rendesen nyitva lesz hajnali 2-ig. Mert ha más lenne, azt megosztanák velünk. Aha. Meg ahogy azt Móricka gondolja. Bezárt kapuk, full sötétbe borult épületek vártak itt:

  • Magyar Írószövetség (Bajza utca)
  • Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény (Nefelejcs utca)
  • Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (Andrássy út)
  • Műcsarnok (Hősök tere)
  • Schiffer-villa, alias PAM Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum (Munkácsy utca)
  • Magyar Képzőművészeti Egyetem (Andrássy út)
  • Mai Manó ház (Nagymező utca)

Idén a Múzeumok Éjszakájának miniszteri beköszönője a családok évét hangsúlyozza a muzej főoldalán, ennek megfelelően egyre több intézmény indított már délutántól (sőt délelőtti kezdéssel is) programokat, hogy a gyerekek is részt vehessenek az élményben. Ami szuper, de a korábbi kezdéssel jó lenne, ha a zárás nem követné az eltolódás irányát. Nem lehetne, hogy megmaradjon az eredeti koncepció, a nevéhez hűen?

A manóba!