Mióta a város főpolgármestere történetesen nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a budapesti belváros ne a töménytelen mennyiségű autóról, parkolóhelyek kereséséről és szmogról szóljon, hanem mondjuk pont fordítva, azóta egy kicsit közelebb kerültünk ahhoz az élhetőbb főváros ideájához. Ami nem egy ostoba idea, hiába is próbálják beállítani néhányan. Mert:

Nem tiltott az autó, ahogy a változás ellen érvelni próbálók állítják, csak mérsékelt. Esetleg nagyon mérsékelt.

Nem közparkká alakítják a belvárost, de mondjuk lehetne tisztább a levegője, mint a külső kerületeknek. Miért is ne?

Most nem megyek bele, hányféle lehetőség van közlekedni Budapesten. Van, hogy a tömeg- vagy a közösségi megoldások gyorsabbak és hatékonyabbak, van, hogy nem. Ez nem arról szól, hogy most megint kényelmesebb lesz nekünk, a kényelem vagy a hatékonyság hajhászásáról szólt az elmúlt három évtized, ideje észrevenni, hogy túlzásba estünk. Mert a kényelem és a hatékonyság hajhászása közben a mozgáshiány miatt megromlott az egészségünk, a gyorsaság miatt pedig már estére sem tudunk ellazulni. Egy feszült, ámde mozdulatlan állapotba merevedtük, szar nekünk, de védjük, mint az atyaúristent.

A megoldás: a városi séta.

Egyrészt séta közben, egyszerűen azért, mert lassan tudsz csak mozogni, a belső tiktakkolásod is lassabb lesz. Mert valójában a séta nem lassú, hanem a létező leggyorsabb mód, amivel a tested felruházott téged. Így aztán az agyad pont ehhez a gyorsasághoz igazítja a figyelmed változását, a gondolataid ütemét. Nagyon természetes állapot ez tehát, és belülről is ellazít.

Már egy évtizede írok arról az élményről, amit egyre többen fedeznek fel, és amire Budapest különösen alkalmas. A cél nélküli, az új élményekre nyitott, befogadó sétáról, aminek során észreveszed, sőt, azonnal ki is próbálhatod az új helyeket. Ha látsz egy érdekes embert, aki nyitottnak tűnik a beszélgetésre, beszélgethetsz vele. Belekóstolhatsz mindenbe, bemehetsz az összes nyitott ajtón, odamehetsz az embercsoportosulásokhoz, megnézni, mit néznek. Belefuthatsz kiállításmegnyitókba, észrevehetsz épületeket, be is mehetsz az épületekbe. A város egy kulturális svédasztallá változik, és nemcsak új helyeket fedezel fel, mert gyalog olyan utcákba tévedsz be, ahová más járművel nem jársz (gyalog kifejezetten a csendes, forgalommmentes útvonalakat keresed), de azt veszed észre, hogy elkezded sokkal jobban szeretni a várost, ami körülvesz.

De vajon mennyit és hogyan kell sétálni, hogy ezzel az egészségünkkel is jót tegyünk?

Alapvetően a szívünk edzéséhez nem a lassú, szemlélődős séta az ideális, hanem egy intenzívebb gyaloglás, megállás nélkül legalább 20-40 percig. A cél nem egy megadott sebesség elérése, mert valaki ugyanattól a tempótól kipurcan, miközben a másiknak meg sem kottyan. Itt a szívveréshez kell igazodni: meg kell határoznunk azt a szívverést, amit tartani ideális, és ezt elérve ott tartani a pulzust.

Ehhez szükségünk lesz egy pulzusmérő karórára. Nekem is van egy olcsó, 8000 forint körül, nem egy hatalmas beruházás. Ez képes arra, hogy folyamatosan mérje edzés alatt a pulzust, kiírja az értékét, és jelezzen bizonyos értékénél.

Azt meghatározni, hogy mi az ideális pulzus, már nem ennyire egyszerű. Nyilván itt szakemberek tanácsát érdemes kérni, én Hídvégi Arnold Áron Önerőből című könyvéből tanultam, hogyan megy a pontos számolás.

Először is meg kell határozni a maximális pulzusunk és a nyugalmi pulzusunk különbségét. A nyugalmi könnyű, fekszünk a földön 3-5 percig, és mérünk. A maximális már nehezebb, sportorvosok tudják meghatározni, de ökölszabály szerint 220 mínusz életkor. Az így kapott különbséget be kell szorozni az edzés tervezett intenzitásával, ez regenerácónál 0,5 - 0,6 (50 - 60%), zsírégetésnél 0,6 - 0,7 (60 - 70%). Gyakorlatban a 60%-ot lőjük be, mert sétáva e fölé szerintem nehéz menni. Az így kapott számot hozzáadjuk a nyugalmi pulzushoz.

Tehát az a 40 éves, akinek a nyugalmi pulzusa 75 / perc, annak így kell számolnia:

Terheléses pulzus: ((220 - 40) - 75) x 0,6 + 75 = 138. Tehát úgy kell sétálnunk, hogy a 138-as pulzus környékén maradjunk.

A mennyiség attól függ, mennyire akarsz jót magadnak, meg hogy hány éves vagy. A WHO ajánlása napi 20 perc körüli mozgást javasol, de a helyzet az, hogy kétszer ennyi mozgás pont kétszer akkora mértékben csökkenti a korai halál esélyét. Az igazi optimum egy óra lenne, de ezt nem is merik leírni, mert annyira sokan rálegyintenének, hogy arra nincs időm.

Ez mit jelent?

Nekem, intenzív sétával 20 perc nagyjából 2-2,3 kilométer megtételét jelenti. A Google tervezője ugyanerre a távra 30 percet ír. Ez a cél tehát, találni minden nap egy nagyjából két kilométeres távot, amit oda-vissza gyalog teszünk meg. Így aztán nem plusz egy órába telik naponta a mozgás, hanem ebből leszámíthatjuk azt az időt, amit az adott táv egyéb módon való megtételével töltöttünk volna. Ha a buszra várakozás, biciklizés, parkolóhely-keresés ugyanezen a távon 20 percet emésztett volna fel, akkor máris csak 40 perccel lett “rövidebb” a napunk.

Egyrészt azt mondjuk, hogy egyszerre 20 perc séta még jól is esik. Másrészt meg kicsit rémisztő a dolog, ha meggondoljuk, hogy a 4-es 6-os vonalán egy átlagos megálló hossza 460 méter, így naponta 9-10 megállót kellene sétálnunk. Ezt vettem észre én is: ez a távolság attól függően tűnik simán vállalhatónak, vagy épp vállalhatatlanul soknak, hogy hogyan nézünk rá. Vagy hogy hol sétálunk. Ez a szubjektív távolságérzékelés.

A házam pont ilyen két kilométeres távolságra van a buszmegállótól, mégis túl ritkán veszem rá magam, hogy ne autóval siessek le a megállóba. Pedig a séta tök kellemes, erdőn keresztül. Ha beljebb jövünk, mondjuk Cinkotára, ahol jellemzően sokaknak kell sokat sétálniuk a megállókig, ugyanilyen távolság tök természetes.

Mondok néhány olyan példát, ami klasszikusabb budapesti útvonalak, és nagyjából az említett két kilométer környékén vannak, és simán bevállalom.

• Nyugati pályaudvar - Astoria
• Margit sziget keresztben (ez kicsit több is)
• Egy laza városligeti séta (nem körben, csak úgy lazán át)
• MOM - Mammut
• Podmaniczky út elejétől a végéig
• Árpád híd oda-vissza

Aztán itt vannak azok, amik nagyjából ugyanilyen távok, mégis ha rágondolok, akkor úgy érzem, na nem, ez nagyon sok lenne.

• Oktogon - Clark Ádám tér
• Intercontinental - Nehru part (Boráros térhez közeli szabadidős park)
• Kálvin tér - Müpa
• Graphisoft park - Szentlélek tér
• Blaha Lujza tér - Nyugati pályaudvar
• Kálvin tér - Fiumei úti sírkert
• Móricz Zsigmond körtér - Kelenföldi pályaudvar

Csak én érzem, hogy a második listán hosszabb távok vannak? Ki indul neki az Oktogontól, vagyis a Dunától viszonylag távol egy budai célponthoz? Ki indulna neki a város szívéből gyalog a Müpához, ami meg a Könyves Kálmán körút mellett van? Ki gondolná, hogy a Kálvin térhez ilyen közel van a Fiumei úti sírkert?

De mondok jobbat: a Széll Kálmán tér - Újbuda központ távolság kicsit több mint 4 kilométer, vagyis ez a táv egy ideális napi oda-vissza sétaút lenne. Itt azért hűlünk el, mert a 4-es 6-ossal ez a távolság meg kezelhetetlenül hosszú és lassú.

Mérjük meg a távolságokat arra, amerre járunk, használjuk a Google Maps gyalogos tervezőjét. Nézzük meg, hol tudunk a saját magunk számára felszabadítani egy vagy két sétányi időt. A sétákat bontsuk kétfelé: az egyik típus a kardiós séta, amikor nem szakítjuk meg a tempós haladást, itt érdemes kevés látnivalót beiktatni. Simán lehet ilyen a terep:

A másik típusnál élményeket gyűjtünk, úgyhogy olyan útvonalat válasszunk, ahol látnivaló vagy szolgáltatás is van, hogy megismerkedhessünk jobban a várossal, az ott élőkkel.

(Aztán van, hogy a kettő összeér, a fenti fotó a héten készült, a Hungexpóról az Örsre tartva belefutottam egy egész jó pékségbe, lásd előző posztom)

Ezekkel a sétákkal baromi jót teszünk vele a testünknek, ha egyébként ülőmunkát végzünk, csökkentjük az idő előtti elhullásunkat, jobban fogjuk szeretni a várost, tisztább lesz a város levegője, és több lesz az utcán a jókedvű, laza ember, amitől egész Budapest hangulata megváltozik.

Disclaimer: a cikkben az AQUA Webáruházra mutató link található, az AQUA egy másik blogunk, az Appleblog támogatója.