A budapesti Trófeákról nem szokás gasztroblogokon írni, mint ahogy nem szokás nagyjából egy all-you-can-eat helyről sem. Amikor a biznisz arról szól, hogy a gyomorba jutott ételkilogrammok ára valamiképp alacsonyabb legyen, mint a bejáratnál elkért fix összeg, akkor ott nem a minőség van előtérben, ez inkább üzlet, mint vendéglátás.

Ennek ellenére az újbudai Trófea például az igényesebb helyeket képviselik ebben a mezőnyben. Jól néz ki a hely, sok és figyelmes pincérhad dolgozik bent (a leggázabb felszolgáló is annyiban volt kellemetlen, hogy teljes életuntsággal és mosolytalan apátiával tekintett a távolba), és az ételek is tök elfogadhatóak. Főleg, ha tudod, mit érdemes választani.

Én például bevallom, hogy az újbudai Trófea Grillbe nagyon szívesen járok szusizni. Úgyhogy ez mindjárt dupla coming out: manapság, a pillanatig tartó gasztro-divathullámok korában a szusi már nem menő téma, a Trófea meg soha nem is volt az.

A helyzet az, hogy van néhány kiemelkedő szusiélmény Budapesten, de tényleg csak néhány, a többi helyen átlagos falatokat kapunk, elmarad a nagy élmény, és ha valaki megkóstolja, joggal mondja azt:

hát igen, ez hal meg rizs.

A kiváló nigirinél viszont tökéletes a falat. Egy enyhe nyomásra egységes ellenállást kifejtve omlik szét a pontos rend szerint összedolgozott, jó minőségű rizs, a hal pedig pont ugyanilyen ellenállást tanúsít felül. Az ízkép olyan, mint egy mély kút: középen egy nagy zen-értelemben vett semmi - a rizs és a hal -, ami körül fel-felvillannak a wasabi és szójaszósz szűk spektrumot elfoglaló ízei.

Nem azt jelenti, hogy minden szusival, ami nem nyújtja ezt az élményt, baj van: a hal ezeknél is friss, szusirizst használnak, szépen összedolgozzák formára. Azoknak, akik szeretik a nigirit - mint én - ez is egy nagyon kellemes étel. Lehet nagyon szeretni azt is, és létjogosultsága is van, de csak akkor, ha

az ilyen szusikat olcsóbban lehet kapni, mint a kiválóakat.

Az újbudai Trófea Grillbennem a kimagasló, de a jó minőségű szusi van. Nem minden Trófea, sőt nem is minden Trófea Grill nyújtja ugyanezt, a Király utcában a szusikínálat például a svédasztalos melegítőkbe kitett egyféle maki szeletekből állt, szóval ott siralmas a választék, nigiri nincs is. Össze sem hasonlítható a fenti gyönyörű pulttal.

Aki ezekért, az átlagosan jó szusiért ugyanazt az árat kéri el, mint a mesterek, az egyszerűen csal. Budapesten pedig sajnos teljesen összekeveredik a középszer és a kiváló, árban nincs különbség. A fenti tányérért például, ugyanebben a minőségben, simán elkérhetnek egyes helyeken hatezer forintot, miközben az újbudai Trófeában a hétköznapi 4500 forintos ebédem egyetlen kóstolója volt.

Rám a mai napig rámjön, hogy ennék egy hatalmas tál szusit, egy-két óra alatt, lassan, miközben beszélgetek az étkezőtársammal, és történetesen nem szeretnék ezért az élményért 20 ezer forint feletti összeget fizetni. Itt ezt kapom. Mellé facsart narancslevet, egy tányér gyümölcsöt is összeválogatok magam mellé, és ezt a lakomát szép komótosan, két órán át elnyújtom. Meditáció.

Trófa Grill Újbuda
Cím: 1117 Budapest, Hauszmann Alajos u. 6b