A London Coffee Society a Dohány utcában van, és így fest:

Olyan, mintha Londonban lenne, gondolhatnánk, és ezt megerősíti a rengeteg angol nyelvű felirat, étlap az ajtón, még a Facebook oldalukat is angolul viszik. A hírhedt budapesti brit turizmus volumene indokolja, hogy ilyen helyek legyenek, gondoltam mindig, amikor ránéztem, és úgy viselkedtem az intézménnyel kapcsolatban, ahogy az várható. Elkerültem. Nem nekem való, nem nekem szól.

Aztán valamelyik nap valami reggelizóhelyet kerestem a családomnak a környéken, és mivel velünk volt a kislányom, nem akartam már sokat gyalogolni innen, kész voltam mindenféle kompromisszumra. Benéztem ide is, és az asztalokat épp leszedő hölgy nagy, nyílt szemekkel nézett rám, hogy fáradjak be csak bátran. Nem is, először csak rám mosolygott, és a mosolyban volt benne a fenti kérdés. Csak aztán kérdezte meg, szóban. Nagyon kedvesen.

Kiderült, hogy nem nagyon van olyan szabad helyük, ahová leülhetnénk a picivel, így tovább kerestem. Viszont még aznap, délután, újra arra mentem, ezúttal egyedül, és beültem.

A fogadtatás ugyanaz volt, csak most már a másik barista is beszállt a halálosan profi kedvességbe. A nem profi kedvesség az, amikor az eladó természetéből fakadóan kedves személyiség. Ennek a csúcsra járatása mondjuk egy Bob Ross. A profi kedvesség, amikor az eladó tud egész nap őszintén kedves lenni, de azért ez valahol egy felvett póz. Ennek a csúcsra járatása az, amikor el is fogadod, meg is szereted magad ebben a szerepben, és belülről jön, tudva, hogy az üzletnek is ez tesz jót. Nem tudom, lehet-e érteni a különbséget.

Ezt láttam itt.

Kati és Peti ráadásul olyan elegánsak voltak így a ledolgozott nap vége felé, mint én nagyjából soha. Ropogott rajtuk a ruha, feszült a csokornyakkendő, simult a köpeny és a mellény.

A kávéjuk jó, értenek hozzá. Egyébként Londonban dolgoztak sokáig - mily meglepő -, és a hely tényleg egy kis London akar lenni Budapesten - mily meglepő. A hely kialakítása vagány, és minden szétszórtsága mellett elég jól kigondolt. Egy kávéval kikönyökölni az ablakba, nézni a Dohány forgalmát, egészen megszerettem a helyet, na.

Kértem egy céklás tortát is. Valami hiányzott belőle, így fogtam az asztalra kitett vörösborsot, és őröltem picit a tetejére. Ejha, gondoltam, ez rohadt jó lett. Odamentem hozzájuk, és elmondtam nekik az újításomat, meg azt is, hogy ezzel a recepttel vagyonokat kereshetnek, mert ütős lett.

Kedvesek voltak.

Mosolyogtak.

Bólogattak és egyetértettek.

Egy szavamat sem hitték. Azt hitték, lökött vagyok.

London Coffee Society
Cím: 1074 Budapest Dohány u. 27