Azt, hogy az ételek, italok kóstolását befolyásolja a hangulatunk, vagy a kóstolás környezete, mindig is sejtettük. Ennek ellenére én például nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek, mint egy legfeljebb 1% alatti torzító mezőt, amit azért át lehet ugrani a megfelelő kóstolási gyakorlattal.

Ha bort kóstolok, vagy épp ételt, megpróbálom a lehető legtöbb külső tényezőt, sőt belső prekoncepciót levetkőzni, hogy a tőlem telhető leginkább objektív maradjak. Hogy egy borban milyen savból van sok, kevés, vagy épp kilóg-e az alkohol a képből, a szájban dől el, egyszerű számossági mérést jelent. Ne egyek előtte fokhagymát, sajtot, és gyakorlattal nagyjából menni fog.

Így amikor meghívtak egy klubba, hogy a zene és az ételek kapcsolatát mutassák be, kíváncsi lettem. A kóstolást pedig különös módon a Jägermeister szervezte, akik annyira eltökéltek ebben a zene-íz párosításban, hogy az új kampányukat is e köré szervezték.

Idd a Jägert különböző zenékkel, és különböző ízeket fogsz érezni!

Az egész kóstoló nagyon különös élmény volt. Egy progresszív budapesti techno-szórakozóhely egy táncparkettjén rendeztek be terített asztalokat, körben az ébenfekete falakon különféle szarvasos díszek, és az italra jellemző megoldások bukkantak fel.

Valahogy sejtettük, hogy a falak egyben valami félelmetes erősségű hangfalak is egyben, de ekkor még reméltük, hogy nem adnak rá kakaót. Az asztaloknál, és az asztalok mellett is, egy izgalmas szubkultúra képviselői foglaltak helyet, vagy csak álldogáltak. Nagyon passzoltak a helyhez. Ki volt varrva még az ujjukon lévő porc is, és fejenként tíz-tizenöt gyűrűt viseltek.

Feltűrtem a kezemen a pólót, hogy látszódjon: nekem is van ám karkötőm.

Miközben Jägeres koktélokat iszogattunk - a gyömbérsörös nagy kedvenc lett -, lassan érkezett az előétel, a főétel és a desszert. Mindegyikből kettő, fejenként, merthogy a márka képviseletében velünk lévő úriember, Dr. Felipe Reinoso-Carvalho ezt a területet kutatja. Tudniillik hogy miért és hogyan érezzük így vagy úgy ugyanazt az ételt. Az előétel esetében - ami egy ceviche, egy citrusos-savas halas saláta volt - egyszer fülsiketítő és kellemetlen zajban, urbánus zörejek százszorosára nagyított hangorkánja között ettünk, utána viszont a természet lágy hangjai kísérték a fogást.

Más volt az egyik vagy a másik esetben? Az ízt nem éreztem másnak, de az biztos, hogy mindenki nagyon gyorsan bepuszilta a kaját az első esetben, ha egyáltalán evett: nekem is elment az étvágyam a kellemetlen hangok miatt. A kísérlet ezt mutatta be: mindenki azt gondolta, hogy a kellemetlenség megszűnik, ha végez gyorsan az étellel.

A főételt füldugóban és szemfedőben ettük meg. Ropogós dolgok voltak a tányéron, és semmi mást nem hallottunk, mint a saját fogaink között őrlődő étel ropogását. Nem láttuk, nem hallottuk, körülöttünk ki mit csinál, nagyon lassan, komótosan kezdtünk enni, bár volt influenszer, akit zavart, hogy vajon milyen pózban tűnik így fel a környezete előtt. Elveszítette, elveszítettük a kontrollt.

Végül a csokiszuflé volt hátra, ahol Chopin-t és egy progresszív, metálkoncertek felvezetésének is beillő műoperát hallgattunk. Itt már tényleg érezhető volt a szájban lévő ízeltérés. A lágy dallamok, a komolyzene hatására az édes íz erősödött fel, és krémesebbnek tűnt a süti, a progresszívabb zenétől keserűbb lett a cucc, és szárazabb. Azt hittem először, hogy tényleg különbség volt a két példány között, az egyik többet állt az asztalon, vagy ilyesmi, de miután az előadó mondta, hogy a legtöbb ember ugyanezt mondja el, rájöttem, hogy tényleg be lett csapva az érzékszervem.

De a legszembetűnőbb ízeltérés a Jägermeister esetében volt.

Négy shot-ot hoztak ki, négyféle zenével megspékelve. Azért négy, mert az ital négy alapíz körül játszik, a keserű, az édes, a fűszeres és a citrusos körül. El kellett ismernem, hogy a különböző zenékkel tényleg az adott ízkép került előtérbe. Nem hittem el, hogy ez ilyen mértékben lehetséges, de a sokféle összetevőbők egybegyúrt Jäger tényleg ideális tesztalany volt mivel 56 összetevőből áll, így van mire hangsúlyt helyezni. Persze ehhez kellettek a zenék is: a Taste Remastered projektben a bemutatót tartó Felipe egyébként sound designerként is részt vett, hogy a Jägermeister négy fő ízjegyéhez illeszkedő hangmintákat alkothassák meg, amik kihangsúlyozzák az alábbi ízeket:

• Édes - A csillagánizs markáns édessége, a fahéj és az édesgyökér aromája
• Csípős - Az intenzív ízű gyömbér és a fenyő illatú gyógynövény, a galangál
• Keserű - A keserű narancs és a királykeserűfű
• Gyümölcsös / citrusos - a gyümölcsös és citrusos jegyek a narancs héjából kinyert illóolajnak köszönhetőek

Felipe arra jutott, hogy az emberek 93%-a állítja: megváltozik számára a Jägermeister íze a hangminták hallgatása közben.

Próbáljátok ki ti is. A teljes projekt és a speciális hangminták elérhetők a www.jagermeister.hu/taste-remastered oldalon.

Disclaimer: A Jägermeister az Egy nap a városban blog hirdetője.