“Találkozzunk a Barabás villa kávézójában, az általában üres” - olvastam az üzenetet. Találkozóm volt azzal, aki ezt írta, és nagyon tetszett a mondat. Igazi budapesti jelenség, ha egy budai villának - ami ugye önmgában egy jelenség - van kávézója, és az történetesen még üres is.

Úgyhogy természetesen beleegyeztem a helyszínbe, már csak azért is, mert a Városmajor utca valahogy kimaradt a feltérképezett területek közül. Oké, voltam itt, amikor megnyílt az első Panificio il Basilico pékség, aminek viszont sosem lettem rajongója. Annak ellenére, hogy tudom, a pék Szabi tud jó kenyeret (is) sütni.

Szóval a Barabás villában sem voltam még. De a kapuban láttam, hogy ez egy rendkívül tavaszkompatibilis helynek ígérkezik:

Szemben maga a villa, ami hatalmas, monumentális darabnak tűnik, óriási korinthoszi oszlopokkal, de ha oldalról is megvizsgáljuk az épületet, akkor egyből feltűnik annak aprócska harmadik dimenziója, pöttömnyi mélysége. Hat nagy lépés, kábé hat méteres lehet belül, vagy még kevesebb.

De nem a villa, vagy a mögötte lévő, földbe süllyesztett rendezvényterem ad otthont a kávézónak, ez oldalt, egy különálló épületben található. Falai csupa üvegek, így nagyon kellemesen besüt a nap, kilátunk a kertre, a villára, jó itt ücsörögni. A vendégszám hiányát azonban megértem: nincs zene, a kávé gyenge közepes, a kiszolgálás kábé rendben van, a sütik nagyon túlárazottak. Amit már megkóstolnék szívesen, egy ezresbe kerül, de van egyszerű briós is, 350-ért. És mivel nem is tudom, mióta nem ettem brióst, bevállaltam.

Mégis élmény volt itt megbeszélni, mert az egész környezet nagyon jó hangulatba hozott. Utána felsétáltam a villa mögé, az emelkedőn felkaptatva hangos madárcsiripelések százai támadtak rám, a 30 fokos kertben padok, rejtett ülőalkalmatosságok, sőt még a világ legkisebb játszótere is megtalálható:

Egy mellszoborral is találkozhatunk, Barabás Miklós biedermeier festőt, az egyik legkorábbi magyar fényképészt ábrázolja. Ő volt, aki 1839-ben megvásárolta ezt a területet, ami egy szőlőskert volt. A klasszicista épületet ő maga építette ide, nyári lakként funkcionált. Persze a terület akkor nem ért véget ott, ahol most: a Kis-Svábhegy tetejéig tartott, présház és pince is tartozott hozzá. Ma már kulturális eseményeknek ad otthont az ingatlan, a vincellérházban gyerekelőadásokat tartanak, az épületben pedig különféle programokat, meg gondolom ki is adják cégeknek, ha kell.

Viszont az utcáról bátran be lehet sétálni, aki egy kis fűben fetrengésre, titkos, levelekben tobzódó kertre vágyik, ahol senki sincs.

Barabás Villa
Cím: 1122 Városmajor u. 44.