A Société jelenséget nem könnyű megragadni. Az biztos, hogy high life: egy ötemeletes 1865-ös lakóépület a Szent István Bazilika szomszédságában, amit kívül-belül felújítottak, hogy egyetlen egységként nyissák meg. Mindezt Magyarország egyik leggazdagabb embere tette meg (Varga Zoltán, a Central médiacsoport tulajdonosa), hogy többek között a divat számára nyisson egy otthont. Így óhatatlanul is beugrott az Andrássy úti Il Bacio di Stile, a bérházból kialakított, fedett belső udvarú luxus-bevásárlóközpont, ahol az utcára locsolták a parfümöt a jó benyomás érdekében, aztán meg bezárták, mert ezt úgy nyereségesen mégsem lehet.

De a Société nem egy ilyen shoppingolós divat-fellegvár. Egyetlen üzletet találtunk odalent, az utcai fronton, ahol ugyan elég komoly márkák képviseltetik magukat, Christopher Kane, 3.1 Phillip Lim mellett a régióból Jiri Kalfar, vagy Magyarországról Tomcsányi, Áeron és Szegedi Kata is, de ez csak egy üzlet. Odabent a 3500 négyzetméter legnagyobb része egy átlagos hétköznap üres, vagy ottmaradt dizájnerruhák várnak elszállításra. Ugyanis inkább rendezvényekben utaznak, ilyenkor nyilván megtelik az épület, aztán megint kiüresedik.

De a Société szól a kultúráról is. Egyrészt még 2017-ben megjelent egy Inspired by Société megjegyzésű kisfilm, amiben modellek szereplésével egy komoly operatőr és rendező készített egy háromperces szösszenetet, amit Magyarországon kívül is felkaptak. Úgy tűnt, a Société valamiféle mecénás szerepet töltene be, inspirálna művészeket, ezt igazolja az is, hogy az épület egyébként nonprofit módon működik, tehát a nyereséget elmondásuk szerint kulturális programokba és művészetekbe tolják.

Ha azonban most bemegyünk az épületbe, tíznél kevesebb műalkotást találunk, azok is elszórva a hatalmas térben, sokszor inkább dekorációs érzetet keltve. Mint ahogy egy szép festményt kiakasztunk a nappaliban, úgy lesznek itt is a környezetbe simulóak az alkotások, amiket rendszeresen cserélnek majd. A lenti képeken például van egy-egy műalkotás (a nagy, kör alakú alkotás a tavaly elhunyt Fajó János munkája):

Az alábbiakon nincs:

De a Société szól a gaszrronómiáról is. Tavaly kipróbálhattuk a Société.démo-t a Hold utcai piacon. Egyfajta kísérletező konyha volt, ahol a séfek szabadabban gyakorolhatták, kóstoltathatták a később az étterem menüjére kerülő fogásokat. Ági odavolt érte, aztán bezárták, és megnyitott az étterem.

Késő délután érkeztünk, senki nem volt az étteremben érkezésünkkor, így végigélvezhettük a portás, a teremfőnök, valamint a pincérek kabátlesegítős előzékenységét. Az étterem egyébként csodaszép, a székek, a fali márvány és a burkolatok színei a business lunch menükártyájának keretén is nagyon harmonikusan visszaköszönnek. Ahogy leteszik eléd, érzed, hogy nem veszik félvállról ezt a dolgot:

Mint ahogy a mosdóban sem: ha felállsz az asztaltól, és megteszed az épületben a szükséges ötven métert, a csapok mellett egy 15 ezer forintos kézápoló krém figyel, és igen, az van benne, ami a dobozon látható:

Na de koncentrálunk a kajára, egyrészt azért jöttünk, másrészt egyébként sem jutottunk be az épület nagy részében máshová. Röviden: az alapanyagok kiválóak, az elkészítés magas színvonalú, elég ütős tehát a konyha. Az előételnek kóstolt füstölt pisztráng zellerrel és zöldalmával jó kezdés volt, a sült zeller és a savanyított alma együtt jól bánt a hallal, a zellerkrém visszafogott maradt.

A tőkehal nagyon kifinomult, határozott tartású, tiszta ízű, mellé a málnadarabok és a rengeteg cékla igen ötletes harmóniát hozott létre, amit állagban a kínai kel tolt el a roppanós irányba.

Ági malaccsászára hedonistább, és természetesen zsírosabb vonalat vitt, de sikerült megőrizni itt is az eleganciát a falatnyi körettel (igen? zsírt? na tessék!). Mondjuk malaccsászár esetében az elegancia szerintem teljesen felesleges.

Az egész ételsoron látszott, hogy értik a zöldségeket, és azok sokféle elkészítésének módját, kiemelését, így nem annyira lepődtem meg, amikor megláttam a Facebookon a különös eseményüket, a jóga brunchot, ami egy jógafoglalkozásból és egy vegán ebédből áll.

Ági desszertje, a mákos-meggyes sütemény fagylalttal nem volt óriási durranás, de teljesen rendben volt. 2 fogás 2800, 3 fogás 3800 forint hétköznap ebédidőben, érdemes kikérni az ételekhez párosított borokat is, legalábbis az előételt nagyon eltalálták a Mandolással.

Egyelőre ennyiről tudok beszámolni, az épület rendezvényen kívül eléggé elhagyatottnak tűnik, a konyha elég jó, főleg a business lunch éri meg nagyon, érdemes figyelni a rendezvényeiket Facebookon. A tervek egyébként nagyszabásúak, a budapesti Société után Varsóban, Prágában és Pozsonyban is nyitna hasonlót a tulajdonos Varga Zoltán (vele itt olvashattok interjút). Az épület nem a tömegeket szólítja meg, de van küldetéstudata, és ez fontos.

Société
Cím: 1051 Budaest Sas utca 15.