Már több mint fél éve tekintek úgy Budapestre, mint egy óriási edzőterem-komplexumra. Ez nekem eléggé megfelel, mert nincs két nap, amikor ugyanarra mennék a városban, így amikor edzeni támad kedvem, nem kell eljuttatnom magam a megszokott intézménybe, a megszokott dolgokat csinálni. Rákeresek, mi van a közelemben, és simán besétálok.

Most azonban új távlatok nyíltak: mivel a kártyával már személyi edzéseket is lehet kérni, akár edzőteremben, akár a szabad ég alatt, így most már tényleg a teljes város egyetlen hatalmas edzési lehetőséggé változott a szememben.

Mindig is ki akartam próbálni, milyen lehet a Budapesten egyre több helyen felbukkanó street workout pályákon mozogni, fegyencedzeni (az Urbanistán szedték össze a helyeket egy elég jó anyagban), így a személyi edzés helyszínéül a margitszigeti, a Margit-híd alatti pályát választottam, ami a valóságban egyáltalán nem olyan szatíros, mint amilyennek elsőre hangzik.

Ide jött Dóri. Bemutatom Dórit, és szemelvényeket a teljes összeomlásomról a cross training edzés alatt.

Ugyanis ha van valami, ami képes kicsinálni fél óra alatt, az a cross training. Én azt hittem, hogy eltinglitanglizunk, megdicsérjük egymás izmait meg ilyenek, ehelyett a “csináld máááár, neaváégénaddfeeeel” kiáltásokat hallom, miközben lógok valami szeren.

Hát mikor adjam fel, ha nem a végén? Az elején?

Annyira fájt, hogy kijött belőlem a mélyen szunnyadó Hrabal.

Na tessék Dóri, mutasd meg, neked hogy megy. De Dórinak csúszott a keze a testápolótól, úgyhogy nem minden sikerült neki, amit eltervezett a korlátokon. Viszont legalább pihenhettem, és közben végre mégiscsak az volt, amire számítottam. Tinglitangli, egymás izmainak dicsérése. Na jó, inkább Dóriéinak, az enyémekről senki egy szót sem szólt, de megértem, mert eltakarta őket a hasam.

Gyönyörű időnk volt, a szabadban edzettünk. Körénk gyűltek a fiatalok, és lesték a mozdulataimat, legalábbis szerettem volna ezt gondolni, de belül pontosan tudtam, hogy nem miattam jöttek, nem bizony, Dóri izmait csodálták, mindegy volt, hogy mozog-e vagy mozdulatlan. Közben Dóri azt mondta, menjünk futni, és én mondtam neki, menj, kocogj nyugodtan, én megvárlak, én ma már semmire nem leszek képes, mert annyira kikészültem.

Az edzés mintegy három percig tartott, de megesküdtünk egymásnak, hogy legközelebb hosszabb lesz. Meg hogy lehet, hogy nekem inkább a thai box edzés lenne a megfelelő, Dóri ugyanis thai box edző. Van Sportkártya-elfogadás, ahol dolgozol? Még nincs, de nemsokára. Oké, akkor ott találkozunk. Hogy Dóri másodszor is lealázhasson.

Hazafelé levezető biciklizést hajtottam végre, nem elhanyagolható háttér előtt. Ezért jó a Margitszigeten edzeni.