Most néhány poszttal innen a Bartók Béla útról jelentkezem, mert annyira izgalmas, egyben ellentmondásos hely. Mint a Béla, legutóbbi posztom alanya, pont ezt a két jelzőt használnám rá is.

Szóval miután a Bélából kijöttem, és jobbra elfordultam, megláttam a Faur Zsófi galériát. Nem valami új dolog, 2001 óta létezik, bár először még a Ráday utcában találhattuk meg, újbudai megjelenése épp a Bartók Béla út galériásításába illeszkedik. Kortárs műalkotások, de bekukkantva az ablakon valahogy van egy határozott szívóereje a fehér falaknak, és az azokon vagy azok előtt nagyvonalúan elhelyezett alkotásoknak.

Úgyhogy most is bementem.

Katerina Belkina kiállítása volt az aktuális - sajnos már nem az, gyorsan cserélődnek -, a Berlinben élő orosz származású fotóművész képei sorakoztak a falon. És egyértelmű volt, hogy a papírról ömlik felém valami, amit meg kell értenem. Mint amikor tele van a merevlemezed a laptopon: egyelőre nem tudod, mivel, de ha elkezdesz kutakodni, tutira meglepődsz majd.

A falon egy elég különös manifesztumot találtam, amiben egyetlen bekezdés is beszédesebb volt, mint máshol egy komplett elemzés.

A kognitív forradalom óta tehát, a Sapiens egy kettős valóságban élt. Egyfelől a folyók, fák és oroszlánok tárgyilagos valóságában, másfelől az istenek nemzetek és az együttműködések elképzelt valóságában. Ahogy haladt az idő, az elképzelt valóság egyre erősebbé vált, így mára a folyók, fák és oroszlánok valódi túlélői olyan elképzelt entitások kegyelmétől függnek, mint az Egyesült Államok és a Google.

A Genesis kiállítás két részre osztható, egyrészt az Empty Spaces, másrészt Revival sorozat képeire. Előbbiek régebben készültek, és az ember és környezetének elidegenedését, kontrasztját mutatja be, az oroszlánok és a Google kettősét, mint ez itt:

A másik újabb, már spirituálisabb vonalat hoz be a képbe, de ezt is erős materialista környezetben.

Hatalmas kontrasztok, gyönyörű képek.

Nem szeretném most túlelemezni a kiállítást, a lényeg egyébként is egyetlen benyomás volt, az ember és a környezete minden korábbinál erősebben láttatott kontrasztja. Sétáltam a galériautcában, betértem egy 20 perces szájtátásra, kaptam egy kis katarzist, végül is ez a célja ennek az egésznek, nem? A lényeg, hogy bárkinek nyitva áll a lehetőség, hogy ha a telefonpötyögés helyett negyed órát ilyesmire szán, és nyitott szemmel jár, sokkal mélyebb utazásban legyen része. Nem is kell tevezni. Let it be.