Elég nagy az értelmezési zavar a fine dinig körül. Egyesek csak Michelin-csillaghoz és hasonló magassághoz kötik ezt a szót, mások - mint például a Michelin-csillagot is begyűjtő Széll Tamás - azt állítják: sokkal szélesebb értelmezés lehetséges. Sőt, a fine diningot valamiféle nagyméltóságnak tartani inkább sznobizmus, mert fine dining az az élmény, amikor az étel elfogyasztása élményszámba megy. Abban talán mindenki egyetért, hogy az alapanyag egy meghatározó szempont, szarból nem lehet fájdájningot építeni (itt lehet olvasni egy rakás meghatározó véleményt erről).

Úgyhogy kérem, legújabb fine dining élményem következik:

Ez kérem szépen borsófőzelék rántott párizsival. Akármit is gondoltok, olvassátok tovább a blogot, még ne kövessetek ki.

A borsó friss, ízletes, a főzelék maga saját alapanyagával sűrített, meg némi tejszínnel, plusz ügyes hőmérséklet-választással állították be a végső krémes-könnyű állagot. A párizsi a séf által készített, 98 százalék hústartalommal, és zseniális, körülötte pankó morzsás prézlivel. A tányér ízletes, tömör élmény, semmi köze ahhoz, amit a “borsófőzelék rántott párizsival” hallatán elképzelünk.

A fenti kaját az EZ is Budai bisztróban ettem, ráadásul a Széna tértől egy köpésre, az egykori Finomító Kantin helyén. Azért írom, hogy “ráadásul”, mert a Széll Kálmán tér környéke, elképesztő módon, továbbra is hiányolja a jó kajás helyeket, nehezen tudok a környéken tippeket adni háromnál több jó étteremre. Ami nagyon kevés.

Az EZ is Budainak nincs köze Buday Péterhez - ahogy én gondoltam először, talán nem annyira szerencsés a névválasztás -, a három tulajdonosnak ez már a negyedik egysége, de korábban inkább pékség-kávézókat nyitottak (ilyen például a szomszédban található Budai Kettő). Tanácsadóként felkértek egy menő séfet, hogy azt csinálják, amit például a Stand25-ben is látunk: valódi bisztró, gyors kiszolgálással, gyorsan elkészíthető, alacsonyabb árú ételekkel, amik mégis élményt adnak.

És persze van egy szezonális tábla, ami épp tele van spárgával.

A spárga krémleves tökéletes, egyszerre savas és krémes, roppanós spárgacsíkokkal, öröm. A Sacher torta pedig könnyű, mégis intenzíven csokis, nem mondom, hogy épp ez volt Franz Sacher eredeti elképzelése, de nekem először adott ekkora élményt a desszert (az eleje már hiányzik, nem bírtam magammal).

A házi jeges tea kissé tutti-fruttis, az ételek mellé nem ajánlom, de egyébként tök jól visszaadja gyerekkorunk ízeit, kísérve a fűszerekkel és mentával.

Szóval hurrá. Nagyon kellett ide már egy ilyen hely, gyors, finom, élményszámba menő kaják, olcsón. Nem is hiszem el. Van ilyen, Csupi?

Ez is BUDAI
Cím: 1027 Budapest Varsányi Irén utca 33.

Dorina, köszi az ajánlást.