Nem titok, hogy Csabával a kedvenc terünk Budapesten a Kamermayer Károly tér, foglalkoztunk is a sorsával eleget itt az Egy nap a városban blogon. Volt miről írni.

A Gerlóczy kávéház remekül ideillik a képbe, ahogy a Holló manufaktúra is, és ahogy ideillett a sajtbolt, ami mára bezárt. Ahogy ideillene még vagy tucatnyi kézműves bolt, hentes, pékség, egy kisváros összes aprócska üzlete, ahová csak a helyiek járnak, szuvenír nuku. Egy köpésre a turistaparadicsomtól.

Csakhogy errefelé inkább bezárni szokás, nem új helyet nyitni. Épp ezért felüdülés, hogy most nyitott egy, az egyébként keltő Wild Flower bar mellett. A sarokban, mondanánk, ha ez a tér egy szoba lenne, és mivel nagyjából olyan is, mondom. A sarokban.

Az Alma Nomad Bakery születéséről az ajtón belépve öt perc alatt mindent tudtam, lévén a pult mögött álló kedves, szerény srác “Sorry I don’t speak hungarian”-nel fogadott, mert a magyar párjának épp valami elintéznivalója akadt. Aztán ő is odajött, és elmondta: ő Timi, a párja, Joaquin spanyol, és Bécsben ismerkedtek össze. Aztán fogták magukat, és Budapestre költöztek, hogy egy pékséget nyissanak.

Persze ez nem előzmény nélküli, Timi rajongása a jó kenyér iránt korábbra datálható, még Józsinál is volt önkéntes (ingyen dolgozott, hogy tanulhasson), és külföldön is ételekkel foglalkozott. Végül kettejük tésztaszeretetéből ma Budapesten kóstolhatunk mindenféle nemzetközi finomságot, a sütik és sós tészták, quiche, danish, bostoni briós ékszerként csillognak a pultban. Az egymástól eltérő dolgok is eléggé hasonlítanak egymásra - picit gyanúsan sok a közös bennük.

Viszont kóstolás után kiderül, hogy sok a különbözőség is.

Amit az első pár falat után megállapítottam, hogy nem, ezek a cuccok nem tökéletesek, viszont annyira szeretetből készültek, annyira érezni rajtuk az odafigyelést, az örömöt, hogy mi is mosolygunk közben. Nem tudom, hogy lehet örömöt belesütni a tésztába, de mivel mindenki kóstolta már a saját anyukája sütijét, amivel várta haza, nem is kell tudnom. Van ilyen.

A kávé is elég jó, a teakínálatban rögtön megláttam a Zhao Zhou, öreg tőkés teafüvek dobozait, amiből rögtön megérezhetjük, mennyire gondolja komolyan a minőséget Timi és Joaquin.

Egyébként minden itt készül. Ez azért is különös, mert a hely van vagy 20 négyzetméter, a croissant-sodró gép például a kora reggeli használat után félig összecsukva várja a pulton a másnap reggelt. Kenyeret is sütnek, amit csak lefotózni tudtam egyelőre, annyira elfogy napközben (egyelőre a gyér forgalom miatt 30-at sütnek csak naponta), de ránézésre megmondom, hogy elég jók. Kovászosak, hozzáadott élesztő és bármi más a vízen és a són kívül nincs benne.

Végre egy újabb jó pékség, tele pozitív hozzállással, szerethető sztorival, kisvárosi környezetben és attitűddel.

Alma Nomad Bakery
CÍm: 1052 Budapest, Vitkovics Mihály u. 3-5,