A Nagymező utcában jártam, amikor megpillantottam a “kézműves pékség” feliratot. Nem ugrottam be, nálam több albán pékségből még senki nem fordult vissza a bejárati ajtóból, miután a “kézműves pékség” cégér megtévesztette.
Azért becsületből bementem, és ezt láttam.
Hát ezek a kenyerek gyönyörűek, mondtam a pultos hölgynek, aztán kértem egy kávét, egy túrós táskát, egy kakaós csigát és két kenyeret. Egy kovászos hagymásat és egy teljes kiőrlésű tönkölyt.
A kakaós csiga rendben van, nem az a túlzottan vajtól csöpögő, kakaótól feketéllő példány, inkább egy lépést tesz a retró irányba, de tényleg kellemes. A túrós táska is jó vajas, hedonista vonal, nagyon csúszik. A kovászos kenyér héja gyönyörű, a belső szerkezete annyira nem győzött meg, inkább egy nagytermelői, élesztőből 1-2 nap alatt készített kovászból készítettre hasonlít, laza, könnyedebb testű, kis légbuborékokkal. A hagyma erőteljes íze leginkább vajas vagy zsíros kenyérnek tesz alkalmassá, de egyébként kellemes.
A Kiskovász tulajdonosával készült interjút az Akik elmentek péknek című könyvben is megtaláljuk, Sábli Péter azelőtt az Operaház balett-táncosaként dolgozott errefelé. Azt a szakmát abbahagyta, hogy főzzön, több helyen is kipróbálta magát, de végül a kenyérsütésben látta meg a lehetőséget. A saját üzletben, ahol a maga ura maradhat, és a tésztákkal foglalkozhat.
Még érdemes fejlődni, de tök jó az irány, én meg örülök, hogy bővül a kézműves pékségek köre.
Kiskovász
1065 Nagymező u. 36.