Nemrég egy érdekes előadás-kísérletet láttam. Orvosok álltak ki a színpadra, és mondták el néhány percben szakmájuk, munkájuk velejét. Egy aneszteziológus elmesélte egy átlagos, mindenki számára láthatatlan napját, egy sterilizációs szakasszisztens elmondta, hogyan kell kezet mosni, egy proktológus pedig a székletürítési trendekről beszélt.

Mindezt profin, lazán, érdekesen.

A Róbert Károly Magánkórház szervezte tizedik születésnapja alkalmából ezt a műsort, amire meghívtak jónéhány partnert, és a MOM Kulturális Központban gyakorlatilag tartottak egy TEDx-es rendezvényt. Ugyanazok készítették fel a kórház előadóit, akik a magyar TEDx-es előadókat is kezelésbe veszik, az előadások is ugyanolyan feszesek, rövidek és tömörek voltak, még a vörös X is ott állt a háttérben. Amit lehetett értelmezni 10-ként is, a születésnapra rímelve.

A Róbert Károly kórház nevével egyre többször találkozunk, ahogy egyre inkább magánrendelésekre, magánkórházakba járunk az állami egészségügy helyett. Eleinte főleg meddő párok körében volt ismert, vagy épp jó körülmények között szülni vágyóknak számított egy biztos pontnak, ma már egy városi kórház szokásos széles palettájában kínálnak orvosi ellátást. Piacvezető magánkórház lett, mind a kínált szolgáltatások spektruma, mind az árbevétel tekintetében.

Mekkora az esélye annak, hogy egy fiatal, veszteséges magánkórház Angyalföldön eredményessé váljon? Így indult az előadássorozat, elsőként Lantos Gabriella, a kórház operatív igazgatója beszélt a fenti kérdésről, amire csak az egyik válasz evidens. Ugyanis akármennyire is logikusnak tűnik, hogy a magyar egészségügy egyre süllyedő mocsara mellett egy korrekt magánkórház magához terelje az ügyfeleket, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ugyanis egy eleinte masszívan veszteséges magánkórháznak kellett magához csábítania orvosokat abból a süllyedő mocsárból, úgy, hogy az intézmény jövője nemhogy nem volt biztosítva, de még a magánkórház fogalma sem volt annyira evidens, mint most. Gabriella lehetetlen helyzetben érkezett a kórház vezetői pozíciójába, hiszen sem tőke, sem sok szakember nem volt, sőt az infrastruktúra sem állt készen egy ilyen profi kórházi ellátásra. Ő azonban az akadályokra lehetőségként nézett: ha egyszer bevett szokás, hogy a kórház orvosa munkaidő után a kórház versenytársaként saját otthonában fogadja a betegeit, akkor ez lehetőség volt arra, hogy ehelyett egy korrekt megállapodást állítsanak be. Az orvos olyan feltételeket kap itt, hogy ne kelljen azon gondolkoznia, hogyan játssza ki okosban a maradék idejét. A korrekt és átlátható, tiszta működés nemcsak egy szlogen lett, de ez adta a lehetőséget a tisztulásra.

Szó esett a meddőségről és a születésről is. Kiderült, hogy míg korábban a kórházba érkező meddő párok 15 százaléka volt 40 feletti, ma már a fele az. És kiderült az is, hogy először a férfiak lesznek feleslegesek: a mesterséges - egyéb testi sejtből előállított - hímivarsejteket és petesejteket célzó kísérletek egyre jobb eredményeket mutatnak fel. Persze ez a dizájnerbébik korát vetíti elő, a mesterségesen kiválasztott tulajdonságokat, a tökéletes és egyforma embereket, ami rémisztő lehet.

Nem időztünk sokat a jövőben, épp elég a gond a jelenben is. Dr. Fülöp István, a kórház meddőségi specialista főorvosa arról beszélt, hogy ma már a betegeknek vannak elvárásai, amiknek az orvosok szeretnének megfelelni (tudom, teljesen sci-fi, hogy a mai Magyarországon ilyen problémával foglalkozik egy kórház, még ha magán is, de próbáljuk elképzelni, hogy így van). Igény lenne rá, hogy komplexen kezeljék a betegséget, ne szakorvosok külön-külön diagnosztizáljanak, egyetlen területre fókuszálva, nem felismerve a nagyobb képet - amit a háziorvosnak kellene, ami legtöbbször szintén sci-fi -, de mondom a rossz hírt:

belátható időn belül ilyenfajta orvoslásra kicsi az esély Magyarországon.

Dr.Willner Péter sebész-főorvost, aki a szarról tartott egy laza negyed órás előadást, csak amolyan budapesti Dr. House-ként mutatták be. Először azt hittem, ő a Nagy Diagnoszta, aztán kiderült, hogy igen, de inkább a modorára értették a filmes utalást. Nem mintha az előadásán ez látszott volna, viszont állítólag a beteg előtt sem nagyon hagyja, hogy bent rekedjen, ami kikívánkozik, ez pedig egy proktológusnál szuper ajánlólevél. Elmondta, hogy amikor székrekedés esetén a gyógyszerésztől kérdezzük meg, mit ajánl, akkor abban a beszélgetésben két ember van, akinek fogalma sincs, mi a bajunk: mi és a gyógyszerész.

Dr. Jósa Valéria fül-orr-gégész szakorvos is megdöbbentett, amikor az egyszerű orrátmosás fantasztikus hatásairól tartott előadást, aminek következtében a szteroidos inhalációt is abbahagyhatták az asztmás kislánynál. Amikor ráébredt, ez a felismerés őt is meglepte. Kiderült, hogy ami 1. olcsó és 2. egyszerű, az nem mindig rossz. Az orvoslásban több ilyen eset is van, ami ezen az estén ki is derült.

Az alapos kézmosás életeket ment. Az orrátmosás rendbehozza a durvább betegségeket is. Az aranyóra - a szülés utáni baba-mama kontaktus, amire ebben a kórházban itt nagyon figyelnek - segít türelmesebb, jobb anyák, ezáltal boldogabb gyerekkor kialakításában.

Nagyon érdekes volt látni, hogy miközben a magyar egészségügy évtizedek óta leszállópályán zuhan, közben orvosok ugyanezen a piacon TED-hez hasonló konferenciát tartanak, a legújabb kutatások foglalkoztatják őket, és az a céljuk hogy olyan kórházat üzemeltessenek, amire azt mondhatjuk: na végre.

Disclaimer: a posztíró gyermeke a Róbert Károly kórházban született, és egyébként is rendszeres páciens az intézményben, bár nyilván szeretne kevesebbszer orvoshoz járni, de ez nem ide tartozik.