Budapesten olyan sok hivalkodó épület található, annyi bank, biztosítótársaság és vállalkozó kívánta felhívni a figyelmet a vagyonára impozáns homlokzatokkal a századforduló környékén, hatalmas kupolákkal és korintoszi oszlopfőkkel, hogy üde kivételnek számít, ha egy gyönyörű villa történetesen elbújik.
És akad ilyen is. A Schiffer-villa a legjobb példa erre.
Mert nézzétek, mit láttok az utcafronton:
A Munkácsy Mihály utcában, a Hősök terétől egy utcányira ez a fajta zárkózottság nagyon meglepő. Hiszen nem is látni a homlokzatot, és ha bemegyünk a sorompóval védett bejáraton (nyugodtan bemehetünk, mindjárt mondom, miért), akkor sem esik le az állunk. Legalábbis nem a hagyományos értelemben: az épületen semmiféle díszítés nincs, szinte puritán.
Ági, az Egy nap a városban túravezetője így fogalmaz a kontraszttal kapcsolatban:
Az Andrássy út elején is szépen sorakoznak a paloták, sokukról azonban már kívülről látszik, hogy belül milyen csodákat rejtenek. De ez nem is meglepő: az volt az - egyik - előírás, hogy a teljes építési költség 20 százalékát a homlokzat díszítésére kell költeni. Szegény amerikai turisták végig "ugatják" a túrát, wow, wow, vau-vau ��
A másik furcsaság a bejárat.
Még ma is szokás, hogy a drága épületeknél a bejárat kellő díszítéssel, de legalábbis nagyvonalú méretekkel, a tulajdonosának egóját kenegetve fogadja a ház urát, hogy az minden nap olyan érzéssel térjen haza, hogy hiába tartották őt aznap egész pontosan tizenhárman szar embernek, a betonstabil, biztos alapokon nyugvó otthona mégiscsak úgy tiszteli őt, ahogyan reggel elment.
Ehhez képest a Schiffer-villa bejárata annyira mellékes, annyira összezsugorodott, hogy az ember behúzza a nyakát, amikor belép.
Összemegy, jelentéktelen kis ponttá, elnézést kér, hogy létezik, aztán kinyitja az első, majd a második ajtót, és elé tárul ez.
Elképzelhetetlen a kontraszt, ebben a hatalmas előtérben ugyanis rögtön egy márvány kút látványával indít a lépcsőn feltipegő vendég (meg egy fehér carrarai márvány virágmedencével, mindkettő Fémes Beck Vilmos alkotása), balra egészen a két szint magasságáig akkora Kernstok Károly ólomüveg ablak, hogy a bazilikák elszégyellik magukat. Szemben egy falépcső, gazdagon díszítve, hatalmas fa-üveg ajtók, gazdagon díszítve, Zsolnay-kerámia mindenfelé, aprólékos díszek még a szellőzőrácsok rácsain is. Gazdagon díszítve, szecessziós értelemben, szecessziós szimbólumokkal.
Ja igen, légfűtésesnek épült a ház, még étellift is épült, amik 1910-1912-ben, a ház építésekor nagyon korszerűnek számítottak.
Schiffer korának egyik leggazdagabb embere volt, a villa falán felesége és négy lánya festményére Rippl-Rónai József aláírása került. A NAV honlapján ezt olvashatjuk:
A villát Schiffer Miksa vasútmérnök, gazdag vállalkozó és mecénás építtette családjának. Kívánsága az volt, hogy olyan otthon épüljön, amelyben minden mindennel harmonizál. Vágó József tervei alapján (épült), aki korának egyik legjelentősebb építésze volt. Nevéhez olyan épületek tervezései kapcsolódnak, mint a Gutenberg-ház, a Gresham-palota, vagy az Árkád Bazár. A Schiffer-villa Vágó egyik legfontosabb műve...
És nem, nem azért olvastuk ezt a NAV honlapján, mert árverezik a villát, adótartozás miatt. Hanem azért, mert ez az épület rejti a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeumot.
Még egyszer: Adózástörténeti Múzeum.
Érdemes körülnézni, meg egyúttal megtekinteni az adózás történetét (ha ez is érdekel minket), előzetes időpont-egyeztetéssel mindkettő abszolválható, a muzeum@nav.gov.hu email-címen. De a gyakorlatban ez azt jelenti - mivel elég kevese látogatják az eleve eldugott épületet -, hogy ha odamész, és a portásnak szólsz, jó eséllyel felszól az ott várakozó idegenvezetőnek, aki körbevezet.
update: Most szombaton, a Kulturális Örökség Napjai keretében vezetett épületbejárás is lesz, ahogy Zsuzsa erre felhívta a figyelmünket (köszi). Nézzetek körül még a rendezvény programjai között, egy rakás helyre bejuthattok, ahová egyébként nehezen.