Öt éve írtam a blogon a Fiumei úti sírkertről, ideális ősziséta-állomásként. Ugyanis annak ellenére közparknak tekinthető ez a hely, hogy eredetileg a halottak elhelyezésére, és a róluk való megemlékezésre szánták. A Fiumei úti sírkert ugyanis e funkció mellett nemcsak egy árnyas, hatalmas park, de a számtalan íróval, tudóssal, színésszel együtt egy pantheon-látogatási élményt is nyújt.

Szeretek itt sétálni, na.

A sírkert megismerése azonban ezidáig nehézségekbe ütközött. Volt ugyan egy ősi térkép, meg holmi segítséget is kérhettünk a bejáratnál, de igazából magunkra voltunk utalva a felderítésben. Gyorsan rövidre is zárom:

Többé ez nincs így!

A bejáratnál már kapható 900 forintért egy minőségi lapokra nyomott, 48 oldalas füzet, a Több mint temető, ami pontosan az, amire ennek a helynek szüksége volt. Úgy mutatja be a temetőt, mintha tényleg egy fontos hely lenne, ahol tényleg a nemzetünk legnagyobbjait rejtik a sírok. Úgyhogy joggal mondhatjuk: miért nem volt eddig egy ilyen a kezünkben?

A sírkert rövid - tényleg rövid, és jól tagolt - történetét követően összehasonlítjuk azt más nagy temetőkkel, ezután pedig a legnagyobb mauzóleumok sztoriját olvashatjuk. Eddig még semmi különös, a lényeg ez után jön. Mondjuk a Temető számokban rész.

A sírhellyel rendelkező (halott) miniszterelnökeink hány százaléka található meg itt? Hány kilométer hosszúak az utak a temető területén? Hány madárfajnak ad otthont a temető? (30, 23, 40)

Olvashatunk igazán nagyszabású temetésekről, vagy épp a Jókai köröndről, ahol Jókai mellett Blaha Lujza, Ady Endre és a Malosik család látogatható (a könyv nem írja, de itt van egyébként a Haggenmacher család egy része is, ők a sörgyárosok, akik a fél Andrássy utat birtokolták, amíg el nem államosították tőlük. A másik felük az Aréna Plaza felöli kerítésnél omladozik).

A könyv csúcspontja azonban a gasztroséta: olyan halottakat idéz meg a kiadvány, akiknek a magyar konyha köszönhet fontos elemeket. Kugler, Unicum, Stühmer, zserbó, és így tovább. A gasztroállomásokat egy térképen is láthatjuk.

A kiadványt valószínűleg annak köszönhetjük, hogy tavaly az egész temető a Nemzeti Örökség Intézetéhez került. Nekik köszönhető az is, hogy az Emlékhelyek Napján, nemrég, a Nemzeti Filharmonikusok a kórussal kiegészülve egy 30 perces koncertet adtak, miközben Magyarország legnagyobb funerális építményére, a Kossuth-mauzóleumra élőben animációt vetítettek. Patrtihely volt a Fiumei, a maga módján.

A sírkert tehát nem egy magára hagyott, _fenntartott_ hely, amit csak néhány elvetemültnek érdemes hirtelen ötlettől vezérelve látogatnia, hanem egy lazán, lexikon nélkül is megismerhető látványosság. Csaba nemsokára ellátogat ide, és a kiadvány szellemiségében megpróbálja megtapasztalni azt, amiről én itt csak a számat téptem.