English

Egy nap a városban

Verssel fizettem a kávémért, amit egy költő hozott az asztalokhoz

szucsadam 2017 március 23.

A költészet világnapja számomra ugyanolyannak tűnt elsőre, mint bármelyik más világnap. Attól, hogy szép nevet kapott, mégiscsak egy kedd. Teljesen véletlenül azonban erre a napra időzítettem az éppen próbaüzemen működő Magvető kávézó látogatását, és kiderült, hogy jobb napot nem is választhattam volna.

A világnap szelleme utolért. Mindjárt elmondom, miért.

A Dohány utcában járunk, a Síp és a Nagy Diófa közötti szakaszon. Ezt az utcarészletet nyugodtan nevezhetnénk a könyvesboltok birodalmának, hiszen egy alig száz méteres szakaszon van itt egy nagy Libri (gazdasági bejárata) egy Bookline átvevő pont hátsó traktusa, egy Fókusz könyváruház, egy Líra és Lant központi raktár. Annyira minden a könyvekről szól itt, hogy ha bekukkantasz egy nyitva hagyott ablakon, ott is könyvraktárat látsz.

Itt nyitott meg nemrég a Magvető Kiadó kávézója, a Magvető Café, ami annyira ráérzett valamire, hogy szerintem egycsapásra a város kötelező célpontjai között találja magát. Ugyanis hiába telt el száz év, Budapesten még mindig szorosan összefügg egymással az írott szó és a kávé, ahogy összefüggött ez a nyugatosok idején az egész városban, amikor az összes irodalmi nagyságunk ötméteres belmagasság alatt, márványlapos asztaloknál körmölt, vitatkozott, hülyült és itta a feketét.

A Magvető Café tele volt. Még a lépcsőkön is ültek, még a hátsó folyosón is, ami egyébként a szomszédos könyvesboltba vezet, és ahol az asztalok inkább tűnnek egy dolgozók számára fenntartott pihenőnek. Az asztaloknál 14 és 60 év között mindenféle korosztály EGYMÁSSAL beszélget, anyukát kísértek el kamasz fiai, és így tovább. A pult mögött és az asztalok felé sietve a személyzet nem tűnik személyzetnek. Oké, nem ritka, hogy a bölcsészek végül pultosként kénytelenek elhelyezkedni, de ez itt nem tűnt kényszernek: a Magvető kávézójában tényleg úgy látszott, hogy a tejet gőzölő bármelyik embernek van legalább három ki nem adott regénye.

“Elnézést, hogy ezt mondom, de olyan különös a személyzet itt. Például te is, nem tűntök pultosoknak, inkább irodalmároknak” - próbálkozom a hölgynél, aki a süteményeket kínálta nekem még korábban. Mosolyog. “Akik az asztalokhoz viszik ki a kávét, tényleg írók és költők. A költészet világnapja alkalmából besegítenek”.

És tényleg. Egyenesen börleszkbe illik, ahogy az egyikük sehogy sem találta az asztalokat, tétován nézegetett körbe, hogy kinek lesz a kapucsínó és a dupla eszpresszó. Aztán, miután valaki kiált helyette egyet, és a célszemélyek jelentkeznek, a következő rendeléssel ugyanez. Aztán megint a következővel. Költő, Závada Péter.

A kínálat: semmi különös. A kávé tűrhető, a kekszek, a piték közül a csokis jó, a citromos nem annyira, van még tart, répatorta, hasonlók. Nagyon nem kell elájulni, de nem is ezért járunk majd ide, hanem a hangulatos berendezés, és az OSB lapokból emelt könyves dobogó miatt, ami játszótérré változtatja a helyet.

Az asztaloknál egy rakás lap, amin a Julius Meinl kínálja fel, hogy ebben a kávézóban is verssel fizethetsz a kávédért. Sajnos, ez csak március 21-re volt érvényes.

dsc02141_1.JPG

Egy rakás másik hely is részt vett az akcióban, ami egyébként zseniális. És ott körmöl egy rakás ember, görnyed gondolkozva a papír fölött, és írja akár a saját versét, amit eddig senkinek nem mutatott meg, és most felajánlja a jogokat a szabad felhasználásra. Nem az ingyenkávé miatt, persze az is jópofa. Hanem mert a felhívás megmozgatta az embereket, akik arctalan tömegeknek mutathatják meg a versüket akár anonim módon, vagy egymás asztalon felejtett verseit is olvasgathatják. Mint ahogy velem is megtörtént, és kamaszkorom utolsó nagy művén, a “Büdös van, és fázom”-on is elnevetgélt az utánunk következő csapat.

Nem tudom, mi lesz a versek sorsa. Nem tudom, mi lesz a Büdös van, és fázommal, hogy végre elfoglalja-e méltó helyét a világirodalomban egy Julius Meinl-es piros borítós kötetben, de nem is számít. Olyan ez, mint spermabankba menni: te a magot elszórtad, aztán hogy hol hajt ki, már nem a te kompetenciád.

Magvető, értitek. 

Hehe.

Magvető Café
Cím: 1074 Budapest, Dohány u. 13.
Nyitva: H 15:00 - 22:00, K-Szo 08:00- 22:00, V 08:00 - 15:00

 

süti beállítások módosítása