Mindenki ismeri a plázák éttermeit - a tragikustól a katasztrofálisig terjednek a fogások. Mész a reggel lesütött, eleve pocsék, de egész nap infralámpa alatt tovább pocsékolódó kaják előtt és egyszerűen nem érted, hogyan lehet ezeket megenni. Én néhány évvel ezelőttig újra és újra megpróbáltam, de az ételek többsége E-HE-TET-LEN.

Annyira rosszak ezek a sütödék, hogy a gyorséttermek számítanak a legtöbb helyen a végső menedéknek: egy meki vagy Burger King is értelmezhetőbb minőséget kínál náluk, pedig hát ezek sem a gasztronómiai forradalom letéteményesei. Biztos akadnak kivételek (a Westendben is vannak tűrhető helyek, bár igaz, az emeleteken) de a kiindulási alap ez.

Éppen ezért volt olyan megdöbbentő a Séf Asztala felbukkanása a Westendben: az étterem mögött Wolf András áll, aki a New York kávéház és a Salon étterem séfje (vagy az volt), szóval kemény játékos és pont az volt a célja, hogy megdöbbentsen minket.

Nem is: inkább hogy lerombolja azt a mítoszt, hogy a plázás kaja szükségszerűen szar.

Szóval fogta magát, kitalált egy egyszerű menüt és nyitott egy éttermet a Westendben és ezzel elhozta a Kánaánt.

Oké, nyilván túlzok, de amikor toltuk a jobbnál jobb kajákat tegnap egy mozi előtt és után, egészen valószerűtlenül jól éreztem magam. Eddig mindig az volt a kérdés, hogy hova van még erőnk elvonszolni magunkat, miután megnéztünk egy kétórás filmet, mert a Westendben nyilván nem eszünk. Most meg csak mozgólépcsőztünk két emeletet és betyárosan jó kaját ettünk.

Előtte: rántott borjú

Utána: kolbászok

A kettő közt: egy nagyon jó film a McDonald's felemelkedéséről (haha).

A menü egyébként egyszerű, így néz ki:

Választasz húst, aztán prézlit, aztán szószt, aztán köretet. Kolbásznál ugyanez, csak kolbásszal, prézli nélkül.

És mindegyik fogás a sztratoszférában helyezkedik el a szokásos plázás felhozatalhoz képest, de nem, ezzel még semmit sem mondtam: mindegyik ott van a budapesti élmezőnyben.

A rántott hús bundája az egyik legjobb volt, amit Magyarországon ettem, a hús benne meg egész  tökéletes: puha, szaftos, általában Bécsig mész az ilyenért, de még ott sem játszanak olyan ügyesen a köretekkel, mint itt.

A kolbászok szintén magasan a mezőny átlaga fölött vannak, ha muszáj belekötnöm, talán csak annyit, hogy ezekkel azért nem laksz jól, és a kenyerek helyütt keményebbek a pirítás miatt, mint az kívánatos lenne.

Ja, és van desszert is, nudli, ez is jó, de azért a kolbászok és a rántott húsok miatt érdemes benézni a Séf Asztalához.

Az árak nem alacsonyak, de kibírhatók: a rántott csirkét kábé 20 százalékkal kapod drágábban, mint a hasonló alapanyagból, hasonló méretben dolgozó szomszédos helyekben, ami még csak nagyjából sem fejezi ki a minőségi különbséget, ezért az ételért konkrétan 5-6-szoros ár is indokolt lenne (illetve inkább a szomszédosokért az ötöd-hatod ár). Persze ha sertést vagy pláne borjút kérsz, elkezd felmenni az ár, két főre jól lakósan érdemes kb. 7 ezerrel számolni, de ha elvonatkoztatsz attól, hogy ezt az összeget egy plázában fizeted ki, az ár tökéletesen rendben van, sőt.

A Séf Asztala
Westend, kajaszint
H-V: 10-21