A Múzeum körúton elsétáltam mellette párszor, mire feltűnt, hogy a sarkon nyílt ruhaüzlet valójában nem is ruhaüzlet. Erre úgy jöttem rá, hogy miközben szórakozottan olvasgatva magamnak a körülöttem található feliratokat, az üvegre írt karaktereket is eldúdoltam a fejemben, minden további kiértékelés nélkül.
Valami mégsem stimmelt. Ezek a szavak jöttek a számra:
Póló, koktél, bajusz, sör, pomádé, bor, hátizsák.
Aztán meg: Szendvics, kávé, deszka, tapas.
Mivan? Megálltam, visszaléptem. Tényleg ez volt ott. Az üzlet kínálata mindenféle deszkás és számomra elsőre ahhoz hasonló ruhából, sapkából, meg persze deszkából állt, de a helyiség közepén ott éktelenkedett - kissé váratlanul - négy óriási borbélyszék, tükrökkel. Egy üvegfal mögött, hátul pedig egy szakács sütött-főzött serényen, vendégek várták a kajájukat. Egy üzlet, ahol ruhát veszel, megnyírják a szakállad, és meg is kajálsz? Ez a hipsztermennyország!
Az első, határozott lépés után megtorpantam: én nem vagyok hipszter. Az egy dolog, hogy nem tudok innen ruhát választani, de kissé túlsúlyos lettem így karácsony utánra, szinte teljesen kopasz vagyok, szakáll helyett pedig jóindulattal is legfeljebb sörtének nevezhető, álmos valami nőtt ki az arcomból, ollóval neki se lehet állni. Borotvával meg minek.
Így aztán kerültem egyet hátrafelé, a Magyar utca felől hatoltam be, ahol a kaját adják. Innen is át lehet menni a boltba, gondoltam, de az már nem egy célirányos behatolás lesz, csak egy laza ténfergés.
A bisztró nagyon hangulatos. Építőipari alapanyagokat gazdagon felhasználtak, zsaludeszkákból készített asztalok, szádfal plafon, de most ezek a karcos, elnagyolt dizájnok mennek. A konyhában egy darab szakács, az asztalokhoz egy darab felszolgáló megy ki, így a három fogásos ebédünket egy és negyed óra alatt sikerült elkölteni. De ez nem az a hely, ahol sietsz: amíg vársz a borbélyra, eszel, amíg válogatsz a deszkák között, vársz a kajára, és így tovább, különféle kombinációban.
A kaják egyébként egész jók. Országokra bontottak az ételek, így a zászlókra pillantva rögtön látod, hol vannak az olaszos, a spanyolos, a franciás vagy a magyaros fogások, épp mihez van kedved. A csirke ízletes és jól elkészített, a ratatouille-ban a zöldségek roppannak, nincs túlgondolva, nem hihetetlen a minőség, csak jó. Épp annyira jó, hogy ha egyébként is ide jössz valamiért, itt is maradj kajálni. Az adagokról mindenesetre érdemes előzetesen érdeklődni, mert nem biztos, hogy minden főétel ugyanannyira laktató. Mármint porcióilag. Ebédmenü nincs. Tavaly volt, idén már nincs.
Tetszett, és a helyet is jól kifejezi a szóda. Egyrészt az, hogy egyáltalán lehet kérni, mert ezt a durva buborékos italt nem sok helyen adják, pedig mennyivel jobb inni, mint a szénsavas ásványvizet. Másrészt itt gyanúm szerint bodzát áztathattak benne, mert egy leheletnyit bodzaíze volt a decinként egy ötvenesért mért, minimumáron adott italnak. Bár ha jól meggondolom, nincs az a kimondott bodzaszezon, így valami tartósított megoldásra gyanakszom.
Az üzletrészben is végignéztem, de a figyelmemet inkább az apró részletek kötötték le. A kirakatban látható díszmotor. A hatalmas bőrkanapék mellé kitett dísz-Marshall-erősítőláda. És persze az iszonyú jól kinéző borbély-részleg. A borbély egy olyan szakma, ami teljesen váratlanul éli a reneszánszát Budapesten: én legalábbis nem láttam előre, hogy felbukkan az a szőrzetére nagyon igényes réteg, akiknek a tetovált hipszter szakemberek beretvája kifejezetten vonzó lehetőség.
Először azt hittem, hogy a Rehab Budapestben rá fogok jönni, melyik a főtevékenység, és mi az, amit csak úgy mellékesen művelnek. De nem tudtam kitalálni, valószínűleg azért, mert nem is lehet: minden egyformán hangsúlyos, az üzlet láthatóan határozott koncepcióval árul egy rakás terméket, a borbélyok öt széken dolgoznak, hatalmas tükrökkel, a bisztró egész jó minőséget ad. Fura hely, de tetszik.
Rehab Budapest
Cím: 1053 Budapest, Múzeum körút 13.
Nyitva: H-Szo 08:00 - 22:00, V 08:00 - 19:00