Nemrég kitaláltuk, hogy elmegyünk három napra pihenni egy hotelbe, ahol a magunk elé meredésen, bambuláson és lassú nyálcsorgatáson kívül legfeljebb enni terveztünk: elég húzós volt az elmúlt néhány hónap és a következők is annak ígérkeznek, a kettő közt gondoltuk szusszanunk egyet. Ilyenkor…

Néhány héttel ezelőtt, miután felálltam az asztaltól az egyik külvárosi magyaros étteremben, elhatároztam, hogy a Karcsikám-sorozatot ezennel bezárom. Nem is jó szó, inkább pihentetem, félreteszem, kegyes hazugsággal, hogy talán majd még nekiállok a tesztelésnek. De a helyzet az, hogy valószínűleg…

2011-ben, vagy öt éve írtam egy meglepő élményemről: 300 forintért vásároltam egy DVD-t az egyik hiperben, otthon megnéztem, és teljesen maga alá gyűrt a film. Ez volt a Synecdoche, New York, magyarul a Kis-nagy világ, Charlie Kaufman legfontosabb műve. Ritkán írunk filmekről a blogon, ezért…

Tavaly nyáron sétáltam a Kálvin téren, amikor láttam, hogy a régi Vörösmarty mozi épületében emberek mozognak. Bekukucskáltam, mire ajtót nyitott nekem Kárász Róbert, aki rejtélyesen felhívta a figyelmemet a Fogadj Örökbe egy Macit alapítvány munkájára, majd eltűnt a benti félhomályban. Később…