Ahogy az Erzsébet hídról felkanyarodunk a Hegyalja útra, az emelkedő végén balra jobbra találjuk a Czakó utcát. A sarkon egy olyan épülettel, ami a régi tabáni hangulatba repít minket, amikor a Naphegy és a Várhegy közötti völgyet sűrűn tarkították az egy- és kétszintes házak, egymástól tíz lépésre csábították a kirándulókat a kocsmák és a mulatóhelyek. 

Ez a világ úgy eltűnt, mintha sosem lett volna. Szerb Antal így ír erről:

Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében, megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint únottan csapkodják a Gellérthegy lábát. A középen, mint árvízbõl szomorú maradvány, emelkedik a fehér-sas-téri Polgári iskola. Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszíntesek voltak és a közepükön a szederfa mellett mosóteknõ állt. Leve hivogatólag csorgott végig az utca közepén, mély csatornákat vájva a szabálytalan macskafejek közt.

Minden második ház nagyhírû régi vendéglő volt, srammlizenével. Itt állt, kérem, a Mélypince, a Poldi bácsié, ötszázéves pinceboltozatával, ahol egykor török urak örömtanyát tartottak fenn, közköltségen. Itt volt a fürjmadár a falon, Vahot Imre kezeírása mellett, és Krúdy Gyula mámoros, megszentelt emlékezete. A Tabánt bármikor meglátogathatta, télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig egyetlen, az ember mindig most kezdõdõ szerelmek derengését görgette végig lejtõs utcáin, olyan szerelmekét, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni, az ágyban, amikor még sötét van és akkor nincs fürdõ és borotva, ami lemosná az ember lelkérõl azt az édes és álmosító gyantát, ami a szerelem. Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság.

A bohém Tabán utolsó megmaradt épülete ez a ház: az 1780 körül épült egykori vincellérház. A Naphegy a 18. században - meg mondjuk nagyjából Jézus Krisztus születésekor is -, szőlővel borított terület volt. A Tabán lakói innen szüretelték a szőlőt, préselték a bornak való mustot, ami többek között ebbe az épületbe került. Mára a Tabán a zöldövezet - miután a harmincas években ledózerolták egy soha meg nem épült, új városrész építésének reményében -, és a Naphegy a sűrűn lakott rész. Pont fordítva.

2014-ben a sarki épület még így nézett ki:

Így a harmincas évek előtt, a képregényrajzoló-grafikus Zórád Ernő festményén:

Ma, a Czakó Kert megnyitása után egészen máshogy fest az épület:

Az egykori pajtát a Czakó és a Tigris utca felé is megnyitották, berendezték, és egy igazán különleges atmoszférát teremtettek a tulajdonosok. Akik kilétére erős találgatásokat tehetünk, ha megnézzük, milyen székekkel pakolták tele a területet.

Így van, ez ugyanolyan szék, mint amit a betiltott Gerlóczy Kávéház teraszán láttunk régen, és amin a könyünk borítóján mi is ülünk Csabával. Hogy a székek hogyan tűntek el a város legpárizsiasabb teréről, itt írtunk több poszton keresztül.

Ja, és itt van Jaquette, a kanári, aki korábban a Kamermayer teret boldogította az énekével:

A ház újkori története egyébként nagyon romantikus. Itt lakott ugyanis Rozi és egykori férje, akik annak ellenére éltek egy épületben, hogy egyébként már rég elváltak. A férj a pajta felőli épületben lakott, Rozi a Hegyalja út felől. De egyébként jól megvoltak, szerették egymást, barátként, amennyire csak a válás után ez fizikailag lehetséges. Amikor az épület egy részét eladták a Czakó Kert tulajdonosainak, ismét egymás mellé költöztek, mígnem a férfi nemrég meghalt. Így az épületben, az udvar déli felében ma is ott él Rozi, immár egyedül, és nagyon élvezi, hogy a romos, elhagyatott udvar így megszépült, és hogy az egykori lakóépületben ma csúcscukrászat, fagylaltműhely és egy egyszerűbb konyha is működik.

Egyelőre a Czakó Kert egyfajta soft opening üzemmódban zakatol: egyre hosszabb nyitva tartási időkkel jelentkeznek, de napközben nem számíthatnak tömegekre, hiszen az asztalok nagy része még nincs árnyékban - a szőlőlugas felfuttatása a pergolákra ugyanis jelenleg is folyamatban van. Amikor ott jártam, csak sütemény és fagylalt volt kapható, mindezek T. Nagy Tamás szakmai irányítása alatt, az alapanyagok árán nem spórolva. A csokoládé például minden sütiben Valrhona, ezt a minőséget pedig itthon elég kevés helyen engedhetik meg maguknak. Mára már beindult a tapasok, szendvicsek, egyszerűbb fogások készítése is, meg persze egy csomó italt is kapni, a borospincét pedig tervezik megtölteni mindenféle jóféle palackkal.

A fagyik is kiválóak, a gyümölcsfagyik eszméletlenül gyümölcsösek, és alig édesek, a vaníliában feketéllik a valódi, jó minőségű vanília. De itt nem a kézművesség az elsődleges jelszó, a műhelyben az állandó minőség is nagyon fontos, így például nem ők dolgozzák fel a gyümölcsöt, hanem Franciaországból hozzák be, jó minőségű gyümölcspaszta formájában. A fagyi tömör, nincs fellazítva semmilyen adalékanyaggal vagy levegővel, 250 forintért főleg kiváló cucc.

Ha több árnyék lesz itt, szuper helyszín lehet családoknak a kétoldalról nyitott, szellős tér, ami egy különös, népies, laza passzázsként funkcionál, és ami ráadásul megtartott egy rakás érdekes emléket a történelméből. Egyrészt maga az itt termő szőlő is visszaringat az egykori tabáni látképbe, a filoxéra előtti budai bortermelés korába, amott egy hatalmas kapupánt fekszik a lugasban egy darab kőbe fúrva, az északi falon pedig egy az átépítés során felbukkant, befalazott, 1700-as évekbeli kapumaradványt is megpróbálnak minél tovább megőrizni (bár a lenolajban áztatás ellenére rohad szét a fa). Ugyanezt az ácsolt struktúrát találjuk meg a Czakó Kert új, bejárati tolókapujának deszkáiban is - ennyire próbáltak hűek maradni az épület múltjához.

A kínálat egyre bővül, a hétköznap este hattól, hétvégén déltől működő konyha lepényeit, palacsintáit, szendvicseit és tapasait egyelőre nem tudtam megkóstolni, csak a napokban indították el ezt a kínálatot. De a Czakó Kert épp olyan, mint a jó bor: már most is szép, és fogyasztásra alkalmas, de idővel egyre jobban beérik, és a környék alapértelmezett tavaszi-nyári-őszi helyszínévé válhat.

Czakó Kert
Cím: 1016 Budapest, Czakó utca 15.
Nyitva: H-P 14:00 - 22:00, Szo-V 10:00 - 22:00
Tel: +36 1 501 4002