A 1915 utáni években hatalmas felzúdulást váltott ki a személyszállító vállalkozók körében egy új jelenség. Utálatos volt: szakított az akkor sok-sok éve fennálló rendszerrel, és pimaszul helyet követelt magának a személyszállítás piacán. Sőt, lehetett látni, hogy néhány év múlva felemészti az akkor megszokott rendet, és mételyként terjed el egész Budapesten.

Ezek voltak a bérautók. A mai taxisok elődjei. A tiltakozók, akik évekig demonstráltak ellenük, a bérkocsisok, fiákeresek voltak. A konflisosok. Ma már nincs belőlük egy sem, képeken kell mutogatni, hogy tudjuk, miről van szó.

Képzeljük el, mi lett volna, ha a konflisosok nyernek? Ha ők is találnak fogást az épp a háborúval elfoglalt Ferenc Józsefnél vagy IV. Károlynál, akik fiákerellenőr-szuperhivatalt is előkészítenek, a bérkocsiknak pedig nem engedik a működést? Ha száz évvel ezelőtt ezt így intézik, gondoljátok, hogy még mindig lovak húzzák a bérkocsikat, és csak azzal tudunk eljutni a városban egyik pontból a másikba?

Tegnap déltől az Uber befejezte budapesti működését. Két évig volt itt, ezalatt megismertük, hogyan lehet utasszállítást 21. századi módon intézni, egy minket maximálisan kiszolgáló digitális infrastruktúrával megtámogatva. Persze, a történetnek volt mindenféle kaotikus mellékszála, szóba jött a nem kellően szabályozott adózás, és persze az uberesek is kitalálták a módját, hogyan ügyeskedhetnek a programmal, hogy végül többet kaszáljanak. Ez nem egy tündérmese volt, de mi, a felhasználók úgy éreztük, hogy jobban kiszolgálnak minket. Az, hogy térképen látod real time az autókat, a sofőröket, fizethetsz automatikusan, és ami a legfontosabb, hogy mindenki számára láthatóan értékelhetsz, emelhetsz ki egy jó szolgáltatót, vagy tüntethetsz el egy rosszat: ezek tették maivá a kezdeményezést. Közösségi alapokra helyezték, és ez az, ami minden területen történik ma a világban. Mindent közösségi alapokra helyeznek. Mindennek nyoma van.

Láthatunk ezután már különféle gyenge próbálkozásokat, a Főtaxi és a Budapest Taxi alkalmazás jó sok egycsillagos értékeléssel virít a store-ban. Pedig egy rossz app nemcsak a diszpécsernél rosszabb, de a semminél is, hiszen épp a kompetenciánkat rontja.

A "Mi értelme az ellen küzdeni, ami van?" című posztomban már leírtam, mennyire lehet hasznos a nálunk ebből a szempontból kompetensebbek betiltása ilyen esetben. A taxisok egyetlen lehetséges menekülőútja - a jelenlegi vasfegyelem-rendőrállam illúzióval szemben - az, hogy maguk is upgrade-elik a szolgáltatásukat, és tudnak olyat nyújtani, mint az Uber, 

csak még jobban.

Semmi értelme a munkánknak, ha valaki olcsóbban és jobban meg tudja azt csinálni. Akkor valami el van rontva. Ilyenkor, még ha átmenetileg fáj is, a szolgáltatók fejlesztenek, beruháznak, fúrnak-faragnak-kalapálnak, és beleöntenek pénzt az üzletükbe egészen addig, amíg újra nem piacképes a dolog.

A poszt elején bemutatott, száz évvel ezelőtti értelmetlen tiltakozás ma már távolinak tűnik. Nem az: a technológiák gyors változása, fejlődése lerövidítette a döntések utáni következmények ciklusidejét. Nem telik el tíz év, és a most vasárnapi döntés annyira múlt ezredinek fog tűnni, hogy fogjuk a fejünket: a mi elődeink tényleg ilyen rövidlátóak voltak?

De a mi elődeink addigra mi magunk leszünk.