Pár hete nyitott Újlipótvárosban egy kis palacsintázó. Itt:
Több szempontból is különleges a hely. Egyrészt antifenszi stílusban épült, olcsó berendezésekkel, gyerekek firkáival a falon, a marketingre szinte fittyet hányva, "a szomszéd megvendégel" életérzéssel. De ez nem valami vendéglátásban kezdő csapat hibája, hanem tudatos: Ágota korábban három évet lehúzott a Gozsdu udvarban, és elmesélése szerint már kábé börtönnek érezte. Elege lett a turistákból, a bulihely előtt sorban álló fiatalokról, meg az egész frissen mázolt minimalista fensziskedéstől. Úgyhogy palacsintázót nyitott, abban a városrészben, aminek elemzésére, hangulataira Csaba a könyvünkben egy egész fejezetet szentelt.
Annyit azért megengedtek maguknak, hogy nem "Friss palacsinta, kakaóval és barackízzel" elnevezést adták a helynek, hanem végül találtak egy menő nevet, a Züzüt. Csók István lányának ez volt a beceneve, tudta meg az internetről lapunk.
A hely különlegessége mindenképp a "fél kézzel ehető palacsinta" ötlete, amivel kapásból beemelték a desszertet a streetfood világába. Nemcsak formára, de képességeit tekintve is a gyrosra hasonlít így a cucc, hiszen egy pofán szétkenős előjáték során kell áthatolni a kezdeti feltéteken, ki kell érdemelni, hogy végül tényleg beleharaphass. De addigra már úgyis mindegy, mert az állatkertesek befogtak, mint elszabadult varacskos disznót.
Persze kérhetjük tányérban is.
Egyébként nem csak édes, sós palacsinták is akadnak bőven. Itt van mindjárt az étlapon nem látható, de az ebédmenüből megmaradt - és az ígéretük szerint nemsokára állandó versenyzőként is debütáló -, duplán hungarikumnak számító lecsós palacsinta, amit inkább tányéron adnak, hogy ne legyen egy perc alatt zsíros a kis mandzsettánk.
Egyébként a palacsintatészta jó, nem próbál újraértelmezni, a palacsintaságot haute cuisine magasságokba emelni, a világ másik feléről különleges minőségű malmokból származó biolisztekkel operálva felejthetetlent alkotni. Ez egy jó palacsinta, és kész. Jó lecsóval. Nem kisajnálva, hanem úgy emberesen: 40 centisek a palacsinták, és jól megrakják őket. Laktóz- és gluténmentes változatban is, bár ekkor már komoly mellékízzel számoljunk, csodát itt sem tudtak tenni (de a gluténérzékeny barátomnak ízlett).
A helyen kapható egyébként a Gyömbír, az új magyar kézműves üdítő, a Mahung biokocsmás Péter gyömbérsöre, amivel már több mint egy éve kísérletezik, hogy egy rakás alkoholmentes, gyümölccsel, fűszernövényekkel és zöldségekkel ízesített ízt kitaláljon. Ezeket kóstoltuk, nagyon jók.
A cucc egyébként annyira nem tartalmaz mesterséges színezéket, hogy egy idő után a színt adó gyümölcs simán leül az ital aljára:
További jó hír, hogy 5 gramm per 100 milliliter hozzáadott cukorral készül (plusz a gyümölcscukor, ami 0 és 3 gramm között van, alapanyagtól függően), így például a Coca Cola 11,7 grammjához képest kész fogyókúra a cucc.
A palacsinták ára 890 forint, ha hagyományos, tekert elrendezésben kérjük, akkor kettévágva 500 forintért is kaphatunk itt kaját. Van napi menü is, ami egy levesből és egy palacsintából áll, 990-ért. A Gyömbír 550 forint.
Ha tehát erre járunk, és palacsintát ennénk, érdemes benézni. A fogadtatás nagyon baráti, Ágota a dizájn helyett erre helyezi a hangsúlyt. A környékbeli lakók közül ottjártunkkor egy nénivel találkoztunk, aki minden nap meglátogatja a helyet, amióta megnyitott, és kér egy üres palacsintát. Ő így szereti, ezért neki így is lehet.
Züzü palacsintaállomás
Cím: 1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 41.
Nyitva: H-V 11:00 - 21:00
Disclaimer: A helyre szokás szerint bejelentés nélkül mentünk, és a kajáért fizettünk, mert mi ilyen srácok vagyunk.