Nem írtunk eddig a témáról, pedig kéne, mert mégiscsak egy Budapesttel foglalkozó blog vagyunk és mégiscsak a város egyik fontos, emblematikus részére vár akkora átalakítás, hogy a következő száz év adja a másikat.

A Liget projekt most minden szempontból a legfontosabb beruházás Budapesten, szóval valamit mondani kéne róla.

Főleg, hogy két, gyakorlatilag egymásnak teljesen ellentmondó állítás hangzik el vele kapcsolatban nap mint nap: a kormány és szimpatizánsai szerint nyilván ennél jobb nem is történhetne a Városligettel, míg a másik oldalon teljes az elkeseredés és az Apokalipszis-vízió. Nehezíti a véleményalkotást ebben a kérdésben, hogy viszonylag kevesen botanikai, építészeti és kulturális szakértők egyszerre, pedig ennek a sztorinak nagyon sok vetülete van, és hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján attól még, hogy valamire ígéretet kap egy szakmai csoport (a projekt végén még több lesz a fa!) egyáltalán nem biztos, hogy pont ez is fog történni (megvédjük a nyugdíjakat!).

Ezzel együtt is tök abszurd, hogy látszólag nincs átjárás a két oldal között, középen egy kilométeres lövésárok, a senki földje, amit teljes kormányzati felhatalmazással dolgozó végrehajtók és önmagukat fákhoz meg bokrokhoz kötöző aktivisták szegélyeznek.

Sajnos az az érv tényleg áll, hogy az ígéretnek sok értékük nincsen, szóval jelenleg bármiről csak elméleti szinten beszélhetünk. De beszélnünk kell ezekről a kérdésekről, mert a végrehajtás nem kétséges, ennél lényegesen vitatottabb és nagyobb katasztrófával fenyegető terveket is átnyomtak már komolyabb ellenállás nélkül, a Liget várhatóan pont úgy fog megépülni, ahogy épp akarják.

Lássuk akkor elméletben, hogy mit gondolok erről: elsülhet ez nagyon jól is.

Persze, ismerem az összes ellenérvet, van is, ami megállja a helyét, de nem mindegyikkel értek egyet. Azzal például nem tudok vitatkozni, hogy a zöldfelületek aránya nem csökkenhet egy ekkora közparkban, hiszen ha a mostani építkezés megnyesi egy kicsit a beton-fa-arányt, akkor a következő majd megint megteheti ezt, aztán száz év múlva nincs többé park. Ez nem lehet vita kérdése, itt elvekről beszélünk, a park parkjellegét meg kell tartani, azért hívják parknak.

Azzal viszont már nem tudok egyetérteni, hogy egy nagy ívű beruházás miatt ne lehetne néhány fát kivágni, ha helyettük ültetnek újakat, amik ugyan 5-10-15 évig nyilván csenevészek lesznek, az eredetiek nyomába se érnek majd, de húsz év múlva, és egy várost érdemes nagy távlatokban szemlélni, a növényzet regenerálódhat. És ha 2035-ben potenciálisan ugyanannyi, vagy több fa lesz a Ligetben, mint most, akkor vállalható lehet a kompromisszum, ami nélkül egyébként kábé semmi se lenne a város helyén, ha cserébe Budapest kap valami értéket.

És persze mindezek mellett is minimálisra kell szorítani a régi fák kivágását, amiben segíteni tudnak a mindenhol felbukkanó aktivisták, tényleg el kell ültetni az újakat, méghozzá nem is akármilyeneket, de a múlt héten nyilvánosságra hozott rehabilitációs tervek, hangsúlyozom, a tervek, ígéretesek.

A kétszáz éves parkra ráfért már némi update, tele volt őrületesen széles aszfaltutakkal, lebetonozott felületekkel, elhanyagolt, lepusztult részekkel. A Garten Studió nyertes pályázata azonban szépen kezelte ezeket a kérdéseket teljesen kitiltott autós forgalommal, elektromos midibuszokkal és trolikkal, eltolt mélygarázsbejárókkal, bringautakkal és bringaszervizekkel, tavakkal és mesterséges szigetekkel, rózsakertekkel, megóvott fákkal, sakkasztalokkal, normális játszóterekkel.

Ez a rész tehát elvileg nagyon rendben van.

És akkor ott a másik kérdés: mit gondoljunk az új épületekről, funkcióikban, elhelyezkedésükben, megjelenésükben.

Igazi tűzfészek, hozzányúlt, elégsz!

Essünk neki: kevés állami projekt hozott annyira izgalomba az elmúlt tíz-húsz évben, mint ez. Pontosítok: egy se.

Ha most végigmész a Városligeten, látsz egy rakás katasztrofális állapotú, megépítésük pillanatában is ronda, ötlettelen épületet, amik csak csökkentik a park értékét. Mindezek mellé tegyük oda, hogy Budapest építészete bár mutat rengeteg óvandó, csodálatos, egyedülálló értéket, azért erősen jellemző a historizmus, tehát hogy néhány száz évvel a világtrendeket mögött kullogva húztuk fel a saját ikonikus épületeinket. Őrült jól fest például a Bazilika, csak kábé négyszáz évvel azután készült el, hogy máshol ilyesmiket építettek.

Az elmúlt évtizedek meg igazán nyomorúságosak teltek, mert sem a historizáló, sem a kortárs építészet nem köpött ki sok említésre méltó házat magából.

Na most ehhez képest itt vannak ezek! Az Új Nemzeti Galéria:

A Magyar Zene háza:

A Néprajzi múzeum:

Ezek mind izgalmas, érdekes épületek, amik adnak valamit a városhoz, amik miatt érdemes lehet majd emlékezni erre az évtizedre ötven-száz év múlva. Nekem nagyon hiányzott már az ilyesmi Budapestről.

És akkor az elhelyezkedés: kell-e központi múzeumpark, vagy sem?

Nyilván a motivációk közt szerepel, hogy fel kell szabadítani épületeket a várban és a Parlament mellett, ami némi elemzés után aggodalomra is adhat okot.

De ha csak az építkezés tényét vesszük figyelembe, se nem nemzetközi előzmény nélküli, se nem végítéletszerű egy olyan park, ahol egy csomó múzeum van egy rakáson, rengeteg zölddel és szórakozási lehetőséggel tarkítva.

Sőt, akinek van családja, az elképzelni se tudna ennél jobbat: utazgatni a város különböző pontjai közt pont annyira tenne bonyolulttá egy múzeumtripet, hogy neki se vágnál több gyerekkel. Ide viszont kimész reggel, aztán megnézel egy múzeumot. Aztán sétálsz a parkban, eszel valamit, délután egy másik múzeum. Vagy állatkert-csónakázás-múzeum-kombó. És így tovább. Több hétvégét is eltölthetsz egymás után a Városligetben úgy, hogy mindig valami új útvonalat jársz be, egész napra megvan a program, tömöd a kultúrát és szívod a lehetőségekhez képest tiszta levegőt.

Ez fantasztikus lehetőség, amivel szemben elég gyenge érv az, hogy eltűnik a mostani csöndes, madárcsicsergős liget: a madarak akkor is maradnak, ha családok futkároznak mindenfele, és egy belvárosközeli közparknak nem az a funkciója, hogy tök üresen valamiféle város menti erdőt idézzen, hanem hogy az emberek oda akarjanak járni, ott akarjanak lenni, ott töltsék a szabadidejüket.

Összegezve: elég komoly a parafaktor, hogy semmi sem úgy lesz, ahogy ígérik. De ha véletlenül pont úgy lesz és ha kizárólag a Városligetre koncentrálunk, akkor simán lehet, hogy néhány éven belül egy iszonyú jó parkunk lesz, ami kiváló hétvégi programot jelenthet majd az egész városban, és amit ötven év múlva lehet mutogatni, hogy oké, katedrálisokat már nem csináltak a szüleink, de hét nézzétek má meg ezt, meg ezt is, azért ez is elég menőség, nem?!

De írjátok le inkább ti is kommentben, mit gondoltok erről az egészről, mégiscsak a mi parkunkról van szó.