Tegnap nyert Széll Tamás a Bocuse d’Or séfversenyen, ami óriási menőség, ez tényleg olyan eredménye a magyar gasztronómiának és személyesen a nyertesnek, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Amikor indult a blog, nem volt még Michelin-csillagos hely Budapesten, most meg már öt is van, van séfünk, aki világversenyen is esélyes, vannak jó alapanyagok, óriási a változás.

(fotó: Index, Bődey János)

A legfontosabb viszont szerintem nem is az, hogy fejenként 15 ezer forintból jót tudsz enni, hanem hogy a csúcson végbement forradalom leszivárgott a megfizethető kategóriába is, már egy-két ezer forintért is illik rendes ételt adni, nemcsak ipari hulladékot.

Pedig ez a műfaj nem is olyan rég még nem is létezett.

Öt-tíz éve kevés és sok pénzért is csak szemetet kaptál és csak elvétve akadt néhány Csalogány 26, ahol már a kétezres évek közepén is odafigyeltek a minőségre.

Na de.

A helyzet akkorát változott, hogy nincs többé kifogás arra, hogy miért eszel moslékot.

Volt négy kajálásom is a közelmúltban, külön-külön egyik sem ért posztot, de így együtt már felfoghatók jelenségként is. Sorolom őket.

Ott van a Város Hőse-tag Pista bá, ahol ugye az éhező gyerekeket segítő olvasóink kedvezménnyel fogyaszthatnak: az étterem bevezetett nemrég egy olyan gyrost, hogy megnyalod mind a tíz ujjad utána, és még ha bárányból kéred, akkor is befér a kaja bőven kétezer alá, nem ha mangalicából (a Város Hőseinek ingyen üdítővel):

Aztán ott a szintén Város Hőse Hummus bar, amire mostanában teljesen rákattantam (kösz Robi), ez a darált húsos hummus zaatarral ízesített laffával valami ötcsillagos, és hülyére laksz tőle, szintén kétezer alatt:

És ott van az Arany János utcában a Miegymás café, amit most találtam meg, és ahol mindig friss sütemények vannak, meg ilyen szendvicsek, EZER forint környékén (pontosan nem emlékszem, kicsivel talán felette):

És akkor itt van ez a hitvány szar 1800-ért Újlipótvárosból, amire több ismerősöm is mondta, hogy de milyen finom, ehhez képest a kebab a legolcsóbb, de legalább HÍGÍTOTT ipari majonézzel volt leöntve, a saláta rossz, a hús rossz, a feta nem feta, az olíva meg lemaradt, mert elfogyott, de ezt csak akkor mondták el, amikor rákérdeztem, hogy miért nincs a tányéron az extra, amiért fizettem.

Nincs nagy megfejtése a cikknek, csak annyi, hogy a város tele van jobbnál jobb helyekkel, és hogy tájékozódj, állj készen, például töltsd le az appunkat (Android, iOS), hogy mindig tudd, mi van a közeledben, mert sokszor csak egyetlen utca választja el egymástól a szemetet és a minőségi ételeket és az igazi áttörés majd akkor jön el, amikor a fogyasztók is érzik már a különbséget, és tízből tízszer a fenti három helyet választják az utolsó helyett, amit nem nevezek meg, mert mi nem a rosszakat fikázzuk, hanem a jókat emeljük ki.