Oké, mit tanultunk meg gyerekkorunktól kezdve azokról a helyekről, aminek a bejáratánál angolul árják ki a napi kínálatot?
Azt, hogy el kell kerülni.
Ez a tudás annak ellenére terjedt el, és csontosodott be mindannyiunkba, hogy valójában ugyanolyan általánosításból indul ki, mint minden igazságtalan megkülönböztetés. Miért ne lehetne jó? Csak azért, mert 99-szer ráfaragtunk, még lehet egyszer szerencsénk, nem?
Persze, a franc se próbálja ki a századik helyet 99 rossz után. Kivéve engem, mert nekem ez a dolgom. Én akkor is bemegyek egy helyre, ha történetesen turistacsalogató, amennyiben van esély valami jóra, másra, értékelhetőre.
Csak értetek, életünkkel és vérünkkel!
Amellett, hogy a kép bal oldalán láthatóan sikerült lefotóznom Tibi atyát, egy másik érdekességet is felfedeztem, ami a fotó jobb oldalán, egy táblán látható. Egy croissant, egy frissen facsart narancslé és egy forró ital - kávé vagy forró csoki - 1190 forintért nem vészesen drága egy turista-helyen, a Károly körút legjobban menő szegletében.
A poszt elején részletezett általánosítás azt mondatja velem: hát persze, odatesznek eléd valami 50%-os gyümilevet, egy száraz kiflit meg valami instant kakaót, aztán menj isten hírével.
Meg kellett bizonyosodnom róla, így van-e. Kértem a menüt.
Croissant: szerintem ez a Délifrance nagykertől van, vagyis Franciaországból importálják, a helyek fagyasztva kapják, és helyben készre melegítik. Nincs benne szégyellnivaló, ha ez lenne a minimum a belvárosban, amennyiben croissant-ról van szó, már boldogok lehetnénk. Persze még boldogabbak, ha egy valódi, friss, kézműves pék által készített vajas cucc kerülne a tányérra, de hogy egy átlagos kávézóban ez megvalósulhasson, azért tényleg Párizsig kell menni.
Narancslé: ez az, aminek ígérték. Friss, gyümölcsök kinyert leve. Nincs mit ragozni rajta.
Forró csoki: igaz, hogy porból készült, tehát a forró csoki nevet legfeljebb bitorolhatja, mégis elég jó a cucc. Sűrű, tömény, ízletes, és ahhoz képest, amire számítottam, vagy amit mondjuk a Központban kaptam egy héttel korábban ugyanilyen néven, valóságos felüdülés.
Az étlapon számomra teljesen értelmezhetetlenül pizzák is szerepelnek, ezt a tényt pedig az üvegpultba kipakolt kevésbé bizalomgerjesztő, száradó pizza (egy pizza az elkészítése után tíz percig néz ki jól, dekorációnak borzalmas) és egyéb szendvicsek is megerősítik: itt lehet olasz kaját is kérni. Egészen addig nem értettem, amíg elő nem bukkan a tulajdonos (vagy egy nagyon-nagyon elhivatott és motivált alkalmazott - szóval a tulajdonos), aki az olasz vendégek mellé perdülve olaszul kezdett el beszélgetni velük.
És ez a hangulat általános itt: a tulajdonos mindent megtesz, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Körülöttünk egyetlen magyar hang sem hagyja el az emberek száját, mindenki külföldi, és majdnem tele van a hely.
Persze, egy csomó mindenen lehetne változtatni. Az üvegpulton, a sütemények árán - ez nagyon magas -, nyilván az ételek, italok minőségén is lehet emelni, és a zenei felhozatal sem kimondottan szofisztikált:
De tudjátok mit? Mindent a helyén kell kezelni. Ez egy franchise hely, Klagenfurtból importálva a tudást és az alapanyagokat, megúszósan. Ez egy rohanásban tíz percre megpihenő, elsősorban turistákra célzó hely, világos, napos a nagy ablakok miatt, a belső tér igényes, a tulajdonos kedves, a Facebookra töltögetik a vendégekről készített fotókat, az italok és a croissant teljesen rendben vannak, és menüben tudunk megfizethető áron maradni. Ha ilyen lenne minden turistás hely, elégedettek lehetnénk. Nem ínyenceknek való vidék, de nem is akar az lenni.
Unixo
Cím: 1075 Budapest, Károly krt. 11.
Tel: 06 30 572 2738