Hát engem aztán nem lehet azzal vádolni, hogy gőzerővel tolom a vega, ad absurdum vegán lobbi szekerét, én húst eszem hússal, és azt gondolom, hogy minden idők legcsodálatosabb netes tartalma készült el, amikor az Epic Meal Time öt madarat töltött egymásba, majd az egészet belerakta egy disznóba és úgy sütötte meg a cuccot:

De!

Amikor egy hely annyira barátságosan és önazonosan valósítja meg a vegaságot, mint a Szondi utcai Slow Foodiez, akkor nemhogy képes vagyok alkalmazkodni, nemhogy nem őrjöngök az asztalomnál leölt állatokat követelve, hanem egyenesen élvezem azokat a pillanatokat, amik nyilvánvalóan közelebb vannak az egyetemes jóhoz, mint az állatok mészárlásával majd megsütésével járó egyébként nagyon szórakoztató összes többi.

Mondom, mi van: a berendezésbe beleszeretsz, mert olyan, mint számos más trendi helyen, barátságos, vintage, csak itt ez nem póz, hanem fontos és őszinte elem. A kiszolgálás, a személyzet kedvesen esetlen, és most nem arra gondolok, hogy az öledbe öntik a levest, hanem hogy amikor beszélgetsz velük, akkor inkább érzed úgy magad, mintha beengedtek volna egy magánlakás konyhájába, mint egy profi étterem bevételi forrásának.

Zene sincs. Legalábbis amikor én voltam, nem volt zene. Elsőre bántóan zavaró, fülsértő volt a csönd, de öt perc után megszoktam és elkezdtem nagyon élvezni. Párizsi éttermekben szokás, ahol a százeurós menü mellé simán odaültetnek a szádba egy másik vendéget, mert kevés a hely, és nagy a fizetőképes kereslet, hogy nincs zene, mindenki suttogva beszél és csak az evőeszközök csilingelését hallod: először zavarban vagy, aztán rájössz, hogy micsoda kis dallam alakul ki a vágásokból, tányérhoz koccanó villákból, az evés himnusza, aminél giccsesebb lezárást egészen biztosan nem tudtam volna találni ennek a mondatnak.

Na, hasonló a helyzet a Slow Foodiezban is, a csönd remekül illeszkedik ahhoz a nyugihoz és szemlélethez, amit az étterem vall.

A felhozatal egyébként: vannak napi menük, levessel együtt kétezerrel számolj, amiket egyébként igény esetén ki is szállítanak és vannak mindenféle a la carte fogások, kétezer környékén. Minden növényi alapanyagból, minden frissen a piacról, ha kell, vagy indokolt, nyersen.

Idáig azért nem merészkedtem, de kértem egyet a napi levesből 490-ért, ami egy sárga céklás, spenótos anyag volt, és rendeltemegy édesburkonya gnocchi-t zsályás mandulaszószban (2290), mert a mandulaszósz kifejezésnek nem tudtam ellenállni.

És bár egyetlen kósza állatot sem daráltak bele az ételbe, nagyon finom volt mindkettő. Ugyanaz a harsányságot nélkülöző finomság volt ez, amit a berendezés testesít meg belsőépítészetben vagy a csönd a hangulatban Nem ez életed legemlékezetesebb fogása, de harmonikus, szezonális alapanyagokra építő nagyon kellemes étel volt mindkettő úgy, hogy közben egészségesek is voltak. És a hangulat, a körítés és a mögötte álló szellemiség.

Ajánlott.

Slow Foodiez
1067, Budapest, Szondi utca 11
H-Cs: 7:30-15:30
V: 10:00-18:00