Magyarországon az éttermek esetében a furcsasági mutatót úgy lehet definiálni, hogy a 0-nál van mondjuk a Rosenstein, 100-nál pedig az Ős-Kaján. Utóbbi, azt hiszem, kimaxolja a kategóriát, ha nem szakad ránk evés közben a mennyezet, és a bizarr díszek ellenére megmarad az étvágyunk, még mindig ott a tulajdonos különcsége, ami az ételeken is tetten érhető. Mindenesetre a furcsa étterem: élmény, amit látni kell. Egyszer, mondjuk.

Az M. étterem azért fantasztikus, mert úgy furcsa, hogy közben nemhogy elriaszt, hanem épp ellenkezőleg: kimondottan törzsvendég-képző intézet. Este hatkor nyit csak ki, de nyolckor már csak abban az esetben tudsz leülni, ha épp valaki márt végzett.

Az étterem 2002 óta üzemel, mégis olyan, mintha tegnap nyitott volna. A trükk a következő:

Takarópapírral vonták be az összes falat és plafont, és ezekre rajzoltak különféle virágokat, polcokat, faliórát, esernyőt.

Soha nem megy ki a divatból, hiszen soha nem is ment be. Óriási. A takarópapír alatt pedig azt a kartont értem, amit tekercsben lehet kapni, a szobafestők vásárolják, ezt teszik a padlóra, hogy a lecsöppenő festék ne hagyjon nyomot a padlón. Aztán felszakad, és a padlód mégis tiszta festék lesz, de ez már nem ide tartozik.

Ennél olcsóbban nem lehet megúszni egy felújítást. Szinte szemtelenül veti oda, hogy néhány millió helyett néhány tízezer forint elég egy ilyenre, na menjünk a konyhába, és foglalkozzunk értelmesebb dolgokkal.

Emellett egyébként a hely kedves, barátságos, és egyáltalán nem érzed úgy, mintha a tatarozás kellős közepén érkeztél volna. Sőt, jól érzed magad, és az a megérzésed, hogy csak azért nem fordítottak több figyelmet a belső térre, mert minden erejüket a konyhára és a fogásokra koncentrálták. Főleg azért gondoljuk ezt, mert tényleg alig lehet leülni, annyian vannak, így a hangulatot végeredményben a láthatóan elégedett vendégek határozzák meg.

Mint egy üres papír: attól függ, mennyit ér, hogy mit rajzolsz rá. Itt ezt rajzolták:

Tabulé savanyított korianderes édesköménnyel.

Vörösáfonyás libamáj terrine hagymalekvárral.

Kacsamell lilakáposztával és sütőtökpürével.

Az ételek tényleg elég jók. Ötletes a tabbouleh, minden falat más ízeket rejt, a libamáj terrine koncentrált, ízletes, jól csúszik a hagymalekvárral, a kacsamell kicsit tovább sült az én ízlésemnek, és volt benne rágós rész, de alapvetően ez is oké volt. A köretet keveselltem, de szerencsére a terrine-hez kihoztak egy kis kenyeret, azt majszoltam itt is.

Összességében olyan érzésem volt, mintha a konyhát lassan beérő - jó értelemben - "amatőrök" vezetnék, akik sok-sok év önképző tapasztalata alapján fejlesztették volna ki a stílusukat. Ami nem is akkora tévedés: úgy tudjuk, a tulajdonos, Sulyok Miklós azelőtt egy menzát vitt, az elszántabb minőségkeresést már a saját éttermében valósította csak meg. Nem volt francia mestere, nem finomította külföldön a stílusát.

Az M. étterem egy különös hely. Régi, de mégis friss benyomást kelt. Az étlap úgy változik napról napra, hogy ha egy ideig nem mész, szinte semmit sem találsz az étlapon, amire emlékezhetnél. A létező legolcsóbb anyaggal burkolták be a falakat, mégsem érezzük igénytelennek az enteriőrt. Csak este nyit ki, mégis egy órán belül tele lesz emberekkel. Az árak nem elszálltak, 1000-1500 forintos előételeket, 2-3 ezer forintos főételeket és 1000 forintos desszerteket találunk, 600 forintért csapolt Staroprament, a ház borait már 300 körüli deciáron. Utóbbiak nem ínyenceknek valók, de ezt sejthetjük az árukból is.

Szóval az M. étterem velünk lesz még sokáig. Hatalmas teljesítmény, hogy ennyi idő után is ilyen fiatalos erővel tolják, és hogy a furcsaságukat előnyükre tudták felhasználni. Ezúton is gratulálunk, olyat tudnak ők, amiket taníthatnának a frissen nyíló helyeken. A tartósítást.

M. étterem
Cím: 1073 Budapest, Kertész u. 48.
Tel.: +36 70 633 34 60 / +36 1 322 31 08
Nyitva: K-V 18:00 - 00:00

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztük, a számlát saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk.