Lassan két éve, hogy először írtam nektek Misi barátom ötletéről és küzdelméről. Ő az, aki egy nap az autójában hallgatva egy Lara Fabian albumot elhatározta, hogy megszervez a belga énekesnőnek egy budapesti koncertet. Hogy miért? Mert el akart menni egy budapesti Lara Fabian-koncertre, de még soha senki nem szervezett ilyet.
Misinek semmilyen kötődése nem volt a zeneiparhoz. Akik már jártak Az Én Menő Lakásom oldalunkon, tudhatják: Misi építésszervező, házakat épít, lakásokat újít fel. Teljesen nonszensz, hogy egy sportcsarnokokat megtöltő - Magyarországon kevéssé ismert - világsztárnak szervezzen koncertet, kapcsolatok és ismeretek nélkül.
Ő persze belevágott. Nem is vártam tőle mást, Misi ilyen.
Gyorsan meggyőztem, hogy indítson egy blogot, ahol bepillantást enged mindenkinek a küzdelmébe, hogy láthassuk, milyen lehet tök ismeretlenként nekivágni a komplett magyar szórakoztatóiparnak, hogyan képes átverekedni magát az akadályokon, hívják azt "nemzetközi tapasztalatokkal tarkított portfóliónak", "a koncert előtt szükséges összegnek", "megfelelő budapesti szolgáltatóknak" vagy "Lara Fabian menedzserének".
Mert az gyorsan kiderült Misi brüsszeli útjából, hogy Pierre, Lara menedzsere ugyan támogatja az amatőr kezdeményezést, de mindenképpen szükséges neki egy tapasztalt cég, akivel lepapírozzák a koncertet.
Misi két évig küzdött. Két évig tárgyalt koncertszervezőkkel, nagykövetségekkel, segítő szándékú rajongókkal, helyszínekkel, pénzemberekkel. A legtöbb helyen, mivel semmiféle profitra nem tartott igényt, pusztán lelkesedésből vágott bele a projektbe, szívélyesen fogadták, aztán végül szép lassan mégis elhalt a legtöbb szál. Az egyik szál azonban amilyen gyorsan érkezett, olyan átütő erővel csapódott be: Misi összeállt a Concert Europe-pal - bár inkább nevesítsük, hiszen itt emberek akaratáról van szó -, Lacival és Gergővel, akik ugyanarra vágytak, amire Misi.
És ez lett belőle:
Sikerült. Misi 2013 telén elhatározta, hogy Lara Fabian Budapestre jön koncertezni, mégpedig azért, mert ő elhatározza, hogy így lesz. 2016 áprilisában pedig tessék: itt a koncert.
Misinek senki nem fizeti meg azt a rengeteg munkaórát, amit ebbe ölt, sem a repülőjegyét Brüsszelbe, de még a blogjának létrehozásának költségeit sem. De Misi mindezt nem is ezért csinálta: ez volt a hobbija. Ez volt az az ügy, ami segített neki a felszínen maradni akkor, amikor úgy tűnt, hogy fenekestül felfordul az élete, és alig van mibe kapaszkodni. Rengeteget kapott a munkájáért cserébe: új barátokat, akikkel a koncertbeindítás során találkozott, egy lelkes közösséget, akik támogatták a blogon keresztül, és persze a tudatot, amit jó lenne, ha mindenki magáévá tenne:
ha az a vágyad, hogy világsztárnak szervezz koncertet Budapestre, akkor képes vagy elérni ezt a célt.
Most mindenki álljon meg egy percre a munkájával, bámuljon ki az ablakon, képzelje el a legtitkosabb vágyát, és gondolja végig: van-e erre annyi esélye, mint Misinek? Ha igen, akkor kár tovább várni.