A budapesti belvárosban különlegesnek számít az olyan nap, amikor nem nyit egy újabb modern kávézó. Tudjátok, nyerstégla, letisztult formák, vaskos, fa pultok, félmilliós daráló és hárommilliós kávégép. A trendet imádjuk, végre egy elsöprő hullám, ami pár év alatt átformálta az italozási szokásainkat. Nem kell könyörögni a szárnypróbálgató vállalkozóknak, hogy csináljanak már valamit - nem úgy, mint a hagyományőrző pékségek nyitása vagy a pezsgők poharazása miatt.

Az ige ráadásul gyorsan terjed, mert az olyan. Kábé egy éve fedeztem fel egy kávézót a Mexikói úti kisföldalatti-megállóban, ami annyira hihetetlen hely volt, hogy kétszer is bementem az ajtón. Ellenőriztem, igaz-e (ha másodszorra odabent sárkányokat vagy egy bazi nagy láncfűrészes embert találsz, akkor álmodsz). Mellette a kisboltban százasért adták a presszókávét, a buszsofőrök nagy része ott csoportosult továbbra is.

Most megint belefutottam egy ilyen érthetetlen helyen lévő kávézóba. A Lángosmágus vagy a régi Gyradiko keresése közben találsz rá, a Pünkösdfürdő utcában. Egy új építésű társasház aljában, szóval itt még stimmel a dolog, de ezt leszámítva a környék egyáltalán nem annyira felkapott, hogy eltartson egy ekkora, és ilyen igénnyel berendezett üzletet:

A felszolgáló elmondta, hogy a tulajdonos hisz benne, hogy jó lesz a forgalom, mert a környék változik, fejlődik. Nemrég épp írtam is egy posztot erről az utcáról, és az itt folyó jelenlegi beruházásról, aminek eredményeképp megszállhatják a Pünkösdfürdő utcát az igényes és átlagosnál jobb anyagi helyzetben lévő főiskolások, fiatalok. Talán a tulajdonos erről tudott már akkor, amikor még nem jelent meg egyetlen munkagép sem a környéken.

És bízik annyira a Pünkösdfürdő utcában, a két világ találkozásában, hogy befektetett ő is.

A dizájn nem annyira letisztult, mint a belvárosi helyek esetében, itt a belépéskor rögtön egy nagy akvárium fogad, a hangulatot pedig a logóban is látható pálma és bambusz uralja. Bambusz a falon, bambusz az asztalokon, pálmarajzok mindenfelé és pálmalevélre hasonlító székek. Oké, nem a kedvencem az ilyen Budapest-idegen koncepció, de láthatóan nagy igyekezet volt a tervezéskor.

Van állandó, Brazíliából származó olasz pörkölésű kávé, és a hónap kávéja, ami egy-egy híresebb ültetvényről származik. Szerintem a lelkes kávéfogyasztók legnagyobb részének is tökéletesen felismerhetetlenek az ültetvények nevei, úgyhogy kénytelenek vagyunk elhinni: híres. Ottjártamkor ez egy kenyai fajta volt, amihez mellékeltek egy kis ismeretterjesztő lapot, ezzel pedig sokkal élvezetesebbé vált a kóstolás. Kiderült, hogy nagyobb hő kell a kenyai kávébabnak a pörkölés során, hiszen ezek a növények sokszor 2100 méteres magasságban nőnek, ahol nehezebb beszerezni a tápanyagot, és sokszor csak egyetlen babot növeszt a fa egy szemen belül. Ez a bab ezáltal sokkal koncentráltabb. Egyébként is ízlett, de ezek után különösen.

Ha azonban belemerülünk az itallap mélységeibe és magasságaiba, olyan különlegességekkel találkozhatunk, mint a tojáslikőr-szirupos espresso sárga habcsók cseppekkel, rumos és konyakos kávék, rózsa- vagy dinnyelimonádé (Fentimans termékek), banánsör és hasonlók. A péksütemény a Franciaországból importált, helyben melegített Délifrance, vannak még smoothie-k és turmixok is. Az árak változóak, szerintem például teljesen érthetetlen 690 forintot elkérni négy deci limonádéért, vagy 480-at három deci Heinekenért (az 1490-es banánsört nem említem, az vicces, hogy van), közben pedig ezer forint alatt kapunk két deci, kis üveges tradicionális pezsgőt (Törley), és a 390-es capuccino sem vészes, sőt.

Szóval ha a hely a belvárosban nyitott volna, valószínűleg nem írok róla. De itt, ebben a környezetben annyira szemet szúrt, hogy kénytelen voltam. Ha tényleg ilyen mértékű lesz itt a változás szele, az azért figyelemre méltó.

Araamu Cafe
Cím: 1039 Budapest, Pünkösdfürdő u. 48/B
Nyitva: H-V 08:00 – 20:00

Disclaimer: A helyre szokás szerint bejelentkezés nélkül mentünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk.