"Te Ádám, nem megyünk el már végre teázni a Csáó Joe-ba?" - kérdezte meg már sokadszor Józsi, aki rendszeresen spontánnak tűnő látogatásokat szervez nekem a kedvenc helyein, ahová én - mit sem sejtve - követem. Viszont tényleg mindig nagyon jó helyeket talál, és ráérez a helyek lényegére, szubsztanciájára, ésatöbbi.

Fura volt egy ilyen westernes nevű helyre teázni indulni, de aztán rávettem magam, hogy megnézzük "ezt a helló Joe-t vagy mit". Ott találkoztunk egy délután.

A bejárati ajtóra ehelyett ez volt felírva:

Zhao Zhou

Dzsao Dzso. Egy csan buddhista mester, aki 778–897-ig élt, és aki azt válaszolta a neki szegezett, a megvilágosodás útját fürkésző kérdésekre, hogy 

menj, igyál teát.

Ami a kussolj már egy nyolcadik századi, megvilágosodott megfelelője.

A hely berendezése nem tükrözi sem a buddhizmust, sem a teakultúra több ezer éves hagyományait, sem azokat a jelenségeket, amiket ezekhez kötünk, tudniillik füstölő, imazászló, párnák a földön, félhomály. Inkább úgy néz ki a hely, mint egy coffee shop, egy modern teázó, nyerstégla falakkal, nyersfa polcokkal. Egy hosszú, bárszékekkel kitámasztott pult, néhány asztal, egy félig befejezett falfestmény. Ez utóbbinak ugyan lehetne valamilyen keleti bölcsességre utaló jelentése, a "soha be nem fejezettségről" vagy hasonlóról, de a helyzet az, hogy az a falfestmény egyszerűen csak nem lett befejezve, és kész.

A Dzsao Dzsóban nem találunk magas szellemiséget. A polcon azonban, kis dobozokban, állítólag szuper teákat mérnek, lehet őket kóstolni, de így, ebben a környezetben valahogy nem értettem, hogy fog ebből kisülni valami, ami magával ragad.

Ekkor még nem tudtam, hogy a sallangokat, prekoncepciókat, elvárásokat ledobva lettem először igazán fogékony arra, ami a tea értelme. Itt ugyanis teakóstolás, meg teakóstoltatás folyik, amiről, mint kiderült, eddig fogalmam sem volt, micsoda. Pedig dolgoztam teaházban felszolgálóként diákéveimben, olvastam a teázással kapcsolatos irodalmat, sőt a japán teaszertartásokról is hallottam. Mégsem jöttem rá egy tök egyszerű alapállításra:

a tea kóstolása abból áll, hogy megízleled az italt, de itt nem állsz meg: kortyolgatod, akár órákig, és figyeled, hogy mit okoz a szervezetedben. 

Erről van szó, egyelőre hagyjuk a spiritet. A tea, csakúgy, mint mondjuk a kávé vagy az alkohol, hatással van a testérzetedre, a hangulatodra, a tettvágyadra, éberségedre. Csak míg a kávé vagy az alkohol már eléggé kiszámítható hatásokat ér el - aki csípett már be Szepsy aszútól és mezei asztalitól, az tudja, hogy a boroknál elég nagy a szórás e tekintetben is -, addig a tea fajtánként és teánként más és más élményeket hív elő. Az egyiknél mennél ki a világba, ismerkednél emberekkel, a másiknál magadba fordulsz, lefelé nézve mosolyogsz, és inkább a seggeden ülsz tovább.

És a Dzsao Dzso tulajdonosa, Gábor - aki a Bortársaság tulajdonosa is egyébként -, ezeket a hatásokat vizsgálja a teáknál, amiket egy régóta Kínában élő barátja szakértő segítségével beszerez a kistermelőktől, hogy saját márkanév alatt árulja a boltjában. Még ő is csak tanulja a teákat, öt éve tért vissza ehhez az italhoz, miután megkóstolt egy ötven éves puert. Felfedezte a fent részletezett hatást, ahogy én is, saját magamon éltem végig, és az asztaltársaim hasonló élményekről számoltak be. Működik, füstölők meg szitárzene nélkül is.

A hely kínála elsőre könnyen áttekinthető, vannak a fermentáció alapján sorba rendezett típusok: fehér, zöld, wulong, fekete, puer és sötét tea. Ezenkívül három árkategória, attól függően, milyen minőségű a tea: az egy csillagos 1850, a kettő 2650, a három 3600 forint kannánkénti árral. Abból a teából, ami épp nyitva van, egy leöntést is lehet kérni, egy pohárral, ez persze jóval olcsóbb.

Kezdésnek egy fehér teával kezdtünk, pohárban, frissítő gyanánt. Aztán kértünk egy 805-ös jelzésű teát, ami egy Da Xue Shan, 2013-as évjárat, 300-500 éves fákról szedve. Kérdezhetitek, mi a jelentősége az évjáratnak, a növény korának, vagy a névnek, de azt kell mondanom, fogalmam sincs. Az itteni teákat sokszor 1000 éves teafákról szüretelik, és azt tartják, hogy ezek az öreg növények tudják azt, amit fent vázoltam. Ezek hatását lehet igazán megfigyelni, ezek adják a legnagyobb élményeket.

Csak azt tudom megmutatni, milyen érzés volt, amikor ittam:

Éber lettem, aktív, mehetnékem lett, és kissé túlpörögtem. A kezeim, lábaim szélei bizseregtek. Kiültem a bőrömre.

Ezután mindenképp ki akartam próbálni egy sötét teát is. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet valami, ami feketébb a fekete teánál, ráadásul megszagolva tökéletesen hozza a nedves föld illatát. Leöntve sem cirógat, de egészen iható ital lett, viszont egész más hatást ért el. Ilyet:

Visszavonultam magamba, már nem volt kedvem pattogni. De jó volt ez is, csak az előző után váratlanul ért. Megtudtam, hogy ez nem véletlen, és nem is ajánlott egy puer után egy ilyennel próbálkozni. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs, mennyi ebben a mérésekkel kimutatható, objektív tény, és mennyi a belemagyarázás, egymás magunkkal húzása, mindenesetre a hely, és a benne dolgozók nem próbáltak semmilyen hatásvadász módszerrel befolyásolni. És ők is mondták: a teázás élménye csak 30 százalékban a tea, a többi a társaság.

Egy órára ültem be, négy óráig nem mozdultam az üzletből. Utána, miután gondolatban a nap hátralévő ügyeit eltoltam a hét többi napjára, nagyon ellazultan távoztam, és belebicajoztam a városba, céltalanul. Ezúttal, azt hiszem, rákattantam a teázásra.

Zhao Zhou
Cím: 1016 Budapest Lánchíd utca 5.
Tel: +36 20 267 3903
Nyitva: K-P 11:00-19:00

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentkezés nélkül érkeztem, és a fogyasztásomat fizettem volna, ha Józsi nem hív meg, úgyhogy kösz, Józsi.

A helyet már megtaláljátok az Egy nap a városban blog saját alkalmazásában, a Városban appban, aminek a teljes verziója ingyenesen letölthető iOS-re, Androidra. Benne találjátok a Város Hőse kezdeményezésünket, aminek segítségével anyagi ráfordítás nélkül számolhatjuk fel a gyermekéhezést Magyarországon. Részletek és a letöltési linkek itt.