Elég valószínű, hogy a tegnapi nap volt Borfesztiválok történetének leggyengébb napja. A hatalmas területhez és rengeteg kiállítóhoz képest alig lézengtek páran, és nem volt olyan stand vagy kártya feltöltőpont, ahol sorba kellett volna állni. 

Vagyis, ha a szemerkélő esőt nem számítjuk, tök ideális volt a nap a kóstolóknak. 

Idén nem próbálom meg összefoglalni, milyen volt az idei. Aki volt már egyen, tudja, milyen az összes. Ehelyett inkább képeken mutatom meg, hogy fest az elhagyatott fesztivál, és milyen érdekességekbe futottam bele.

A helyszín végigjárása egy laza vári sétának is felfogható. Sehol nem lép a lábadra senki, például a hírhedt, a Savoyai teraszt és a Hunyadi udvart összekötő átjáróban, ahol az emberek általában mellkassal feszülnek a másik mellkasának,

tök egyedül sétáltam át.

Ezekért máskor megy a harc:

A Hajós-Bajai borvidék szomorúan árválkodott a színpad előtt: szinte teljes egészében befért egyetlen kis faházba. Szerintem itt találjuk a fesztivál legolcsóbb borait, 300 forintos deciáron például megtanultam, hogy Generosát nem feltétlenül kérek legközelebb. Egyébként jellemző, hogy 800 forintos deciár alatt ritkán lehet olyan bort kifogni idefent, ami miatt megérte feljönni a Várba. Fél deci esetén az 400 forintos pohárárat jelent.

Az L. Simon borászat standjának környéke még a gyér látogatószám ellenére is iszonyúan kongott. Nem láttam élő embert, aki odament volna egyáltalán megnézni, mit kínálnak.

Ha az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt relaxációs kényszer tör ránk, a Gancia standjánál találunk két üvegfalat, ami között, a folyadékban buborékok áramlanak felfelé. Ha csak három percig nézed, máris sokkal kiegyensúlyozottabb emberként távozol.

A vécé díját egy euróban, és az ennek megfelelő forintban határozták meg. Egy háromtagú család osztott-szorzott előttem, és arra jutott, hogy ennyiből inkább isznak valamit még, aztán lesz ami lesz.

Elcsíphetünk interjút adó borászatokat, ebben az a jó, hogy kérdezni sem kell, megteszik helyetted. Rád csak ömlik az információ...

és a víz.

A Kreinbacher pincészet természetesen az új büszkeségét, a pezsgőket kínálja a borok mellett. Izgalmas program náluk, hogy összekóstolhatunk egy hagyományos és egy magnum palackban érlelt pezsgőt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi különbség van két, elvileg ugyanolyan pezsgő között - pedig a vékony száj miatt egységnyi pezsgőre kevesebb oxigén jut így, és a seprő eloszlása is más. Az eredmény: selymesebb, apróbb buborékok, ízben pedig egy komótosabb fejlődési ív, ami miatt az Extra Dry például sokkal elegánsabb lett. Egyébként ilyen attrakciókból kellene sokkal több a Borfesztiválra, a "válassz hatféle borból és haladjunk" sokkal kevesebbet ad. 

A Villa Sandinál is vannak jó pezsgők, de itt pont a fenti, darálós szemlélet érvényesül. A minket kínáló úr (nem a képen látható úr) először még arra sem vette a fáradtságot, hogy meséljen a kínálatról, mutatott a lapra, hogy tessék választani. Sorban állásról természetesen itt sem volt szó. Aranyra festett luxus életérzésről annál inkább. Miközben a cipőnk cuppog, ugye.

Kaja. Érdemes elmenni, bár nem olcsó, a Szarvasgomba Világa standhoz, ahol Pohner Ádám készíti a kaját - a 2015-ös Bocuse d'Or döntőjében ő volt a commis, vagyis a 22 év alatti szakács. Úgy szeleteli a szarvasgombát a tésztára, hogy öröm nézni. 2500 forint körül már kapunk is a tányérra valamit, de ez sem több négy-öt falatnál. 

700-ért ezt kapod:

A gasztrosétányon pedig helyben füstölnek lazacot, szabad tűzön. Ugyanitt nagyon sós, füstölt csirke is kapható, mindkettő - körettel - 2700-ért.

Szóval ha eddig a tömeg miatt nem mentél, akkor érdemes tenned egy próbát az idei Borfesztiválon. Nincs nagy partihangulat, de kóstolgatni, és borászokkal és alkohol-celebekkel beszélgetni - Zwack Sándoron például fürtökben lógtak a nők, de ezt már biztos megszokta -, kitűnően lehet.