Wangról már többször megírtuk, hogy óriási kedvenc és ezt a pozíciót annak ellenére is megtartotta, hogy bezárta a két étterméből a nekem szimpatikusabbat a Telep utcában, és hogy a Gizella utca étterme az átépítés után nemcsak menőbb lett, de drágább is. Viszont a pirított tésztája egyedülálló, az ég és föld oldalas megunhatatlan és általában véve is úgy varázsol a séf a szecsuani ízekkel, hogy arra alig van példa Magyarországon.

Kis magyarázat a fentiekhez: Wang nem egyszerűen kínai konyhát visz, olyan ugyanis nem létezik, legfeljebb csak olyan kohéziós erővel, mint az európai konyha. És akkor most képzeljük el egymás mellett a portugálok halait, a spanyol paellát, az olasz tésztákat, a brit pudingot, a francia csigát, a németek káposztás kolbászát, a magyar gulyást és mondjuk egy ukrán borcsot, hogy rögtön látjuk, hogy mennyire heterogén a mezőny.

A kínai konyha pont ilyen, vannak régiók, ahol lágyabb ízekkel dolgoznak, máshol csak belsőségekben gondolkoznak, és ott a szecsuani konyha, ahol maximumra tekerik a potmétert. És Wang ez utóbbiban volt mindig is jó, de annyira, hogy amikor néhány éve végigettem fél Kínát és kipróbáltam mindenféle régió legjobb éttermeit, nem találtam olyan fogást, ami érezhetően jobb lett volna, mint a budapesti étteremé. 

És akkor képzeljük el, hogy Wang tekert még egyet az erősítőn és nyitott egy csúcskonyhát a belvárosban, hogy megmutassa, milyen az, amikor csak a legjobb alapanyagokhoz nyúl, és amikor még jobban odafigyel a berendezésre.

Mondom: brutálisan jó és drága. Kezdjük az árakkal: az előételek és levesek 1500-2000 forint környékén, a főételek zömmel ötezer forint körül mozognak, és a személyzet figyelmeztet, hogy alapvetően fine dining fogásokról van szó, ami alapján hajlamos sok fogást rendelni az ember.

Ne tegyétek. Egy főétel, egy leves, egy előétel bőségesen elég, ezzel a hárommal már annyira eltelsz, hogy nehezen fogsz tudni felállni a székből. Ha mégis a következő hónapokra akarod teleenni magad, érdemesebb a 4 vagy 5 fogásos menüt kérni, ezek 10-13 ezer forintba kerülnek és elég nagy a játéktered a fogások összeállításánál.

Nézzük az ételeket: a Mandarin bistro annyiban mindenképp különbözik a Gizella utcai étteremtől, hogy itt nemcsak a szecsuani konyhára koncentráltak, hanem megpróbáltak mindegyik kínai tájegységet felvillantani 2-3 tétel erejéig, szóval többféle ízzel találkozol, mint a másik étteremben, és ezeket jobb alapanyagokból, nagyobb odafigyeléssel készítették el.

Előételnek megkóstoltuk a fokhagymás mangalicatekercset, ami egy rafinált fogás, hasaaljába tekert zöldségeket eszel pikáns szósszal, ha kérsz csípős savanyú marha ínt is, mindenképp azt hagyd másodiknak, a csípősséggel itt ugyanis nem viccelnek, tüzel a nyelved az egyébként izgalmas ételtől. A kedvenc viszont a sokkal lágyabb, de nem kevésbé izgalmas fokhagymás mangalica tekercs volt, kötelező fogás ez az egyszerre harmonikus és merész előétel.

Folytatásnak befutott egy tajvani bélszínleves, ami tulajdonképpen a kedvencem volt az egész vacsorából, pedig ritkán fordul elő, hogy pont a leveseknél ragadok le. A bélszín és a tészta fokozhatatlanul tökéletes, ezeket még meg tudod nézni meztelenül:

Aztán az egészre rákerül a fűszeres, pikáns leves és harcba kezd egymással a sok íz meg a világ legkiegyensúlyozottabb tésztája. Imádni fogod.

A főételek közül a gong bao libamáj volt a tökéletes fogás, őrült ötletesen keveri Wang a konyhában a szóját, a rizsecetet, a chilit és a libamájat a lótuszgyökérrel és a kis hibátlan zsemlécskékkel, amik így egyben a legizgalmasabb minihamburgerek Budapesten.

Az ujguri báránygerinc remek kis fogás tökéletes báránnyal, viszont ezt csak közepesen ajánlom: az ég és föld oldalas egészen hasonló fogás a Gizella utcai étteremben, olcsóbb és laktatóbb, ennél van jobb opció is a Mandarinban.

Például a yu xiang tintahal, ami viszont tényleg parádés a mellé adott enyhén csípős szósszal, amennyire furán néz ki, annyira megunhatatlan. 

A desszertre elfogytak a szavak, pedig érdemeltek volna jó sokat: 

A Mandarin Bistro csodás kis étterem, nem olcsó, de Wang ezúttal a csúcsminőségre lő, méghozzá elég pontosan, és ebben a mezőnyben egyáltalán nem számítanak magasnak az árak, inkább a középmezőny alján helyezkednek el. Szóval ha tényleg kivételesen spéci ételeket akarsz kóstolni fine dining felé sasszézva, akkor a Mandarin a jó választás.

Mandarin Bistro
Budapest, Petőfi Sándor utca 7. 
0617929567