Tovább folytatódik a világszerte híres, de Magyarországon nem, vagy nem eléggé ismert művészek, mesterek bemutatása. A mostani részben Mrsan Marcellel, a Koronya Cipő alapítójával beszélgetünk, aki akkora sztár az Egyesült Államokban, hogy nagy példányszámú országos magazinok versengenek vele egy interjúért, itthon viszont szinte senki nem is hallott még róla. Pedig Budapesten tanulta a szakmát és itt kezdett el dolgozni.

Miért pont cipő? Van a családodnak bármilyen közös múltja a cipővel, bőrrel?

Igen, meglehetősen hosszú - csak amiről tudok, az vagy 200 év, sok-sok generáció. A Koronya család az 1800-as évek elején egy cserzőüzemet működtetett Zalában, így a bőrös szakma kézenfekvő volt minden leszármazottnak. Szíjjártók, nyergesek, csizmadiák és persze cipészek is voltak közöttük. A cipőkészítés szintén családi hagyomány - egyébként mivel ez volt az egyik legnépszerűbb szakma pár évtizeddel ezelőttig, viszonylag gyakori, hogy valakinek cipész, csizmadia felmenői legyenek - hát nekem volt jó néhány.

Az édesanyám javasolta, hogy próbáljam meg a cipészkedést. Mellette szóltak a családi hagyományok, amikkel azonban akkor még nem voltam tisztában. Ellene, hogy nem volt megbecsült szakma. Mi több, a nyolcvanas években cikinek számított, hogy cipésznek tanulok. Meg sem tudom számolni, mennyi szellemességet hallottam ezzel kapcsolatban, elég frusztráló volt néha. A szakmunkásképző mellett gimnáziumba is jártam: kora reggel kezdtem Újpesten, ahova Érdről buszoztam be, majd délután a dolgozók gimnáziumában folytattam a napot. Kemény időszak volt, de így utólag nagyon megérte. Kiváló mesterektől tanulhattunk, a lehető legjobb helyre kerültem szakmai gyakorlatra - egy német exportra dolgozó vállalathoz, ahol napi 8 órában csak varrott cipőket készítettünk. Ezt követően szereztem meg a közgazdasági diplomát is.

De miért pont a cipészet? Mi tetszett meg benne?

Nehéz megmondani. Minden. A lábbeli számomra varázslat: ahogy a bőr átalakul egy gyönyörű, hordható darabbá, az varázslatos. A mai napig is az. Minden egyes cipő, csizma elkészítése örömet okoz.

Hol tanulja itthon az ember az ilyesmit? Vannak jó műhelyek Magyarországon?

Igen vannak, és a világban is, de egyre kevesebb. Országonként talán tucatnyi jó műhely van és sajnos, különösen itt az Egyesült Államokban, nagyon sok kontár. A kontár alatt nem azt értem, aki nem vett részt hivatalos képzésen, mert ilyesmit szinte már senki nem tud felmutatni manapság, hanem azt, aki a szakmát nagyon alacsony színvonalon űzi, és ezzel valószínűleg komoly károkat okoz a megbecsültségünkben. Ez súlyos probléma egy kihalófélben lévő mesterségnek, amivel előbb-utóbb szembe kellene néznünk.

Hogyan jutottál el Érdről a világhírű márkáig?

Azt nehéz lenne megítélnem, hogy világhírű-e már a márkám, de nagyon megtisztelő a kérdés. A luxuscipőpiac nagyon speciális. Nagyon kevés, kényes ízlésű vevőért versengünk, akiknek hihetetlenül magasak az elvárásaik, ami nem is csoda, hiszen egy pár cipő árcéduláján bőven milliós összeg is szerepelhet. Ezért egyediséget, kifogástalan minőséget, különlegességet, nagyon magas szintű kiszolgálást, no meg persze egy jól hangzó márkanevet várnak el. Hogy lehet ide eljutni? Rengeteg munkával és nem csak a cipőkészítésre gondolok, hanem akár a médiajelenlétre is, ma már elsősorban az internetre is.

Amikor megérkeztél az Egyesült Államokba, tudtál már mindent, amit kellett?

Dehogy, rengeteget kellett fejleszteni a szakmai tudásomon. Az első New York-i látogatásomkor végigjártam a Madison Avenue-n található luxusüzleteket és végignéztem, milyen minőséget adnak. Hát az sokkoló volt. A bőrök, a varrás és a kidolgozások minősége, mind elképzelhetetlen magasságban.

Mi nem tudunk ilyet?

Dehogynem, csak nincs nagyon igény ilyesmire otthon. A magyar cipészet valaha világhírű volt, de a mai magyar piac, jobb jelző híján: árérzékeny. Még a csúcskategóriában is. A régi megrendelők nagyon képzettek voltak, pontosan ismerték a bőröket, a stílusokat és a technológiákat. Nekik számított, hogy egy cipő milyen apró öltésekkel van megvarrva, hogy tükörfényes-e a talpszél és hogy tartós-e. A maiak többnyire elégedettek, ha látszik valami varrás a a cipő szélén, a rámán. Ilyen elvárások mellett nehéz világszínvonalút alkotni, még ha sok hazai cipész képes is volna rá. Éppen ezért az első amerikai túra után gyökeresen változott a szakmai világképem. Mindent átalakítottam. Beszereztem jó néhány új gépet, megkerestem ugyanazokat a szállítókat, akik a nagy márkáknak szállítanak, az összes kaptafámtól megváltam (kivéve a klasszikust Budapest modellét) és nagyon sokat változtattam a munkamódszereimen.

De ahogy már említettem, az ismertség felé vezető úton talán az internet volt a legnagyobb segítségemre, bármilyen közhelyesen is hangzik. Videókat osztottam meg, amiknek nagyon gyorsan ezres, tízezres majd százezres látogatottsága lett, angol nyelvű blogot indítottam, ahol rengeteget publikáltam, és szakmai fórumokhoz csatlakoztam.

Minden potenciális vásárlód érti, hogy miért olyan értékesek ezek a cipők?

A legfontosabb lépés ebben a folyamatban talán az ügyfél képzése. Megtanítani a lehetséges vásárlókat arra, hogy mi a különbség a bolti, és a méretre készülő, egyedi cipő között. Egy megrendelővel átlagosan két-három órát töltök, körbevezetem őket a műhelyemben, megmutatom és elmagyarázom nekik, hogy miért különleges, amit készítek. Ahogy belejöttem a munkába, itthon lezajlott egy folyamat. A magyar megrendelőket felváltották a Budapesten élő külföldiek, majd olyanok, akik csak a Koronya műhely miatt érkeztek Magyarországra. Közben egyre többen kerestek meg, blogokon írtak rólam és magazinokban - az egyik alkalommal például, amikor New Yorkban jártam, a Men’s Journal magazin készített velem interjút és egy teljes oldalas képet, amihez egy komplett műhelyt rendeztek be. Csak a fotózás órákig tartott - akkor kezdtem úgy érezni, hogy jó úton járok.

Mik voltak a nehézségek Magyarországon, amik miatt az Egyesült Államokba költöztél?

Magyarország nagyon sok szempontból jó hely egy cipésznek, de sajnos vannak negatívumok is. Hiába szereztem közgazdász diplomát, lettem professzor egy amerikai egyetemen - sok ember még mindig viccesnek tartja és lenézi ezt a suszter dolgot. Habár ma már csak szomorúnak tartom, sokáig nagyon bántott.

Persze a megbecsültség mellett gazdasági jellegű problámáim is adódtak. Érdekes, de igaz - a mesteremberek, bármilyen drágán is dolgozzanak, mégis nagyon nehéz megélniük. Rengeteg munka, rengeteg befektetés, méregdrága nyersanyagok, óriási kockázatok és ezek mellé jönnek még a hazai adminisztrációs terhek, és persze a közismert adózási gondok. Nem ideális a környezet. Érdekes, hogy miközben néhány országban nagyon figyelnek a ritka mesterségek megőrzésére, Magyarország nem tartozik ezek közé. Persze talán még mindig nem késő tenni valamit

Miben különbözik egymástól az egyedi gyártású cipők és a konfekciómodellek?

Amikor az ember cipőt vesz, a címkén általában a következőket találja: valamilyen felsőrész, valamilyen bélés, valamilyen talp. Jó esetben a valamilyen helyére az kerül, hogy bőr.

Akkor mi a probléma? Hát például az, hogy a leírás semmit sem mond az egyéb anyagokról, amik legalább ugyanolyan fontosak. Az átlag vásárló a felsorolásból azt a következtetést vonja le, hogy a cipő, amit vett, tiszta bőr, tehát lélegzik. Pedig nem. Nem feltétlenül. A rétegek között sokszor ugyanis műanyagok, szintetikus ragasztók, műbőr elemek és termoplasztikus merevítők találhatók, a foglalótalp pedig, amire az egész cipő épül, papír. Persze nem olyan, amilyenre írunk, hanem egy vastagabb, ipari célra készült változat, de körülbelül fél év után ez is elkezd mállani, és vastag darabokban esik ki a cipőből. A műanyagok gyakorlatilag egy bőrrel bevont gumicsizmává változtatják a bőrcipőt, az pedig nem lélegzik.

Ezzel szemben a jó egyedi cipő bőrből készül. Szintetikus anyagok helyett bőr merevítőket, és a jól bevált csirízt használjuk, ami érdekes módon sokkal tartósabb, mint a modern változatai. És ennek érezhető az eredménye. Jött már vissza vevőm azzal, hogy mielőtt az általam készített cipőket hordta, izzadt a lába, de miután átváltott, ez elmúlt. Persze az izzadás valószínűleg nem múlt el, de érzékelhetetlenné vált a jó nedvszívó anyagoknak, és a vízalapú ragasztóknak köszönhetően.

Kényelmesebb is ezekben a cipőkben járni?

A válaszhoz meg kell érteni, hogy mi a gond a bolti cipőkkel: amellett, hogy az emberek jó része nem is tudja, mi alapján válasszon

Mi alapján válasszon?

A legfontosabb a próba: ülve, állva, járás közben. Az a cipő, ami felállva még épphogy kényelmes, kicsit esetleg szűk, de nem vészesen, hordás közben nagyon rossz lehet. Nem kell a majd kitágul-dologban bízni. Valószínűleg nem fog. Amikor ez a dogma született, még valóban tágultak a cipők egy kicsit, mivel bőrből készültek. A műanyagok viszont nem tágulnak. Röviden: legyen kényelmes ülve, állva, járás közben. A szűk cipő tönkreteszi a lábat, mielőtt még tágulna. Ami szintén nagyon fontos: a legjobb ellenőrző pont a belső bütyök. A legtöbb cipőben a kemény orrmerevítők miatt nem lehet a lábujjakat érezni - a belső bütyköt ellenben mindig ki lehet tapintani. Ha az a megfelelő helyen van, akkor valószínűleg a többi rész is. Ez a pont egyébként különösen fontos, mivel ez a hosszanti lábboltozat egyik alátámasztási pontja. Ha egy cipőt nagy, és megkönnyebbült sóhajjal veszünk le este, az valószínűleg nem jó cipő. Ne erőltessük, akármilyen drága volt - a lábunk többet ér (és a lábműtétek még drágábbak lesznek).

De ha okosan próbáljuk, megtaláljuk a jó darabot?

Nem feltétlenül, mert a konfekciómodellek nem is jók mindenkire. Körülbelül a vásárlók fele nem fog kényelmes cipőt találni, mert a cipők az átlag lábra készülnek, miközben a lábunk egyedi, és ezt a különbséget tovább fokozza a sportolás. Ennek az a vége, hogy egy magas rüsztre lehetetlen jól záródó oxford cipőt vásárolni.

De az egészségügyi szempontok mellett vannak esztétikaiak is. Sok technológia nem készíthető el gépekkel, vagy csak imitálható. Vannak olyan meghatározó részletek, amik csak a kézzel készült cipőre jellemzők, és az egyediségről még nem is beszéltem. A divatfanatikusok, akik kézzel készült egyedi cipőt vásárolnak, az össze többi apróságra is odafigyelnek - nekik fontosak ezek a részletek.

A Koronya milyen arányban készít előre és milyen arányban direkt egy-egy megrendelő lábára cipőt?

Minden egyes cipőt egyedi megrendelésre készítünk, jelenleg nincsen sorozatgyártás. Sokáig játszottam a gondolattal - ahogy sok más készítő is -, hogy megrendelek néhány modellt egy gyárból a saját kaptafáimra, saját modellekkel, de lemondtam róla. Nem szeretnék a könnyű pénz reményében egy ilyenfajta versenyben részt venni. A Koronya név felelősség, sok generáció által hagyott örökség, szeretném, hogy mindig a kifogástalan, magas minőséget és egyedi munkát jelentené.

Hol folyik a munka, mekkora a csapat?

A csapat nagyon kicsi - három ember és néha egy egy hosszabban időző tanítvány.

Hogy jött a képbe Amerika?

Amerika egy gyors döntés volt. Egy itteni, főleg művészeti képzésre fokuszáló magánegyetem keresett tanárt, és jelentkeztem. A legtöbb vásárlóm már úgyis amerikai volt, itt legalább közelebb lehetek hozzájuk, gondoltam, talán a márkának is jót fog tenni a váltás. Kiutaztam egy interjúsorozatra és egy próbatanításra, és ott helyben felajánlották az állást. Ez áprilisban volt, szeptemberben már kiköltöztünk, és elkezdtem tanítani itt.

Melyek a legerősebb piacok?

Egyértelműen az amerikai. Időnként akadnak vevőim más országokból, de az itteni piac a legerősebb. Néha kapok leveleket potenciális vásárlóktól, hogy Magyarországon vannak, és hogy szeretnének velem találkozni. Őket átirányítom más magyarországi műhelyekhez, de volt már, aki inkább felült egy repülőre, és idejött hozzám. Az ilyesmi hihetetlenül megtisztelő érzés.

Magyarországon hol lehet megvásárolni a cipőket?

Sehol. Nem éppen ideális, hogy ilyen rövid választ adok, de sajnos ez a helyzet. Az egyetlen módja, hogy valaki megvegye a cipőinket, hogy időpontot egyeztet velem és személyesen találkozunk - az ilyesmi egyébként meglehetősen gyakori ezen a piacon, és időnként hazalátogatok, akkor Budapesten is megoldható. A vásárlás amúgy is hosszú folyamat - szerencsére elég hosszú várólistánk van.

Mennyiért lehet megvásárolni egy Koronya cipőt?

A “bespoke” cipő, magyarul az egyedi, méretes cipő egyértelműen luxustermék, ennek megfelelően ez a legdrágább ebben az iparágban. A híres műhelyek árcéduláin szerepelhet több ezer dollár is. Rengeteg pénzről beszélünk, de ne felejtsük el: luxustermékről van szó. Mindegyik pár egyedileg készül, csak az alapanyagok belekerülnek több száz dollárba. Ebben az árban minden benne van: a különleges, nagyon drága bőrök, a kizárólag kézi erővel végzett munka, aminél érdemes megállni egy percre. Amikor valami “kézzel készül”, azt mi komolyan gondoljuk. A kész felsőrésztől csak kéziszerszámok és kézi munka vehet részt a munkafolyamatban. Sok gyár és műhely használja a “kézzel készült” terminológiát olyan termékekre is, amiket géppel rámáztak, géppel varrtak és csiszoltak. A kézi munka ennél sokkal tovább tart, de a végeredmény sokkal szebb is.

És bele kell számolni a költségekbe azt is, amit a tanulásra költöttünk: magas színvonalú képzettséget csak sok év alatt, sok utazással és nagyon sok kiadással lehet szerezni. A mesterek a tanításért rengeteg pénzt kérnek. Mire a tanítvány eljut a szakma olyan fokára, hogy minőségi munkát tud kiadni a kezéből, már több tízmillió forintnak megfelelő összeget költött el a saját képzésére.

És a márka bevezetésével, a műhelyalapítással, a fenntartással járó költségekről nem is beszéltem. Még a cipőnkénti néhány ezer dolláros ár mellett is nehezen lesz rentábilis egy ilyen műhely.