English

Egy nap a városban

Tíz bizonyíték arra, hogy sokkal jobb fejek vagyunk, mint tíz éve

Magyarósi Csaba 2015 április 07.
Címkék: kultúra városkép

Nagyvárosi harmincasként persze én is szívesen állok be a magyarok nem tudnak viselkedni-kánonba, ami szerint külföldön egy kilométerről ki lehet szúrni a tőlünk érkező turistacsoportokat, nem vagyunk udvariasak, nem hiszünk az egyéni felelősségben, és alapvetően mindig csak ügyeskedéssel próbálunk előrejutni.

Kár tagadni, hogy ezek létező problémák.

De.

Legalább ilyen felesleges lenne úgy tenni, mintha nem változunk volna nagyon-nagyon sokat az elmúlt évtizedben, jó irányba: most ezekből a változásokból szedünk össze egy toplistát. Lássuk, mi bizonyítja, hogy sokkal jobb fejek vagyunk, mint tíz évvel ezelőtt.

1: Zebra

fullsizerender_3.jpg

A cikk ötlete egy emlék felidézésével jutott az eszembe: valamikor a kilencvenes évek végén történt Vonyarcvashegyen, a Balaton mellett, hogy egy zebránál ácsorogva észrevettem egy svéd Volvót, ami megállt tőlem néhány méterre. Néztük egymást, másodpercekig fogalmam sem volt, hogy mit akar. Azt hittem, eltévedt, vagy el akar rabolni, mire rájöttem, hogy egyszerűen csak át akar engedni a zebrán. Akkoriban olyan idegen volt ez a fajta viselkedés Magyarországon, hogy képtelen voltam értelmezni a jelenséget. A napokban eszembe jutott ez az emlék, és az is, hogy milyen messzire jutottunk: ma már teljesen normális, hogy ha áll valaki a zebránál, az autók lassítanak és átengedik. Nem tesznek mindig így, de nagyon gyakran igen, hatalmas a változás ebben a műfajban.

2: Bicikli

fullsizerender_4.jpg

Tíz éve még csak egy szubkultúra szórakozása volt a biciklis közlekedés, főleg Budapesten. Akkoriban a biciklisség többet jelentett közlekedési eszköznél, egy erős érdekvédelmi képességgel bíró, jól körülhatárolható csapatról beszéltünk. Ma szó sincs ilyesmiről: egyre több ismerősöm bringázik, tavasztól őszig én sem nagyon közlekedem máshogy a városban, miközben eszembe se jut bringásként definiálnom magam. A bicikliutak kiépülése, az autósok moráljának érezhető javulása, a BUBI felbukkanása, ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma már tízezrek használják a jó időben első számú közlekedési eszközként a biciklit Budapesten.

3: Mozgólépcső

fullsizerender_1.jpg

A kedvenc példám arra, hogy milyen könnyű jó irányba befolyásolni az embereket. Tíz éve ismeretlen jelenség volt Magyarországon a jobbra igazodás, mindenki össze-vissza állt. Látszólag semmiség, hogy ma már a legtöbbször a falhoz húzódnak az utasok, hogy el tudják engedni a mozgólépcsőzés közben is a mászást választó többieket, de olyan sok figyelmesség, odafigyelés van ebben a gesztusban, amit nem törvényi szabályozással kényszerítettek ki, hogy már önmagában ez a jelenség is hatalmas öröm.

4: Éttermi ételek minősége

dsc04548_jpg_1280.jpg

Tíz éve annyira nem tudtuk, hogy mit jelent a minőségi gasztronómia, hogy hatalmas mennyiségben tudtak eladni nekünk mindenféle szemetet. Ma ez már nincs így. Tíz éve még elég volt, ha az étterem jól nézett ki, és akármennyit képesek voltunk kifizetni egy vacsoráért, mára viszont már edukálódtunk annyit, hogy ha valaki éttermet, vagy akár csak egy street food truckot akar nyitni, akkor előtte érdemes legyen komolyan elmerülnie a gasztronómiában. A vacak ma már nem elég, elkezdtünk érteni az ételekhez, és ez fontos. Tudjátok, azok vagyunk, amit megeszünk, és így tovább.

5: Bolti eladók

bolti_elado_tanfolyam.jpg

Egy évtizede még tökéletesen általános volt, hogy bementél egy boltba és csak vágták a pofákat, amiért ki kell szolgálni. Eltűnt ez a jelenség? Nem. De javult a helyzet? Nagyon-nagyon sokat: ma már észreveszed, ha valaki bunkó, emlékszel rá, kirívó esetnek tartod akár egy boltban történik az inzultus, akár egy étteremben. Kivételt erősítő szabály lett a paraszkodás, miközben a legtöbb helyen kedvesen odafigyelnek a vendégre. Pedig nem kezdtek el milliókat keresni az eladók, nem lett könnyebb az életük, egyszerűen csak elfogadottá vált az udvarias viselkedés.

6: Öltözködés

naracamicie_coll1.jpg

Nem is olyan régen úgy néztünk ki mi magyarok, mintha egy kamionsofőrök és kurvák parti állandó résztvevői lennénk, elsősorban a ruhákról lehetett megismerni a turistacsoportjainkat a világ bármelyik pontján, és bár még most is hmmm... merészebb az öltözködésünk, mint például Párizsban, sokkal normálisabb ruhákat tudunk előkotorni, mint pár éve. Ma már az átlag nagyvárosi német például nem öltözködik sokkal ízlésesebben, mint az átlag nagyvárosi magyar, legalábbis a trendek egyértelműen jó irányba mutatnak. 

7: Sportolás

img_5846.jpg

Elkezdődött ez is. Látszólag nincs nagy jelentősége a viselkedésünk szempontjából, hogy rendszeresen járunk-e mozogni, vagy sem, de egy alapvetően életképes, jó egészségnek örvendő társadalom sokkal szimpatikusabb, mint egy elhízott, betegeskedő. A Margit-sziget futókörén lassan nem lehet elférni, a futóversenyek tele vannak indulókkal, az emberek munka után gyakran járnak edzeni, amivel a stressz egy részétől is megszabadulnak, és azt is biztosítják, hogy öregkorunkra ne beteges, morózus vénemberek közössége legyünk. A sportoló ember jobb kedvű, vidámabb.

8: Sávlezárás

rightlaneclosure.jpg

Kicsit dicsértük már az autósokat, dicsérjük őket megint: tíz éve ELKÉPZELHETETLEN volt, hogy ha lezárnak egy sávot az autópályán, a lezárás előtt ne két tömött sorban harcoljanak a sofőrök egymással az egyetlen megmaradt sávért. Ma már nagyon sokszor belefutok olyanba, mint Németországban: kikerül a lezárást jelölő tábla, és az autók elkezdenek abba a sávba húzódni, amelyik megmarad, még bőven azelőtt, hogy elkezdene lassulni a tempó. Majd akkor is ott maradnak, amikor már csak lépésben lehet haladni. Elmegy persze félpercenként egy autó a szabad sávban, aki azt gondolja, az ő dolga fontosabb, de nem is olyan régen még két sáv állt egymás mellett, mert mindenki részt vett ebben a játékban. Ennek a sportnak a gyalogosokra átírt verziója az, amikor egy boltban ugyan több pénztár is van, de a vásárlók egyetlen sorba tömörülnek, és a sor elejéről mindig épp ahhoz az eladóhoz áll be a következő vevő, ahol üresedés van. Ritkán, de előfordul, hogy spontán módon is kialakul ez az igazságos és udvarias rendszer.

9: Cigi

200712280599.jpg

Tíz éve boldog-boldogtalannak az arcába fújtuk a füstöt, ehhez képest a dohányzók többsége nemcsak szó nélkül fogadta el a teljes tilalmat a szórakozóhelyeken, de sokan még támogatták is azt. Ma már nemcsak a törvény tiltja, hogy rágyújtsunk egy étteremben, de alapvetően nem is tennénk ilyesmit, mert nem tartjuk elfogadhatónak, éppen ezért ma már egy magánlakásban sem kérdi meg senki, hogy rágyújthat-e, a többség csak elnézést kér, és kiáll az ajtó elé dohányozni.

10: Kutyaszar

fullsizerender_5.jpg

Ismert és jellegzetes kép, ahogy ugróiskolát játszva próbálunk eljutni az utcán az egyik helyszínről a másikra, nehogy belelépjünk a kutyaszarba. Eltűntek ezek teljesen az utcáról? Nem. De óriásit változott a helyzet: tíz éve fogalmunk sem volt arról, mihez kéne kezdeni a kitolt kábelekkel és meglepetten néztünk a külföldiekre, akik összeszedték. Ma arra nézünk felháborodva, aki otthagyja: van még néhány harcos, aki védi a szabad kutyaszaratás alapjogát, de a többség zacskóval a zsebében viszi utcára az állatot, és összeszedi a mocskot az aszfaltról.

És biztos van még száz olyan jelenség, ami bizonyítja, hogy mi magyarok sokkal jobb fejek lettünk, mint voltunk. Ráadásul mindezt nem felsőbb kényszerre tettük, az udvarias viselkedés nagyrészt saját döntésünk volt, sőt, amekkora utat megtett a magyar társadalom, egész feltűnő lett, hogy a politika ugyanolyan bunkó maradt, mint volt, sőt, még bunkóbb lett. És ha a trendek folytatódnak, a különbség még feltűnőbb lesz pár éven belül. Akárhogy is, kommentben írjátok le, hogy ti mire figyeltetek fel, mitől lett jobb hely Magyarország, mint tíz éve volt!

Ez meg itt az Egy nap a városban blog facebookos oldala, ha valamilyen okból nem csatlakoztál még volna a város jobbik arcát bemutató öt éves közösséghez.

English version

süti beállítások módosítása