Na jó, ez elég hatásvadász cím, de tényleg ez történt velem nemrég.

A helyszín: Kossuth Lajos utca. A hangulatát nem kell leírni senkinek, legyen elég annyi, hogy aki ott sétál, kicsit visszatartja a lélegzetét, és lehetőleg megpróbál minél előbb valami zajtól és szmogtól védettebb helyre menekülni. Itt üzleteknek nem sok esélye van a túlélésre, például ennek az Ajka kristály boltnak sem láttam sokszor nyílni az ajtaját.

Nem is fest valami jól. Rohad a lábazatnál a fémborítás. A kirakat tükröződik, és különben is egy csomó pohár zárja el a látványt előlünk, nem igazán látunk be a boltba. Úgyhogy ki kell nyitni az ajtót. És érdemes, mert ekkor ez a látvány fogad:

Egy végtelen hosszúnak tűnő belső tér, két oldalon olyan faragásokkal és polcokkal, ami után picit nagyobb gyanúval nézünk a mostanában trendi minimalista vonalra. Az egész bolt belső berendezése műemlék, akkor sem nyúlhatna hozzá senki, ha akarna. A kristálybolt ráadásul nem is akar.

Ez volt Neruda Nándor 1872-ben alapított drogériája, a Drogéria az Arany Méhkashoz. Az üzlet csak később költözött ide, az 1898-ban épült “vasáruházba”, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca 9. szám alá. Ami ma 10-es, mert később megcserélték a páros és a páratlan oldalt.

Akármilyen lélegzetelállítóak is a faragott bútorok, a századfordulón ezek eltörpültek a kirakat látványosságai mellett. Neruda drogériájának kirakata fővárosi látványosság volt. Egyrészt úgy tele volt áruval, hogy roskadoztak a polcok - más drogériák össze terméke elfért volna itt az üvegfal mögött -, másrészt hatalmas szappanszobrok, pálmaliget, 60 kilós rézgálickristály és hasonló attrakciókat helyeztek el, hogy garantáltan megálljanak az emberek a bejárat előtt. Odabent pedig korszerű gépekkel, saját recept szerint készültek az illatszerek, piperecikkek, de sok mást is forgalmazott Neruda Nándor, cs. és kir. udvari szállító, kereskedelmi főtanácsos.

A boltban találunk egy emléktáblát, amit az alapító unokája, a Kanadában élő Ödön I. Panek helyezett el 1995-ben. A bolt közepén egy fantasztikus, már rég nem működő kályhát is találunk, egy Heating örökégőt, valamikor ez melegítette télen az üzlet belső részét.

Négy évig volt itt a drogéria csupán, utána a Holzer cég foglalta el a helyüket, Nerudáék pedig visszaköltöztek az eredeti helyükre, a Kossuth Lajos utca 7. alá. Négy év volt az egész, mégis arról beszélnek még 120 évvel később is, hogy amikor a drogéria a vasáruházban volt...

Persze a Holzert sem kellett félteni, elég nagy név volt az ő üzlete is akkoriban. Kihasználta, hogy a pesti nők is a méregdrága párizsi, bécsi divatra áhítoznak, ezért elkezdte az ottani ruhákat másolni, természetesen egy kis változtatással. De odafigyelt a minőségre: jó alapanyagokat használt, így a Holzer nagyon erős márkává vált, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is, összesen 40 műhellyel dolgozva. Onnantól már őt másolták mások, hamis Holzer címkéket ragasztva az olcsóbb ruháikra. Az első világháborútól kezdve lassan ment tönkre a bolt, és mára már a nevét is elfelejtette mindenki.

A Neruda-féle drogériával szemközti épületre Holzer divatház helyett ma már Úttörő áruházként hivatkozunk, aztán lassan már azt is elfelejtjük. Így megy ez.

Az épületsor legrosszabb állapotban lévő tagját egyébként az Aldi rántotta ki nemrég a rothadásból:

Forrás:
Berkiné Tálos Barbara - Csonka Krisztián - Jakab Rita - Némethné Wellmann Éva - Rácz Máté Levente, Békebeli séták a pesti Belvárosban, Darabanth, 2014
hvg.hu
Tankönyvtár